Lenny Kravitz a rocksztár definíciója. Még edzeni is csizmában és bőr trapéznadrágban jár, a krokodil- és a leopárdmintát alapdarabként hordja, hangja tökéletes a rock, soul, és funk vegyítéséhez, és még hatvanévesen is uralja a színpadot a jelenlétével. A zenész a keddi koncertjével elhozta a Papp László Arénába a Blue Electric Light című lemezét, hogy a közönség élőben is átélhesse az énekes lebilincselő energiáját és azt az egyszerű, de annál őszintébb üzenetet, hogy ő csupán ünnepelni szeretné az életet, hálát adva minden napért.
Kedd este a magyar közönség előtt is bebizonyosodott, hogy Kravitz még mindig az a csavargó csibész, aki berobbant a kilencvenes években a hatvanas évek hangzásával. Szakadt már ki nadrágja koncert közben úgy, hogy kiderült, nem hord alsónadrágot, hódításaitól és Grammy-díjaitól egyaránt hangos volt a sajtó, és képes levetkőzni egy videóklipben anélkül, hogy törekedne a szexiségre.
Apja, Sy Kravitz az NBC News producere volt, anyja, Roxie Roker pedig a Jeffersons című sitcomban játszott, szóval beleszületett a szórakoztatóiparba. Szülei olyan baráti társaságokban mozogtak, amiknek tagja volt Ella Fitzgerald és Miles Davis is, és akinek az ötödik születésnapján fellép Duke Ellington, annál a világhírű jazz-zenész, érthető, hogy belé lesz kódolva a zenei pálya.
Nem is volt kérdés, hogy zenész lesz, de Kravitz elmondása szerint nem volt elkényeztetve. A lázadás az élete része volt, a Guardiannek mesélte el, hogy édesapja nem engedte őt el egy jazzkoncertre tizenöt évesen, mondván, már többször volt bulizni a héten, mire Lenny Kravitz végleg lelépett a családi házból. Hajléktalan lett, aki kocsikban lakott, és az idegenek kedvességétől függött a megélhetése.
Ezekről a viszontagságos tinédzserévekről, szülei válásáról és zenei pályájának nehézségeiről számolt be memoárjában (Let Love Rule), és a gimnáziumi évek energiáit szerette volna belecsempészni a Blue Electric Light című nagylemezére. A Forbesnak így számolt be tömören a lemez inspirációjáról:
„Ez a lemez szórakozás. Ünneplés. Egyszerűen pozitív. Szenvedélyes, szexuális, spirituális. Belesűrítettem minden olyan dolgot, amit szeretek. De a szórakozás a kulcs.”
Kravitz igyekszik a lemezein egyetemes üzeneteket közvetíteni, 2018-as albuma, a Raise Vibration a rasszizmus elleni harcnak és társadalmi egyenlőtlenségnek is hangot ad. A budapesti koncerten többször hálát adott Istennek, és hangsúlyozta, hogy a szeretet van mindenek felett.
A színpadot Devon Ross melegítette be, aki az underground rock egyik feltörekvő hangja. A zenekar az énekesnő kissé rekedtes hangszínével és bizsergetően zajos rock and rolljával bárkocsmahangulatot varázsolt a színpadra, ami elég esetlenül szólt az arénában, de mégis nagyon bájos volt. Ross egyébként Lenny Kravitz gitárosának, Craig Rossnak a lánya, és hamar népszerűséget szerzett magának azzal, hogy elkezdte feltölteni az Instagramra a közös gitározós délutánjaikat. Az énekes szépen el is tanulta apja gitártudását. Modellként és színésznőként is alkalmazzák, és az biztos, hogy már az öltözködése színpadi jelenlétért kiált. Nagy platformbakancsokban, tépett harisnyákban énekel, és bár még kiforratlannak tűnik ez a produkció az eddig megjelent egy darab EP-vel, mindenképpen érdemes odafigyelni az énekesnőre már csak a gitártudása miatt is.
Kravitz nem bízta a véletlenre, a legnagyobb slágerével indította a több mint kétórás show-t. Az Are You Gonna Go My Way felcsendülésénél megőrült a közel telt házas tömeg. Bőr trapéznadrágban és mély kivágású selyemingben jelent meg az egyébként giccsmentesen kinéző színpadon. Klipjelenetek és neonszínek váltakozása jelentette alapvetően a színpadképet, de nem is volt szükség a cicomára, mert Kravitz egy személyben fenn tudta tartani a közönség érdeklődését, védjegyévé vált csípőmozgására tapadtak a tekintetek.
A zenész korábban sem titkolta, hogy mennyire fontos neki az egészséges életmód és a rendszeres sport. Szintén a Guardiannek árulta el, hogy megfeszített fegyelem szükséges a formája megtartásához ennyi idősen: „Persze közrejátszanak a gének is a kinézetemben, de alapvetően a kellő gondoskodás magamról, a kőkemény munka és fegyelem számít. Volt már rá példa, hogy hajnal kettőkor mentem le az edzőterembe elvégezni a másfél órás edzésemet, mert napközben nem jutott rá időm az interjúk miatt. Ez is része az önfegyelemnek. Ez a testemről, a lelkemről és az elmémről szól. Ha a testem formában van, de a lelkem és az elmém nem, akkor csak egy szép test vagyok, ami jól néz ki, meg eldicsekedhetek vele. Nálam ez a három összhangban kell, hogy működjön, így tudom a maximumot nyújtani.”
TK421 című száma volt az első single, ami megjelent az új lemez előfutáraként, és ez volt az a klip, amiben ledobta a textilt magáról. A dal végén a koncerten Harold Todd ámulatba ejtő szaxofonszólót adott, és a műsorban végig kiemelt figyelem övezte a másik szaxofonost, Michael Shermant is, illetve a trombitán játszó Trombone Shortyt. Kravitznek a zúzós dalokon túl bőven akadnak líraibb számai, ezt meg is mutatta az I Belong To You és a Believe című daloknál, a Stillness of Heart című számnál pedig megható volt, ahogy énekeltette a közönséget. Nemcsak a kinézetén nem látszik, hogy hatvanéves, énekhangja erőteljesen töltötte be az arénát, és minden hang a helyén volt, ez pedig kevés rocksztárról mondható el manapság.
Craig Ross a Fear című dal végén hozott egy lenyűgöző gitárszólót. Ő a kezdetektől fogva a dalszerzésben is részt vesz Kravitz oldalán, kettőjük között a színpadon is látható a bajtársiasság. Míg a szerelmes ballada jellegű daloknál a közönség kissé elfáradni látszott, a Low című számtól egészen a koncert végéig nagyon intenzív előadást láthattunk. Nem túlzás azt állítani, hogy Kravitz onnantól kilenc dalon keresztül felszántotta a színpadot, köztük olyan nagy slágerekkel, mint a Chamber, az It Ain't Over ‘Til It’s Over vagy a Fly Away.
Az utolsó dal a Let Love Rule volt, ami alatt Kravitz körbesétálta az arénát, pacsizott a közönséggel, ezzel is érzékeltetve, hogy ő magasztossá akarja tenni azt a klisés üzenetet a koncertjein, hogy a szeretet kell, hogy uralkodjon mindenek felett. A dal alatt még az is extázisban táncolt, akinek amúgy ülőhelyre szólt a jegye. Ahogy a zenéje sem bekategorizálható, úgy a közönségben is a legkülönbözőbb emberek gyűltek össze ünnepelni Lenny Kravitz tizenkettedik albumát. Apa-fia párosok, szerelmespárok, tinédzserek és idősek látogattak el a rockikon koncertjére.
Bár a Blue Electric Light a szeretetet emeli ki, illetve fontos Kravitznek a szexiség hangsúlyozása is, elmondása szerint kilenc éve nincs nő az életében, mert most már más szellemiséggel helyezkedne bele egy kapcsolatba, mint amikor fiatal volt. Pályája elején nehezen kötött szerződést lemezkiadóval, mert azt mondták neki, hogy túl fekete ahhoz, hogy rockzenét játsszon. Kivasalta a haját, kék kontaktlencsét hordott, és elnevezték Romeo Blue-nak, mert annyi lánynak udvarolt egyszerre. Az önéletrajzi kötetében leírta, hogy apjától eltanulta, hogy csúnyán bánjon a nőkkel, a játszmázás különösen Lisa Bonet-val való válása után kúszott be az életébe, de saját bevallása szerint mostanra leszámolt ezzel a rossz szokással.
Már huszonhat éve annak, hogy Kravitz valamilyen slágere utoljára felkerült a rádiós lejátszások élére, és nem is törekszik görcsösen arra, hogy az aktuális trendek közé beférjen. Azt a Papp László Arénában is bebizonyította, hogy ő a nagybetűs rockikon, és mindenki úgy szeretne hatvanéves lenni, ahogyan azt ő teszi.
