2024. július 26. – 23:53
Az életrajzi ihletettségű filmeknél mindig ott a rizikó, hogy a főszereplőt felszínesen mutatják be, felnagyítva a karakter egy-két közismert vonását, jó példa erre az Amy Winehouse-film, vagy az Elvis. Ezek a filmek ügyesen merültek el egy letűnt kor nosztalgiájában, de nem hozták igazán közelebb a nézőhöz a sztárokat. A Becoming Karl Lagerfeld sorozat is magában hordozza ezt a hibát. Az ikonikus divattervezőről azonnal a lófarkas, hiú divatzsoldos jut a néző eszébe, aki a születési évéről sem árulja el soha az igazat, miközben olyan közfelháborodást keltő kijelentéseket tesz, mint hogy kizárólag a karcsú lányok szépek, és csak ők alkalmasak a kifutóra.
Lagerfeld karakterének központi eleme a botrány. Irtózott a kövér emberektől, többször szólt be a plus size modelleknek és „kissé túl kövérnek” nevezte az énekesnő Adele-t (bár később azzal védekezett, hogy mondandóját kiragadták kontextusából, és valójában Lana del Reyről beszélt), az orosz férfiakat pedig egyszerűen rondának titulálta. Voltak ennél cifrább kijelentései is, 2018-ban azt nyilatkozta, hogy „elege van” a MeToo-mozgalomból, Angela Merkelt befogadó bevándorláspolitikája miatt kritizálta, és ehhez a holokausztot is felemlegette, az LMBTQ-közösséget is megbántotta. Lagerfeld később azt állította, „minden, amit mondok, csak egy vicc”.
A sorozatban azonban a divattervező életének arra a részére helyezik a hangsúlyt, amikor 1983-ban a Chanel kreatív igazgatói pozíciójáig jutott. Lagerfeldet nem tüntetik fel rossz emberként, a sötét oldaláról gyakorlatilag szó sem esik.
Daniel Brühl alakítása ugyanakkor lebilincselő, nagyon szépen mutatja meg Lagerfeld hírnév előtti küzdelmeit, ahogy megfeszített fegyelemmel elrejti legnagyobb fájdalmát, hogy talán örökké a konfekció katonájának fogják tartani.
A produkció nyakig merül a hetvenes években és a kokainmámorban, de szintén nagy figyelmet fordít az haute couture és a konfekció viszályára. Cáfolja azt a mondást, hogy nem a ruha teszi az embert, mert itt minden a finom anyagokról és a lágy esésű göncökről szól – ez egy olyan világ, ahol az önkifejezés csúcsa az öltözködés.
Daniel Brühlt Lagerfeldként egy neonfényes párizsi bárban láthatjuk először, ahol a táncparketten egyszerre foglalnak helyet tupírozott hajú, feslett, de elegáns gazdag hölgyek és szaténba burkolódzó, szexre vágyó meleg férfiak. Lagerfeld távol a táncparkettől, egyedül ül az itala felett, ahol egyből kiszúrja őt a pimasz író, Jacques de Bascher (Théodore Pellerin). Az író gátlástalan közeledése elbűvöli Lagerfeldet, miközben kínosan ügyel arra, hogy semmiképpen se váljon olyanná, mint a párizsi gazdag meleg férfiak, akik kicicomázott, fiatal fiúkkal töltik az idejüket.
Brühl jól érzékelteti Lagerfeld hűvös tartózkodását, aki édesanyjával él egy kastély méretű, romantikus berendezésű házban. Lagerfeld a sorozatban saját édesanyját tartja a legszórakoztatóbb személyiségnek, és Elisabeth Lisa Kreuzer alakításában végtelen eleganciát sugárzó nőként jelenik meg, aki óvja fia minden lépését, és az alázatot tartja a legfőbb erénynek. Karl Lagerfeld a valóságban azonban sohasem beszélt a nyilvánosság előtt a gyermekkoráról, pláne nem mesélt a szüleiről, akik születése évében beléptek a náci pártba. A divattervező ezt a titkot egyébként élete végéig féltve őrizte a nyilvánosság előtt.
A sorozatban Lagerfeld anyja figyelmeztette a fiát arra is, hogy óvakodjon múzsájától, Jacques de Bascher-től, aki megcsalta őt a nagy riválisával, Yves Saint-Laurent-nal. Théodore Pellerin egyszerre játssza a pajkos, ábrándozó, könnyűvérű életművészt, aki csüng Lagerfeld figyelmén, de legbelül csak szeretetre és elfogadásra vágyik, míg a párizsi mámor teljesen felőrli. A sorozat ezen a szerelmi háromszögön keresztül mutatja be a divatvilág olykor hamis csillogását és kegyetlen hátterét.
Yves Saint-Laurent bele is habarodik Lagerfeld múzsájába, aki lubickol a bókokban és ajándékokban, de a kapcsolatuk csupán a testiségre épül, miközben Lagerfeldre vágyik. Nem veszi észre, milyen fájdalmat okoz közömbösségével Yves Saint-Laurent-nak, aki végül beleőrül abba, hogy Jacques de Bascher nem adja meg neki a szerelmet. A sorozat a valóságból merít, Lagerfeld eleven múzsája valóban megcsalta a divattervezőt Yves Saint-Laurent-nal, de Karl Lagerfeld végig hűséges maradt élettársához.
Jacques de Bascher 1989-ben halt meg AIDS-ben, ezután Lagerfeld egyáltalán nem ismerkedett, és Jako néven még egy parfümöt is piacra dobott volt múzsája tiszteletére. A Becoming Karl Lagerfeld nem mondja ki konkrétan, miért óvakodik attól a főhős, hogy érzelmeket tápláljon vagy mutasson valaki iránt, a néző csak azt látja, hogy a divattervező szívét egyedül csak a divat rabolhatta el teljes egészében. Élettársi kapcsolatát viszont érdekessé teszi, hogy a pletykák szerint Lagerfeld meglehetősen homofób volt.
A sorozat Lagerfeld eddig ismeretlen oldalát mutatja be: az érzelmeit nehezen kimutató, törtető főhősét, aki tragédiaként éli meg, hogy környezete azzal szembesíti, hogy nem képes szerelembe esni. Brühl alakításának hála a sorozat érzelmi csúcspontjai azok a jelenetek, amikor a főszereplő evéssel fojtja el a könnyeit, mert olyan fegyelem övezi az életét, hogy még a sírást sem engedheti meg magának.
A sorozat emellett Yves Saint-Laurent és Lagerfeld divatról alkotott víziójának különbségét is hangsúlyozza. Lagerfeld stílusát az utca inspirálta, és ezt ruházta fel eleganciával. Azt vallotta, hogy egy öltöny ugyanúgy legyen elérhető az átlagemberek számára. Yves Saint-Laurent ezzel szemben az haute couture elvét vallotta, vagyis az ő ruháit csak a gazdag társadalmi réteg engedhette meg magának. A sorozatban látható divatbemutatók jól megmutatják a tervezők mentalitása közötti különbséget: Yves Saint-Laurent kifutóját a kimért elegancia övezte, míg Lagerfeld attól sem riadt vissza, ha a kollekciójának bemutatását egy étteremben kellett megtartani.
A kapcsolatot csak a látszat kedvéért tartották egymással, kárörvendő cimborái voltak egymásnak, és ha Saint-Laurent elhívta egy bemutatójára Lagerfeldet, akkor ő biztos volt abban, hogy ezt csak azért teszi, hogy kifigurázza őt.
A sorozat abban tényleg jó, hogy bemutatja Lagerfeld karrierjének legnehezebb lépcsőfokait, ilyen volt például, amikor a Chloénál elvégzett áldozatos munkája ellenére sem tették meg partnerré, vagy amikor Marlene Dietrich, az ünnepelt színésznő nem volt hajlandó felvenni a ruháját, mert azt gondolta, hogy bohócot akar belőle csinálni.
A Becoming Karl Lagerfeld a hibái ellenére is egy inspiráló történet arról, hogy a divatvilág egyik legmeghatározóbb ikonjának hogyan sikerült kitartó munkával új impulzusokat csempésznie a keményvonalas párizsi divatkultúrába.
A képi világon érezhető a francia újhullám stílusa a pasztellszínekkel és az Éric Rohmert idéző totálokkal. A sorozatnak nem az öncélú nosztalgiázás a célja, hanem hogy egy divatikont az eddigiekhez képest más megvilágításba helyezzen egy olyan életszakaszának a bemutatásával, amiről eddig keveset tudhattunk.
A Becoming Karl Lagerfeld a Disney+ felületén érhető el.
