Csepella Olivér: A terápia más dologra jó, mint a dalszerzés

Az idei Fishing on Orfű Semmi Tisztás nevű helyszínén, a fesztivál legmagasabb pontján több beszélgetést is tartottunk Telex Afterrel. Csütörtökön Szűcs Krisztiánnal és Sallai Lászlóval, pénteken Csepella Olivérrel és Tövisházi Ambrussal, szombaton pedig Likó Marcell-lel és Iamyankkal a Vad Fruttikból. A háromból két beszélgetést rögzítettünk is, ezek közül az első alkalommal Sajó Dávid Tövisházi Ambrussal és Csepella Olivérrel beszélgetett, a téma pedig a dal- és dalszövegírás volt.

Tövisházi Ambrus, az Amorf Ördögök, a Péterfy Bori & Love Band és az Erik Sumo Band alapítója szerint kettejük között egy alapvető különbség, hogy amíg Csepella Olivér, a Csaknekedkislány frontembere elsősorban inkább dalszövegíró, addig ő sokkal inkább dalszerző. „Igazából ritkán írok dalszöveget, főleg a saját zenekaromnak szoktam, és elsősorban angolul. Szerintem a zeneírás nagyon más, mint a szövegírás, a szövegírás az egy nagyon eszköztelen dolog, annyira nem kell hozzá semmi, hogy én lehet, hogy azért is szorongok tőle, mert túl kevés dolog kell hozzá” – meséli a szövegíráshoz fűződő viszonyáról Tövisházi.

Csepella ezzel szemben elsősorban szövegírója a Csaknekedkislánynak, és az együttes gitáros-dalszerzőjével, Konsiczky Dáviddal közösen írják a dalokat. Csepella úgy fogalmazott, hogy „nem akarom lekorlátozni, mert amit ő csinál, az jobb”, nem szól bele a dalok zenei részébe. Volt persze olyan ötlet, amit megmutatott Konsiczkynek, „de azt is csak utólag, hogy milyen dallam a fejemben, mert szokott lenni dallam a fejemben. De a szövegeimen valamennyire sajnos látszik is, hogy nekem, amikor van egy dallam a fejemben, kábé mondókákat írok, vagy ilyen csasztuskákat, és nem gondolom, hogy jó számok lennének, hogyha csasztuskákat írnánk. De dolgozom ez ellen.”

A beszélgetésben az is felmerült, hogy, hogyan változott meg a magyar könnyűzene a dalszövegek szempontjából az ezredforduló óta. „Ennek szerintem nem időbeli oka van” – mondja Tövisházi. „Ez inkább egy attitűd, van benn egy eszképizmusszerű dolog, hogy ne foglalkozzunk a világgal, ne olvassuk a híreket, ne foglalkozzunk a világ dolgaival, hanem csináljunk valami olyan dolgot, ami egy varázslat.” Csepella szintén úgy látja, hogy az, hogy korábban jellemzőek voltak a magyar zenekarokra az elvontabb dalszövegek, ma pedig sokan szókimondóbban írnak, nem generációs különbség, hiszen „egy időben létezett a Trabant és Cseh Tamás”.

A szenvedő művész mítosza kapcsán azonban eltérő a két zenész véleménye. Csepella úgy fogalmazott,

„a dalszerzés nem ér fel a terápiával. A terápiával a terápia ér fel.

Nem azt mondom, hogy nem segít, de nem helyettesíti a terápiát, de a terápia más dologra jó, mint a dalszerzés. A terápia nem önkifejezés. Nekem van egy problémám azzal, amikor a művészi létet összekeverjük azzal, hogy emberek nincsenek jól. Ez szerintem veszélyes azokra, akik elkezdik ezt csinálni, és azt várják, hogy jobban legyenek attól, hogy gitároznak vagy énekelnek, mert ez nem így működik. Azért énekelünk, és azért leszünk tőle jobban, meg azért írunk szövegeket, mert érzékeny emberek vagyunk, és érnek minket behatások, amikkel nagyon nehéz megbirkóznunk. És ha ebből tudunk építeni egy rímelő rendszert, vagy egy jó prozódiával, egy jó ritmussal rendelkező rendszert, vagy hogyha megtalálunk három szót, ami ezt ki tudja fejezni, és ezeket egy refrénben ismételgetjük, akkor attól lehet, hogy jobban érezzük magunkat. De az nem ér fel azzal, hogy jobban leszünk, vagy hogy a lelki problémáinkon segítünk. Ez a két dolog teljesen más szerintem.”

Ezzel szemben Tövisházi úgy fogalmaz, neki nemcsak sokat segít, de egyenesen „meghülyült volna”, ha nem csinálná. „Tehát nálam biztos, hogy van terápiás funkciója. És főleg egyébként azoknak a dolgoknak, amik egyáltalán nem kerülnek lemezre. Amikor fogom magam, és elkezdek valami elmebeteg hülyeséget csinálni, amit meghallgatok, és hallom, hogy na, ebből nem lesz dal, de ott van a gépemen.

Szerintem sokkal nehezebb akkor dalt írni, amikor minden fasza, minden olyan jó és minden megvan, van pénzed is, és igazából nem kell semmi, csak hogy rendelgetni a kajákat otthonra.”

A beszélgetésben szóba került még:

• Milyen megbirkózni azzal, amikor egy dal vagy dalszöveg leválik az előadóról, és saját életre kel?
• Melyek voltak azok a slágerek, amelyek sikerén meglepődtek?
• Miért térnek vissza újra és újra régi nagy zenekarok, ha nem a pénz miatt?
• Kik azok a magyar költők és nemzetközi rocksztárok, akik a legjobban inspirálják a két zenészt?
• Érdekes-e a zene iránt érdeklődnek a dalok szótagszámairól hallani?
• Mi Csepella és Tövisházi első orfűs emléke?

Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködés keretében az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk.