2024. június 28. – 07:08
A Telex After albumkritikáiban az elmúlt hetek magyar lemezmegjelenéseiből válogatunk. A korábbi lemezkritikáink itt érhetők el.
ZSÉ: Telea (6/10)
A 20 éves feltörekvő rapperről, ZSÉ-ről 2023 őszén lehetett hallani először, miután kiadta Panaszkönyv című első lemezét. Bár alig egy éve még egy zenéje sem volt kint, idén májusban már a második albumát dobta ki Telea címen, amivel az ősszel megkezdett utat folytatja egész ígéretesen. ZSÉ egy új, fiatal budapesti rappergeneráció tagja, akik nem a trap felől közelítik meg a hiphopot, és egyre látványosabban bontogatják a szárnyukat, a Központ, a Manyi és a Turbina után például 6363 felkérésére kaptak fellépési lehetőséget az A38-on.
ZSÉ amellett, hogy szólóban is aktív, a Nullker nevű formáció tagja két barátjával, Skladyval és d0kkal. A szólóprojekt és a trió közt olyannyira sok az átfedés, hogy nyugodtan kezelhetjük őket egy szimbiózisban működő entitásként, a Teleán így mindhárman feltűnnek, d0k producerként és rapperként is. Nyilvánvalóan látszik, hogy a második lemez egy összeszokott haveri közeg közös szerelemprojektje, amin a csiszolatlanság mellett a lelkesedés is abszolút érződik.
A Telea ettől a természetes kettősségtől lesz őszinte a maga amatőrségében.
„Itt nincs bulvárbalhé, meg pogányüldözés / Itt nem símaszkoktól lesz jobb a verze” – áll a Most című dalban. Egészen üdítő egy olyan fiatal felnőtt gondolatait hallani, aki még kívülállónak és kezdőnek számít a színtéren, így értelemszerűen távol van a magyar hiphopipar belterjes köreitől, mégis hitelesen csengenek a szavai. Valóban nem húznak símaszkot a fejükre, és náluk tényleg nincs bulvárbalhé, mert esély sincs rá, hogy egy ilyen megtörténjen azon a szinten, ahol épp vannak. Ez a naiv tisztaság pedig valahol értékes, és talán az a legjobb forgatókönyv, ha a jövőben is meg tud maradni egy produkció életében.
ZSÉ és barátai (például Sklady, aki több dalon is közreműködik) ebből az egészséges – de kényszerű? – távolságból figyelik az eseményeket (állítása szerint „nem megy neki a smúzolgatás”), közben reflektálnak a saját életükre, a zeneiparra, amit bordélyháznak neveznek, és az ország, illetve a fiatalokat elsorvasztó hatalom ügyeire („Itthon kibekkeltek mindent már vagy 30 éve, de ha keresztbe tesztek nekünk, ti addig éltek”).
Az előadó producerként éppúgy jelen van, mint rapperként: a Telea 9 beatjéből mindegyiken ő dolgozott, némelyikbe pedig d0k is beszállt, akivel általában közös ötletelés során csinálnak alapokat. A kiválóan használt, kora kétezres évekbeli soul sample-öket idéző hangminták (Nemlátod) azok, amik képesek kiszínezni egy-egy hullámzó minőségű rapszöveget, Bokor János Ne szidjátok a részeget című művét pedig biztosan nem ismerném a Telea nélkül.
Júniusban volt alkalmam látni ZSÉ-t a Három Hollóban a Telea lemezbemutatóján, és meglepő volt tapasztalni, hogy élőben profibban és kevésbé erőlködve szólalnak meg a dalok, mint néha a lemezen. A Teleán tehát számos biztató ötlet mellett olykor még kezdetleges az előadásmód, maguk a dalszövegek (melyekben ZSÉ kitér az SZFE átalakítására is, az új intézményt bohócképzőnek nevezve) pedig sokszor erősebbek, mint ahogy tálalva vannak.
ZSÉ-nek jobban áll, amikor nyugodtan, már-már hátradőlve, megfontoltan és befelé figyelve rappel, a dinamikusabb és nyersebb Lent, illetve a Felesebékéd képtelen elérni azt a hatást, amit akár a Most, vagy a címadó Telea kivált.
Mindkettőben közreműködik a szintén feltörekvő Szabó Király Blanka (a lemezen csak egyszerűen Blanka), akinek éneke szellős, friss hatást ad a daloknak. A Nemlátodban visszautalnak az első lemezre, a Panaszkönyvre, ami a rapper állítása szerint mostanra végleg betelt, így tiszta lappal folytatódhat a történet a következő lemezzel.
A fokozatos fejlődéshez látszólag minden kvalitás adott, a törekvésre pedig biztosan nem lehet panasz.
