Idén már harmadjára választotta ki a a Telekom Electronic Beats Szelektor tehetségkutatója a több mint 1000 beadott felvétel közül azt a 34 dalt, ami felkerül a verseny tripla válogatáslemezére. A fődíjat ezúttal az Irina néven alkotó Nagy Edina vitte el, aki Dohányozni tilos címmel már megjelentetett egy albumot melankolikus lo-fi dalokkal. A Szelektort Ki tudja ez melyik kerület című dalával nyerte, ami az első albumához képest sokkal pörgősebb. Irinának a hangzás kialakításában a Solére néven alkotó Szigeti Zsófi és OIEE, azaz Kocsis Bence segített.
Irina saját bevallása szerint már kora kamasz éveitől alkot, eleinte gitározott, majd megismerkedett a lo-fi műfajával is. „Ajsa Luna Kérlek nézz a lábad elé című dala nagy hatással volt rám, akkor már tudtam, hogy szeretnék egy nyugisabb, melankolikusabb dalt. Nagyon nyitott vagyok minden stílusra, de ez a hangvétel abszolút hozzám tartozik. A dal, amivel a Szelektor versenyét megnyertem, a Ki tudja ez melyik kerületet pedig szándékosan pörgősebbre, technósabbra akartam. Szövegében pedig a Kispál és a Borz volt rám nagy hatással, kiskorom óta hallgatom őket” – mesélte a dalról Irina.
A Dohányozni tilos album tele van irodalmi utalásokkal is, a Mi csendünk című dalban például Az ember tragédiája tizenharmadik színéből idéz Irina. „Nagyon szeretem Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmjét, és gondoltam, hogy beemelem egy dalszövegembe is egy részletét. Széles Tamás mondta fel azt a részletet, ami a dalban hallható, a rajzfilmben ez a rész rövidebben hangzik el, mint az eredeti műben, mi is így alkalmaztuk. A dalon egyébként Széles Tamás fiával, Széles Mátyással dolgozhattam. A Mi Csendünk is a se veled, se nélküled féle mérgező kapcsolatot örökíti meg, ahogy a Dohányozni tilosnak az összes dala is, a refrén pedig Kormányos Sándor verse. Akkor nagyon láttam az élethelyzetem és a vers közötti összefüggéseket, ezért szerettem volna, ha ez megjelenik a dalban.”
Irina egy korábbi, bántalmazó kapcsolatból szerzett traumáit írta ki a Dohányozni tilos album dalaiban egy terápiás folyamat részeként. A lemezen ugyanúgy megjelenik a szomorúságba süppedés, a harag, de van benne feloldozás is, ami pozitív végkicsengést ad a lemeznek. A hazai feltörekvő előadók általában angolul írják ki magukból az érzéseiket, de Irina számára evidens volt, hogy magyarul szólaljon meg a sebeiről.
„Tizenhat éves voltam, amikor találkoztam a barátommal, aki értett valamennyire a producerkedéshez, és elkészült vele az első zeném, valamint leszerződtem a kiadójához. Sajnos a kapcsolatnak nagyon rossz vége lett, átment egy mérgező, bántalmazó viszonyba, és nagyon nehezen tudtam belőle kijutni.
Ha valaki átélte volna ezt a bántalmazó kapcsolatot művészként, akkor ugyanúgy kiadta volna az ezzel kapcsolatos érzelmeket alkotás formájában. Én úgy éreztem, hogy muszáj ezt megfogalmaznom és átadnom a hallgatóknak. Főleg azért, mert nem éreztem, hogy a környezetemben megértenek.
Ha elmeséltem valakinek, hogyan bánik velem a barátom, csak annyit mondott, hogy szakítsak vele. De ez nem ilyen egyszerű, főleg nem ennyire fiatalon. Az első dalom még az ő segítségével készült el, az ő kiadójához szerződtem le. Nagyon ködösek voltak számomra a szerződés jogi részei, de akármikor kidobtam egy új dalt, az én zenémet levetette. Végül nagy nehezen szerződést bontottunk, de ez hónapokig tartott. Ez most már a múlté, már nem kell tőle tartanom. Úgy éreztem, hogy tartozom a tizenhat éves énemnek azzal, hogy kiadtam ezt az albumot.”
Irinának sokkal fontosabb volt az alkotás, mint hogy engedjen a volt barátja kiadójától érkező nyomásnak, és egy nyarat végigdolgozva felépített az otthonában egy kis stúdiót, és a saját hangja megtalálásával kísérletezett. Ezzel egy időben találkozott a producerével, 7hy-vel, aki meglátta benne a potenciált, így ő felelt a Dohányozni tilos produceri munkáiért is.
Irina sajátos módon énekel Budapestről, Dráma a Blahán című dalában például azt érzékelteti, hogy a főváros is keserédes hangulatot idéz fel benne.
„A Blahán körülvesz a mocsok, de én szeretem romantizálni, hogy a környezettől függetlenül gyönyörű dolgok fogalmazódhatnak meg benned. Ahogy Budapesten, úgy egy bántalmazó kapcsolatban is megvannak azok a szép dolgok, amik miatt nem tudsz szakítani. Az is fontos volt számomra, hogy a lemeznek legyen pozitív lecsengése, ne csak a szomorúságot romantizáljam végig. Tudtam, hogy muszáj valamit csinálnom a továbblépéshez.”
Az előadó szerint azért is volt fontos számára az alkotás, mert így akár mások számára is segíthet a dalaival. „Azt üzenem a bántalmazó kapcsolatban élőknek, hogy megértem őket. Nekem például nagyon hiányzott, hogy megértsenek, hogy azt mondják, tudják, mit érzek. Mindenkinek azt tudom mondani, hogy ezután is van élet, és talpra tudsz állni, nem a másik fél tesz téged egésszé.”
Irina azt is elmondta, hogy jelenlegi barátjától minden támogatást megkap, és a Szelektornál is támogató közeggel találkozhatott: „Solére-rel és Kocsis Bencével (OIEE) is nagyon jó volt dolgozni. Eleinte zavarban voltam, de Zsófi például sokat segített abban, hogy hogyan tudom leküzdeni a gátlásaimat. OIEE kísérletezett a dobokkal is, sokat változtatott a hangzáson jó irányba. A fődíjam egy Macbookkal járt, aminek nagyon örültem, hiszen így sokkal könnyebben tanulhatom majd meg a produceri munka folyamatait is.”
Ez a cikk a Telekom Electronic Beats és a Telex After együttműködésének részeként jelent meg.
