A Telex After adásának legutóbbi vendége a Blahalouisiana zenekar volt, amely a nemrég megjelent Sötét villám nagylemezén olyan témákat boncolgat, mint az állandó szorongás, a popzenei közeg szülte egót tápláló nárcizmus vagy a szeretet ambivalenciája, de szóba kerül clickbait jelenség is mint téma. Az adásban Szajkó András (szövegíró-gitáros) és Jancsó Gábor (zeneszerző-basszusgitáros) mesél még arról, hogy hogyan érintette a zenekart, a frontemberük, Schoblocher Barbara szereplése a Sztárban sztár tévéműsorban.
A zenekar ötödik nagylemeze karcosabb lett a szokásosnál, és a dalokon érzékelhető a beatkorszak lenyomata is, miközben a dalszövegekben visszatérő elem a szorongás. Két dal kivételével Szajkó András (Szaja) szerezte ismét a lemez dalszövegeit, ő így mesélt arról, hogy miért ez lett az album címe:
„Azért lett Sötét villám, mert egy fényes villám kevésbé kelti fel az érdeklődést, és a címadó dalban az emberre rátörő hirtelen szorongásnak a jelképe is lett a villám. Nehezen találtuk meg a címet, és ez volt, ami jól hangzott, ráadásul van egy kis AC/DC-beütése is.
Mindig is a keserédes volt a kedvenc hangulatom, illetve a melankólia. Rengeteget szorongok, kicsit Woody Allen karakter vagyok, csak nincsen humorom. Ha sok ember közé megyek, akkor már előre feszülök rajta.”
A Blahalouisiana zenekar számára már a kezdetekkor fontos volt, hogy ne csak könnyed témákról írjanak, a Szeressetek című daluk a legutóbbi lemezükről például egy kórtünet, ami egyszerre rögzíti a folyamatosan tomboló egót az általános szeretetre vágyással, Szajkó András így mesélt a dalszöveg értelmezéséről:
„Most hogy már 10 éve a zeneiparban vagyunk, sokat gondolkozom azon, hogy mi ez az életforma, ami a mindennapjainkká vált és hogy milyen szerepekben vagyunk. Imádom a hatvanas éveket, ahol elindult ez az univerzális szeretetérzés, amit a hippi kultúra indított el, csak sajnos elég közhelyes lett mára. Ma már nem tudod ezeket minden irónia nélkül őszintén mondani, vagy ha mégis, akkor a végére szekunder szégyenérzeted lesz. Ez a szöveg kicsit arról is szól, hogy van a lírai én, a zenész, és egyszerre benne van, hogy szeretné ezt az általános üzenetet közvetíteni a szeretetről, de maga a posztmodern kor és a popzenészközeg az ego felé tolja az embert. A szeretet univerzális érzése és a narcisztikus vonal kettőssége: ez a dalszöveg.”
Schoblocher Barbara 2023-ban részt vett a Sztárban sztár kilencedik évadában, amikor is hétről hétre más ikonok bőrébe bújhatott. A kereskedelmi televízióban való szereplése kezdetben megosztotta a zenekar tagjait, mert úgy gondolták, a televízió értékrendje nem összeegyeztethető egy nem éppen mainstream zenekarral. Erről így mesélt Jancsó:
„Nagyon erős féltés volt bennem, tudom, hogy ahogy mi is, úgy Barbi is le tud fáradni egy szezon után. Illetve a nyári fesztiválszezon egyből a műsor leforgása után jött, emiatt egy évet csúszott is a lemez. Nehéz volt helyre tenni, de amikor Barbi Kovács Katit énekelt, akkor beszéltünk a tévéfelvétel előtt, mondta hogy izgul, és mondtam neki, hogy szard le, végső soron ez csak zene. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy apuka, eszembe jutott a Kodolányi Kollégium (ahol Jancsó megkérte Schoblocher Barbarát, hogy legyen az énekesnőjük), a zenekari történések, és azon gondolkodtam, hogy most akkor Barbi egy külön identitássá változott, vagy még mindig a Blahalouisiana énekesnője-e. De ez a féltés el is múlt a műsor után.”
Schoblocher Barbara egyébként gyerekkora óta tagja színi társulatoknak, és a műsor megadta a lehetőséget, hogy hódoljon gyerekkori szenvedélyének, a karakterbe bújásnak, és fontos tanulási folyamat volt önmaga megismerésében, illetve a zenében:
„Nekem ez egy fontos pontja volt az utamnak, hogy megtanuljam azt, hogy létezem a zenekartól külön is. Tizennyolc éves voltam, amikor a zenekarba kerültem, így a felnőtté válásom egésze a zenekarral együtt történt. Nekem a Sztárban sztár még mindig egy olyan része a magyar kereskedelmi tévének, ami a kultúrát képviseli, felelevenítik a nagy ikonokat, mint Charlie-t, vagy Kovács Katit. Nagyon sokat játszottam színházban, egészen 18 éves koromig tagja voltam színi társulatoknak, és imádtam a színházi közeget, meg énekelni karakterekbe bújva, és úgy voltam vele, hogy ez nekem a tökéletes platform.”
Az énekesnő hozzátette, neki is nagy dilemma volt, hogy vállalja-e a műsort:
„Nem mondtam el a srácoknak, hogy van ez a lehetőség, addig, amíg nem tudtam, hogy én mit szeretnék, mert nem akartam hogy befolyásoljanak. Nehéz volt felvállalnom önmagamat, mert ez hatással volt a zenekar egészére, és nekem a saját vágyaimmal is foglalkozni kellett. Tudtam, hogy a műsorban való szereplésem nem jelenti azt, hogy kereskedelmi tévés arc leszek, próbáltam szem előtt tartani, hogy én mit élveznék. Egy teljesen másfajta stressz volt, sok embert ismertem meg, ami nagyon jót tett a kreativitásnak, és az agyamnak is, hogy más emberekkel is zenélek.
Arra mindenképpen jó volt a műsor, hogy elérjünk egy olyan széles közönséget a zenénkkel, amire az alternatív színtérnek nincs lehetősége.”
A műsor vonzata volt, hogy az énekesnőt megkeresték olyan bulvárlapok is, amelyek csak a minél több kattintásra törekednek tartalom nélkül. Ez ihlette a Hazudjunk egymásnak című dalukat, amiről így mesélt Szaja:
„Ez a clickbait jelenséget parodizálja, nem a szakma egészét. Csak azt az újságírói attitűdöt kritizálja, ami ilyen szenzációhajhász.”
Az adásban szóba kerül még:
- Hogyhogy nem valósult meg a Beton.Hofi feat az Éllek túl című dalukban?
- Hogyan merít a zenekar az olasz dallamokból?
- A Faliórák dalszövegét mi ihlette?
- A Nem hittek Lennonnak című dalukat miért a kiábrándultság ihlette?
- Miként hatott rájuk a beatkorszak?
- Melyik volt az az eset, ami Schoblocher Barbarát kiakasztotta a bulvársajtóban?
- Miért tart attól Szajkó András, hogy túlságosan rózsaszín szövegeket ír?
- Ki az a két magyar zeneszerző, aki leginkább hatott Jancsó Gáborra?
- Milyen könyvekből tanult a zenekar sokat az inspiráció merítéséről?
Az interjúban szereplő idézeteket az olvashatóság érdekében szerkesztve közöltük. A teljes beszélgetés meghallgatható a Telex After legújabb adásában.
