A speedrunning a videojátékos világ elég speciális sarka: akik ilyesmivel foglalkoznak, azok versenyeznek, hogy ki tud minél kevesebb idő alatt elérni egy játék, vagy akár egy játékon belül egy pálya végére. Itt maga a játékélmény már nem számít, csak a rohanás, a minél kreatívabb kiskapuk, akár programhibák megtalálása és kihasználása.
Az egyik leghíresebb speedrun rekord a legendás Doom 2, a belső nézetű lövöldözős játékok egyik ősatyja legelső pályájához fűződik. Ez alapjáraton egy nagyon könnyű szint, kicsi is, nincs is rajta sok ellenség, igazából csak bemelegítésnek van, hogy a kezdő játékos belerázódjon az irányításba, a kezelőfelületbe, megszokja a mozgást, a fegyverek, tárgyak használatát. Egy perc alatt simán végig lehet menni rajta, ha az ember már kiismerte, és tudja, mi merre van, meglehet 30 másodperc alatt is. Ha elengedjük azt is, hogy az ellenségeket lelövöldözzük, és csak elrohanunk mellettük a kijáratig, még ezt is le lehet felezni némi gyakorlással. És az igazi speedrunner harci szellem csak itt éled fel.
A világrekordot ezen a pályán 1998-ban állították fel, 5 másodperccel – pontosabban 5,97-tel, de a játék pályavégi számlálója nem kezel tizedeket és mindig lefelé kerekít. Sokáig úgy tűnt, lehetetlenség ebből még egy teljes másodpercet lefaragni, de ahogy teltek az évek, úgy gyűltek az apró, pár századmásodperc nyereséggel kecsegtető trükkök is a speedrunnerek tarsolyában.
A játékosok jellemzően a pálya speciális, ellenségek nélküli verzióján gyakoroltak, és keresték a gyorsítási lehetőségeket – és mint kiderült, éppen emiatt nem jött össze a rekorddöntés 26 éven keresztül. A nagy trükk ugyanis a Thing Running nevű manőver, aminek kicsit leegyszerűsítve az a lényege, hogy ha pont jó szögben szaladunk neki egy pont optimális pozícióban levő ellenségnek, akkor úgy pattanunk le róla, hogy az egy kicsit felgyorsítja a mozgásunkat. Ezt kihasználva a 4shockblast néven futó játékos hónapok gyakorlásával kikísérletezett egy olyan útvonalat a pályán, amin az ellenségek között szlalomozva, és néha nekikütközve 5 másodperc alá szorítható a pálya ideje. Saját bevallása szerint százezer sikertelen kísérlet után jutott el eddig:
Egy kicsit több kontextussal és magyarázattal: