Idén ünnepli huszadik évfordulóját a Bajos csajok, Mark Waters kultikus filmje, ami megtanította nekünk, hogy szerdán pinket hordunk (ezt a sajtóvetítésen is betartották páran), és hogy a középiskolai társadalom igazságtalan elveken alapul. A filmből Broadway-musical is készült hat éve, idén pedig megérkezett a musical megfilmesített változata Samantha Jayne és Arturo Perez rendezésében. Bár kelet-európaiként már az eredeti film esetében is nehéz volt rácsatlakozni a flancos gimis környezetre, az már jóval ismerősebb helyzet volt mindenkinek, ahogy a szép, szőke fürtös, elkényeztetett lányok szorongást okoznak a sorból kilógó, nem agyonsminkelt és nem épp márkás göncökben járó társaiknak.
A Bajos csajok sztorija úgy indít, hogy az addig Kenyában magántanuló Cadyt (Angourie Rice) szülei egy olyan chicagói gimnáziumba íratják be, ahol az úgynevezett plasztikok állnak az iskola társadalmának csúcsán. A plasztikok szimpátiájától függ például, hogy valaki menő csajnak vagy lúzernek számít. Ha valaki az utóbbi kategóriába esik, akkor eheti az ebédlő helyett a vécében az ebédjét. A plasztikok vezetője Regina George (Reneé Rapp), övé természetesen a legdögösebb pasi a suliban, emellett fontos tulajdonságai közé tartozik, hogy számolja a kalóriákat az ebédjénél, és barátnőit (Avantika Vandanapu, Bebe Wood) inkább utánfutónak tartja, mint lelki társaknak. Az ebbe a környezetbe betoppanó Cady aztán barátai biztatására kettős ügynöknek áll azzal a céllal, hogy tönkretegye Regina hírnevét, és elcsábítsa Regina exét is.
Adott tehát egy történet, ami a középiskolai sértegetésekről és azok személyiségfejlődést gátló hatásairól mesél a kamaszkori szerelmi krízisek bemutatása mellett. Mark Waters 2004-es filmje könnyed párbeszédekkel és frappáns humorral fogta meg ezt a témát, és az is érezhető volt rajta, hogy a forgatókönyv alapját Rosalind Wiseman Queen Bees and Wannabes című, iskolai kiközösítést és bántalmazást bemutató könyve adta.
Az új musicalfilm ezt az alapsztorit ruházta volna fel modern elemekkel, de ehelyett csak egy felületes remake-et kaptunk, ahol a Z generációt egyszerűen bárgyúnak mutatják be.
Pedig a 2004-es változathoz hasonlóan a mostani film forgatókönyvét is Tina Fey írta, aki az új változatban is az egyik tanár szerepét játssza. Sajnos az ő jelenléte sem segített a mostani film kínos karakterábrázolásain.
Az új film főszereplője, a Pókember-filmekből ismerős Angourie Rice elég halványan festi meg Cadyt, de legalább hihetően adja elő az Afrikából hazatért magántanuló szendeségét, aki azért belevetné magát a pirospoharas házibulik világába. A néző figyelme elég hamar átterelődik Regina George-ra (Reneé Rapp), aki méhkirálynőként belépve megfagyasztja a menza levegőjét, és búgó hangon énekli, hogy ő a legszebb méreg, amit valaha láttak.
A Bajos csajok színpadi változatában is szereplő, és Az egyetemista lányok szexuális élete című sorozatból ismert Reneé Rapp énekhangja toronymagasan a legjobb a szereplők között, de ez sem teszi megbocsáthatóvá azt, hogy milyen kopottan adja elő Regina George csillogását. Ennek egyik oka, hogy a remake-ben a jelmezek is ötlettelenek, Regina George-ot például a legbóvlibb fast fashion cuccokba öltöztették. De nem csak a ruhák miatt nem lép egyáltalán az eredeti film Rachel McAdamsének nyomdokaiba Rapp: a műhisztik és a dalok alatti vonaglások szimplán csak ellenszenves karakterré teszik őt, aminek köszönhetően egyáltalán nem érthető, hogy hogyan lett ő a középiskola ügyeletes hercegnője.
Pedig Reneé Rapp filmszerepét már TikTokon is megelőzte hírneve, ahol olyan biszexuális hercegnőnek kiáltották ki, akiért még a heteró lányok is otthagyják a fiúikat. A film központi, Megan Thee Stallionnal közös, Not My Fault című dala is erre utal, a karaktert meghatározó mondattal: „nem az én hibám, hogy szerelmes vagy belém.” Mindenki őt akarja, a közelében lévőknek pedig megtiszteltetés, hogy mellette tengethetik középszerű életüket – ez jellemzi Regina George gondolkodásmódját, de Renée Rapp sajnos egyáltalán nem adja át hitelesen ezt a karaktert.
Tina Fey az új változatban azt is érzékeltetni akarta, hogy a social media milyen hatással van a gimis közegre, de erről azon kívül, hogy a szereplők a TikTokot használják, semmit nem tudunk meg. Pedig fontos szempont lehetett volna a filmben az, ahogy az anonim profilokkal még könnyebbé vált az út az iskolai zaklatásokhoz. Húsz évvel ezelőtthöz képest ugyanis még égetőbb kérdés most, hogy a Regina George-féle emberek hogyan keserítik meg mások életét kamuprofilok mögé bújva.
A készítők nemcsak az ismétlődő párbeszédekkel idézték meg a film eredeti változatát, ugyanis az eredeti filmben szereplő Lindsay Lohan is kapott egy cameót. A filmben Jon Hamm is feltűnik, de az ő karaktere sem kapott nagy hangsúlyt azon kívül, hogy edzőként sértegető megjegyzéseket tesz.
A 2024-es Bajos csajok így csak kellemetlen, dalokkal kicicomázott, gyenge cicaharcot bemutató film lett, felejthető alakításokkal. Ha mégis felidéznénk, milyen szorongást okozhatnak a suliban a plasztiklányok, akkor inkább a 2004-es verzió ajánlott.