2023. október 2. – 23:06
Bátran lehet állítani, hogy az elmúlt közel másfél évtized egyik legnagyobb popsztárja egyértelműen Ed Sheeran 250 millió eladott lemezzel és közel 80 millió átlag Spotify-hallgatóval. 2011 óta gyakorlatilag mindent elért, amit a popzenében el lehetett érni, és még azon túl is. Az új nagylemeze sok szempontból változást jelent: minimális reklámmal és promócióval, először a saját kiadóján keresztül jelentette meg, és olyan kedves dolgok inspirálták, mint az ősz és a barátság. Ebből végül egy erősen felejthető végeredmény lett.
Sheeran világsikerének kulcsa viszonylag egyértelmű: egy babaarcú énekes, aki már ránézésre is annyira átlagos, mint a srác a szomszédból, filmbe illő háttérsztorival, angyali hanggal és cuki, egyszálgitáros előadásmóddal. Végtelenül egyszerű hozzá kapcsolódni, hiszen olyan előadóról van szó, aki nem a hihetetlen gazdagságával vagy sztárságával tűnik ki, hanem inkább bevonja hallgatóit az érzelmeibe, ráadásul olyan érzelmekbe, amelyekkel könnyen azonosul az átlag közönség.
Lemezein énekel szerelemről, a barátja elvesztéséről, szuicid gondolatokról, a szüleiről, egyszóval a saját életéről és olyan problémákról, élményekről, amelyekhez igazából bárki tud kötődni. Teszi mindezt megindítóan őszintén, mégis közérthetően, gyakran kimondottan slágeres módon (elég csak az egyik legnagyobb dalára, a Shape of You-ra gondolni).
Sheeran egy egészséges, életvidám – divatos angol szóval élve: wholesome – figura, aki szerethetőségével leigázta a popszakmát.
2023 azonban nagy váltást hozott karrierjében, hiszen májusban megjelent „-” című albumával lezárta a 2011 óta tartó, Mathematics névre keresztelt időszakát, amelyben a négy matematikai alapművelet és az egyenlőség jelölték a lemezeket. Ez a koncepció alapjaiban határozta meg Sheeran zenei pályafutását: messze ezekkel a lemezekkel érte el a legnagyobb sikereit, és ezeken jelentek meg a legnagyobb slágerei. A „÷” című album megjelenése idején népszerűsége minden képzeletet felülmúlt, a hozzá kapcsolódó turnéja közel 9 millió embert mozgatott meg 255 koncert alatt, bevételben pedig csak úgy maradt le a rekorder, Elton John közel egymilliárd dollár bevételt termelő turnéja mögött, hogy utóbbi egy csaknem 100 állomással hosszabb körút volt. A Mathematics Tour (amely mind a négy lemezt dolgozza fel) pedig még javában tart, de már most a 14. legnagyobb bevételű turnénak számít a világon.
Ezzel az eget rengető sikerrel a háta mögött Sheeran most új fejezetet nyitott karrierjében: szeptember végén, mindössze négy hónappal a „-” után meglepetésszerűen kiadott egy új lemezt Autumn Variations címen, ráadásul most először saját kiadóján, a Gingerbrad Man Recordson keresztül.
Az Autumn Variations már a borítójával zavarba ejt: visszarepít a 2010-es évek esztétikájába, a Tumblr-érába, a Live Laugh Love és Just Girly Things posztok korába, de leginkább talán egy Pinteresten megvásárolható plakátra hajaz.
Sheeran számára az ősz egyet jelent a régi kabátokkal, hosszú sétákkal, rövidülő napokkal, meleg teával és a lehulló falevekkel. Nincs ezzel baj, belekötni sem tudunk, de az már egy másik kérdés, hogy érdemes-e ezekről a teljesen jellegtelen érzésekről, vagy inkább szimbólumokról lemezt írni.
Ez az érzés sajnos csak erősödik, amint elindítjuk az albumot. Az Autumn Variations 14 dalból áll, amelyek zömmel egy-egy, a borítón is megtalálható érzést illusztrálnak. A borítóhoz hasonlóan azonban ezek is sekélyes témák. Az England című dal Sheeran szerelmes levele hazájához, az American Town egy, a barátnőjéhez tett New York-i látogatást örökít meg, de kötelező jelleggel számos szerelmes dal is hallható a lemezen.
A számok közös tulajdonsága, hogy a dalszövegek elképesztően fantáziátlanok. Hiába számol be Sheeran arról, hogy milyen nyugalmat talált a brit partokon, vagy írja le, hogy milyen gyönyörű a felesége, ha közben olyan sorok szakítják meg ezeket a pillanatokat, mint hogy „Fehér dobozból ettük a kínai kaját, úgy éltünk, mint a Jóbarátokban”. Sheeran popénekes, így nem feltétlen várható el tőle az irodalmi igényesség, de ezeket a mondatokat rém kellemetlen hallgatni.
Ami menthetné az anyagot, az értelemszerűen a zene és a produceri munka. Utóbbiért az a The Nationalből ismert Aaron Dessner felelős, aki Sheeran előző lemezén is közreműködött producerként. Sheeran védjegyszerű akusztikusgitár-futamai természetesen maradtak, de mellette olyan, kimondottan kellemetlen elemek ütik fel a fejüket dalról dalra, mint a Midnight előre leprogramozott játékszintetizátor-demo szerű beatje, vagy a záró Head > Heels trapes ütemei.
A lemez ezek miatt nemcsak hogy nem áll össze, de néhol egyenesen félkésznek hat, és zeneileg épp olyan fantáziátlan frázisokat puffogtat, mint a szövegekben.
A Sheeran mögötti kíséret meg sem próbál több lenni, tényleg csak kíséretként hat, halkan meghúzódik a háttérben, elvétve bukkannak csak fel izgalmasabb részletek, hogy aztán el is tűnjenek a középszerű megoldások között.
Ezen az albumon még a brit előadó bája is visszafele sül el:
amennyire izgalmas lehetne az, hogy ő is csak egy közülünk, pont annyira nem vagyunk rá kíváncsiak emiatt.
Nem arról van szó, hogy az Autumn Variations kimondottan rossz lenne Sheeran eddigi lemezeihez képest, de ahhoz nagyon kevés, hogy maradandó legyen.
Biztos, ami biztos, hétfőn megjelent még az Autumn Variations „Fan Living Room Sessions” című kiadása is. Ez az album dupla verziója, amin ugyanaz a 14 dal található meg egy-egy rajongó nappalijában rögzítve. Hogy ez egy ügyes marketingfogás vagy egy jó fej zenész jó fej húzása, mindenki döntse el maga.