Stahl Judit már nem akar szakácskönyveket írni

„Szokták mondani, hogy hiányolnak a képernyőről, és ez nagyon jólesik, de egyszer mindennek vége” – mondta Stahl Judit az RTL-nek. Stahl 2002-ig volt a Tények műsorvezetője, rengeteg szakácskönyvet írt, most főként könyvkiadással és spanyol tanulással foglalkozik, amit még a koronavírus-járvány alatt kezdett el.

Egy ideje visszavonult a nyilvánosság elől, amitől bevallása szerint„sokkal nyugodtabban telnek a napjai, mint régebben, amikor még tévézett”.

„Sosem szerettem celeb lenni, és nem is vagyok jó ebben a szerepben. Nem tudok a semmiről beszélgetni és udvariasan jópofizni”

– fogalmazott Stahl, és arról is beszélt, hogy mivel filmrendező szakon végzett, mindig is kamera mögé vágyott, az alkotás érdekelte, és nem a szereplés.

Az egykori műsorvezető azt is elárulta, hogy a könyvkiadója mellett más kulturális projektekben is benne van, sokat utazik, színházba jár és sokat is olvas, ám „híreket csak annyit, mint egy átlag ember”. A híradót sem nézi, így kíméli meg magát attól, hogy bosszankodjon a világ dolgain.

„Szerintem egy bizonyos kor felett te magad vagy a felelős a jókedvedért, de ez nem magától jön, hanem dolgozni kell rajta.”

Arra a kérdésre, hogy tervez-e újabb szakácskönyvet, Stahl azt válaszolta, ha fel is merül benne ez a gondolat, inkább elhessegeti, mert szerinte ma már a szakácskönyvek teljesen más funkciót töltenek be. „Ma már a szakácskönyvek mást jelentenek, mint húsz évvel ezelőtt. Ma ez inkább egy ajándék, mintsem pedig használati könyv. Én nagyon hálás vagyok az életnek, hogy akkor adhattam ki a könyveimet, amikor még használták is őket az emberek.”

Mindemellett sokat ingázik Budapest és Szeged között, mivel a Szegedi Szabadtéri Szalon néven vezet online közönségtalálkozókat a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz kapcsolódóan. „Imádok vonatozni, akkor tudok olvasni és dolgozni is” – mondta Stahl, aki szerint a mai napig sokan felismerik és odamennek hozzá az utcán megköszöni egy-egy receptet. Ilyenkor nagyon hálásnak érzi magát, de az interjú második felében azt mondta, hogy „isteni érzés volt, hogy a kutya sem ismert,” amikor egy hónapot töltött Buenos Airesben az unokatestvéreinél.