Az idei Karlovy Vary-i filmfesztivál egyik sztárvendége Russell Crowe volt, a fesztiváltól megszokottan kapott egy díjat az életművéért (ez a csehek örökérvényű megoldása, hogy híres embereket csábítsanak a rendezvényre), felléphetett az Indoor Garden Party című zenekarával a fesztivál megnyitóján, bemutathatta Kapitány és katona című, idén húszéves filmjét, és egy harminc percre a sajtó kérdéseire is válaszolhatott. A harminc perc a terv volt, a valóság majdnem kétszer ennyi lett, Crowe ugyanis a sajtótájékoztatón annyira elemében volt, hogy amikor a moderátor már le akarta zárni a beszélgetést, ő még a tömegben mutogatott az emberekre, és várta a kérdéseiket.
Crowe pedig egy olyan ember benyomását keltette, aki nagyon szívesen válaszol kérdésekre, megállás nélkül tud sztorizni, a hülyeséget viszont csak nagyon korlátozott mennyiségben tudja elviselni. A jövőre hatvanéves színész az újságíróknak arról is beszélt, mennyire fontos neki a zenélés, milyen érzés volt Máltán látni a Gladiátor folytatásának díszleteit, hogy egyáltalán nem sörös, és hogy nemsokára Hermann Göringet fogja alakítani egy, a nürnbergi perről készülő drámában.
2001-ben a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját nyerte meg a Gladiátor című filmért. Rettenetesen be volt szarva a ceremónián, de csak egy hibát vétett a köszönőbeszédében, két ember nevét véletlenül összevonta. Akkor tudta, hogy tényleg nagy szám, hogy megnyerte az Oscar-díjat, amikor Jodie Foster felhívta aznap este, és azt mondta neki, hogy most még biztos nem tudja, de amikor idősebb lesz, rájön majd, hogy milyen tökéletes pillanat volt.
A Gladiátor folytatásáról annyit mondott, hogy lassan pénzt kéne kérnie azért, hogy olyan filmről válaszoljon kérdésekre, amiben nem is szerepel, hiszen az ő karaktere meghalt az első részben. Lövése sincs, hogy Ridley Scott most mit tervez a második részben. A zenekarával nemrég fellépett Máltán is, ahol ugyanúgy, ugyanoda felépítették a Colosseumot, mint az 1999-ben forgatott első részhez, és amikor arra sétált, úgy érezte magát, mintha egy időgépben lett volna. Abban biztos, hogy a második rész is elképesztő lesz.
Szerinte Ridley Scott olyan, mint Tiziano, egy művész, aki pontosan tudja, mi kell neki, Russell Crowe pedig meg tudja adni neki. Nem szándékosan nem dolgozott vele az utóbbi években, egyszerűen így alakult.
Az idei Karlovy Vary-i fesztiválon egy külön szekciót kaptak a fiatal iráni filmesek, ezért kapott olyan kérdést is, ami arról szólt, mi a véleménye az iráni helyzetről. Crowe szerint a véleményét így lehet a legjobban összefoglalni: „a nőket tisztelni kell”. Egy filmfesztiválon kikerülhetetlen dolog a politika, hiszen pont arról szól, hogy egy találkozó a világ különböző pontjain élő értelmiségiek és filmesek között, a filmművészet elválaszthatatlan az emberiségtől, ezért a politikától is.
Crowe eddig rendezett két játékfilmet és három dokumentumfilmet, de az utóbbiak közül kettő még nem jelent meg, mert ahogy fogalmaz, „ahhoz az kell, hogy jogilag kényelmesek legyenek”, és lehet, hogy pár embernek meg kell halnia, mielőtt forgalmazásba kerülnek. Sajnos többet nem mesélt ezekről.
De van egy filmje, amin 2011 óta dolgozik, a Last Breath című dokumentumfilm, ami a zenélésről és a zenéhez való viszonyáról szól. Crowe elmondta, hogy 1982 óta zenél, Ausztráliában pedig mindenki tudta róla, hogy vannak zenekarai.
Szerepelt a Minden idők legelképesztőbb sörfuvarja című filmben is, ezért kikérték a véleményét a sörökről is. Hölgyeim és uraim, Russell Crowe nem sörös, és megkért mindenkit, hogy tudja ugyan, hogy Csehországban van, de ne kérdezzék már folyton sörökről. Crowe egy adott ponton cseh akcentussal játszotta el, hogyan tukmálták rá a sört és a feleseket előző este. Tudja, hogy milyenek ezek a dolgok: az édesapja egy kocsmát vezetett. Ha sört kellene innia, Guinnesst inna.
Nemet mondott Johnny Cash szerepére A nyughatatlan című filmben. Szerinte Joaquin Phoenix parádés a szerepben, ő azért nem vállalta el, mert tudta, hogy valószínűleg Grammy-jelölések és hasonlók járnának vele, de ő a saját zenéjével akart eredményeket elérni, nem máséval.
Amikor Amerikában kezdett befutni színészként, sokan szkeptikusak voltak azzal, hogy még mindig játszik egy zenekarban, és azzal vádolták meg, hogy még híresebb szeretne lenni. Szerinte ez ugyanolyan, mint amikor emberek meg akarják neki mondani, hogy milyen szerepeket vállaljon el. „Basszák meg” – üzente nekik.
A Thor 4-ben ragaszkodott ahhoz, hogy görög akcentussal alakítsa Zeuszt, a producerek meg azt akarták, hogy legyen inkább angol. Crowe belement, de úgy, hogy mindkét változatot leforgassák, és teszteljék a próbavetítéseket, hogy melyik tetszik jobban a közönségnek. A görög akcentus tetszett mindenkinek.
Szerinte a szuperhősfilmekkel együtt azoknak a közönsége is felnőtt, akik megkívánják azokat a finomságokat és témákat, amikre a felnőtteknek szükségük van. Azért viccelődött is: több különböző szuperhősfilmben (Acélember, Thor 4, Kraven) játszik édesapát, amikor ezt valaki szóvá tette az interneten, Twitterre csak azt írta ki, hogy hát igen, milyen termékeny ember, hogy ennyi univerzumon keresztül vannak porontyai.
A pápa ördögűzője című film forgatása közben a Vatikán annyit kért az alkotóktól, hogy ne említsék meg benne azt a lányt, aki eltűnt ott a nyolcvanas években. Természetesen csak azért is megemlítették. A film készítői azt akarták, hogy Crowe amerikai legyen benne, de mondta, hogy nem lesz, olaszul fog beszélni, és úgy fog benne angolul megszólalni, mintha egy olasz állampolgár törné a nyelvet.
A bennfentes című filmben Jeffrey Wigandet alakítja, aki lerántja a leplet a dohánytermékek káros hatásairól, és arról, hogy a cégek hogyan próbálták ezt eltussolni. Wigand egy dolgot szeretett volna: ha a filmben úgy jelenik meg, mint egy jó golfjátékos. Crowe elment vele golfozni, és egyáltalán nem volt az.
Öt különböző film áll megjelenés előtt, amiben szerepel. Most először elmondta, hogy Hermann Göringet fogja alakítani a nürnbergi perről készült drámában. A Nurnberg című filmről egyelőre nem tudni többet.
Crowe jövőre hatvan lesz, egy újságíró kérdésére elmondta, hogy ő minden más születésnapját szokta ünnepelni, a sajátjával nem foglalkozik. Azt elismeri, hogy mostanában kezd életének abba a fázisába lépni, amikor belenéz a tükörbe, és azt mondja: „Ez meg ki a fasz?”
Szerinte idősen két lehetőség áll előtte. Vagy olyan lesz, mint Ridley Scott, akire még mindig 200 millió dolláros produkciókat bíznak, bár szerinte „biztosítási okokból” fiatalabbnak hazudják. Vagy pedig visszavonul, és eltűnik a föld színéről. Még nem tudja, hogy melyiket fogja választani.
