2023. március 10. – 09:24
Közel félórás videóban jelentette be az Instagramon csütörtökön a nagyváradi születésű, korábbi X-Faktor-győztes, Tóth Andi, hogy néhány hónapja úgy döntött: megpróbálja abbahagyni az éneklést. A 24 éves énekesnő a következő hetekben is még a Sztárban sztár zsűrijében ül, a emellett pedig egy barátjával, Tóth Istvánnal közösen alapított kiadóban dolgozik kreatív igazgatóként, illetve egy ruhamárkát is piacra dob majd.
„Nagyon sok miértje van. Aki kicsit is vágja az életsztorimat, az tudja, hogy nekem mindig a zene volt a mentsváram, amikor kicsi voltam, gyerek voltam. Ez volt a menekülésem, a váll, amin sírtam, a barátom, a szerelmem, minden. Aztán ez lett a munkám, az eszközöm a kommunikációra, egy kapcsolat a világgal” – vágott bele az Instagramon a döntése részletezésébe az énekesnő. Úgy érezte, ha ilyen eszközt kapott az élettől, kötelessége vele élni, így ezt megrögzötten csinálta is. Az X-Faktort 15 évesen nyerte meg, ezzel ő lett a műsor legfiatalabb győztese. Az ezutáni tíz évben azonban sok mindenben változott, „valahol már azt sem tudom, hogy ki vagyok, és ez sem baj. Úgy voltam vele, hogy semmi nem baj, amíg zenélek, amíg énekelek.”
Beszélt arról, hogy mennyire át tudja vágni egy-egy tehetségkutató a résztvevőket, és aztán mennyire nagyot lehet innen esni.
„Ez úgy indult, hogy megnyertem egy tehetségkutatót, és elhitette velem a világ vagy én elhitettem magammal, hogy innentől kezdve jól leszek, innentől kezdve biztonságban leszek, innentől már nincs mitől félnem, mert már jó kezekben vagyok (…). Hát rájöttem, hogy nem. Volt pár kusza évem, nem is nagyon zenélhettem sajnos (…). Meg nyilván azt hiszitek sokan, teljesen jogosan, mert én is azt hittem, hogyha valaki megnyer egy ilyen dolgot hogy elindul, onnantól már nincs semmire gondja, gazdag, sikeres, szép, tökéletes élete van. Ez nyilván kurvára nincs így. Miután megnyertem azt a tehetségkutatót, nagyon sokszor voltam konkrétan hontalan, Adriennhez mentem lakni, szóval a Faktor után teljes mértékben újra kellett építenem magam, egy két-három évre.”
Aztán újraépítette magát, közben pedig minél lejjebb került, annál megrögzöttebben próbálta elérni, hogy értékeljék azt a munkát, amit belerakott. „És nem nagyon jött össze, ami, ugye, nemrég a Sztárbanban is elmondtam, hogy énekeltem, és nem nagyon érdekelt senkit, hogy énekel ez a lány, minek énekel ez a lány. Inkább azzal voltak elfoglalva, hogy elkezdtem felnőni, és lett alakom, és már arról szólt minden, vagy hogy erdélyi vagyok és mit csinálok itt, vagy a párkapcsolataimról.”
Tóth Andi azt mondta, egyre jobban fájlalta, hogy már semmi sem szól a zenéről, miközben ő folyton azért hajtott, hogy végre ismerjék el a zenei teljesítményét. „Minél inkább háttérbe szorult, annál inkább felemésztett ez a szar. Aztán jött egy mélypontom, (…) egy nagyon mély, és talán azóta sem jöttem ki belőle igazából. Volt egy kattom, amikor elfogadtam, hogy ide nem leszek elég jó. Úgyhogy inkább az, hogy túl sok és túl kevés vagyok ide, és onnantól kezdve feladtam azt, hogy itt elérjek bármit is, hogy beilleszkedjek, hogy elérjek a zenémmel bármit vagy bárkit. És ez nekem nagyon rossz volt.”
Ebben a mélypontjában írta meg a Lejtő c. albumát, amivel, mint mondta, nem akart semmit, sőt, igazából épp akkor akarta az országot is elhagyni, csak közben jött a Covid, így nem tudott sehová sem menni, az album viszont a várakozásai ellenére nagyot hasított.
„És abban a pillanatban a legrosszabb dolog történt velem, ami történhetett, elkezdtem reménykedni, én hülye. Elkezdtek koncertjeim lenni 5-6 évvel később, mint ahogy befutottam, és úgy álltam neki, hogy na most aztán…” – mondta.
Azt várta, hogy majd a rajongói, a koncertjére járók megértik, miről szólnak a dalai, de ez nem így történt. „Tök másra gondoltak az emberek, mint amikről szólnak ezek a dalok. És majd megpusztultam ezeken a koncerteken. És minél több koncertem volt, annál inkább rájöttem, hogy valami hiányzik, valami szar, mert kurva szarul érzem magam. Sokáig nem tudtam, mi a baj, egyre lejjebb kerültem, és lejjebb és nagyon lejjebb, és rájöttem, hogy igazából, ami hiányzik, az a hangom. Mert ezekben a dalokban nem igazán haszáltam a hangomat, nem kell. Ez így egyik reggel megbaszott, hogy ja, hogy konkrétan nem énekeltem már hónapok óta, és akkor nyilván megpróbáltam ezen segíteni, egy-két olyan dalt is énekeltem, ami nem az enyém, például a hatalmas kedvencemet, AC/DC-t, meg Amyt, az nem tetszett senkinek.”
„Valahol egyáltalán érdekelt, valahol meg kurvára fájt, hogy nem kíváncsiak arra, amit szívesen csinálok.”
Aztán 2022-t végignyomta koncertekkel, majd év végén egy időre visszavonult, azt mondta, már nagyon fájt neki minden, és nem akart semmit, csak azt, hogy hagyják békén, mert ő csak énekelni akar, és ismert sem akar lenni, csak zenélni szeretne.
„Észrevettem, hogy már nem boldogít (az éneklés, a koncertek) hanem nagyon sokat elvesz, viszont addig a pár percig, amíg ott voltam fent, inkább úgy voltam vele, hogy inkább vagyok ott, inkább teszem magam szarrá, inkább pusztulok bele a húszas éveimbe, minthogy leéljek egy életet zene nélkül” – magyarázta, aztán arról beszélt, hogy mindig megértette azokat a zseniális énekeseket, akik ebbe meg is mertek akár halni.
„Lehet, hogy nem vagyok százas, sőt valószínű, de így voltam ezzel én is. Aztán az év végén átgondoltam a dolgokat, és úgy voltam vele, hogy azért még fiatal vagyok. Akkor az volt bennem, hogy én még soha nem voltam boldog.”
Tóth Andi azt mondta, valójában mindig csak menekült, gőzerővel próbált boldog lenni, és úgy hitte, akkor lesz boldog, ha zenél. De ez nem jött be. „(…) és úgy voltam vele, hogyha ez nem tesz boldoggá, akkor mi a faszért csinálom, ha másokat sem teszek vele boldoggá, minek csinálom. Eltelt pár hét, amikor ezen gondolkodtam, és küzdöttem magammal, mi a fasz legyen, és arra jutottam, hogy akkor most megpróbálok boldog lenni zene nélkül. Azért voltam kibaszott szomorú idáig meg most is, mert amúgy nem akarom én ezt, én lennék a legboldogabb, ha működne, de azt hiszem, kicsit elfáradtam. Kicsit nagyon.”
Az énekesnő úgy fogalmazott, ez a döntés nagyon nehéz volt számára, de már mindenével pusztította magát. A legjobb barátai pedig féltették, sírtak, és ezt ő is nehezen viselte. „Úgy voltam vele, hogy itt már nemcsak magamat rakom szarrá, hanem két olyan embert is, aki végre félt, és végre itt van mellettem, és nem nagyon volt még ilyen. Itt Adára és Istire gondolok. És nem akartam, hogy más is szenvedjen az én szarságaim miatt.”
Bár kőbe nem vési, de megpróbál zene nélkül élni, így nem lesz több koncertje. A fiókban porosodó, elmúlt 1-2 évben készült dalait még gyorsan kiadja, de többet nem tervez. A barátai szerint nem fogja bírni zene nélkül.
„Mondtam, hogy tudom, de meg kell próbálnom. Nem akarok kőbe vésett ígéretet tenni, hogy most már soha többet nem fogok énekelni, mert nem tudom, ettől függetlenül ez a célom, meg fogom próbálni. (..) Nem dühből nem fogok énekelni, hanem igyekszem jól lenni” – mondta.
