Kuss! Mi vagy te? Csak egy hang, semmi más! – ez Korda György számára a legkedvesebb kritika, amit kapott

Két napja töltötte be a 84-et Korda György táncdalénekes, a nagy sikerű Reptér című dal előadója, ebből az alkalomból pedig a Magyar Hang is interjút készített vele. Az énekes azt mondta, álmában sem gondolta volna, hogy 84 évesen még aktív lesz. Amikor arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy őt mint jelenséget kvázi élve boncolgatják elemzésekben, azt mondta: ő is olvas ilyeneket, egyvalamit hiányol mindből,

„és ebben sajnos semmi újdonság nincs: a művészi teljesítményt, mindazt, amit évtizedeken át nyújtani tudtam, egyik sem érinti. Pedig a »jelenség« okát itt kéne keresni. És ott van az is, hogy a közönség ma már sokkal inkább mindenevő, mint korábban. Korda György és Balázs Klári koncertje után meghallgatja Ed Sheerant, mindkettőt a Szigeten. A közönség legfőbb elvárása a minőség lett.”

Szerinte a fiatalokat azzal fogják meg feleségével, hogy egyrészt megmutatják, két ember mennyire összetartozik, és ez nagy érték akkor, amikor az emberek könnyen cserélnek autót, férjet, feleséget, másrészt pedig nem pusztán nosztalgiáznak, hanem „példát, reményt mutatunk abban, hogy így is meg lehet öregedni”.

Beszélt édesapjáról is, akit gyümölcskereskedőként rengeteg ember ismert, ő szállította a gyümölcsöt a Fészek Klubba is, fia későbbi törzshelyére. „Sok mindent tanulhattam volna még tőle, de a legfontosabbat így is sikerült: ha valakivel valamiben megegyezel és kezet szorítasz rá, akkor nem kell semmilyen papír, ahhoz tartod magad.”

Az ötvenes évek végén Kordának nagyon ment, alig húszéves volt, idézte fel, amikor a Moulin Rouge-ban pénteken és szombaton fellépve sorban álltak az emberek, hogy bejussanak. „Azt hittem, minden az enyém, a siker, az összes nő. Aztán elvittek katonának, ahol alaposan letörték a szarvam. Megtanultam, hogy semmivel nem vagyok különb másoknál, egyedül a teljesítmény különböztet meg. És kellett a kártyaasztal is, a Fészek. (…) Ebben a közegben rengeteg jó hatás érte az embert.”

A számára legkedvesebb kritikát is itt kapta, Latinovits Zoltántól, amikor egyszer levitte a Fészekbe, ahol csitítgatni kellett. Így szólt:

„Kuss! Mi vagy te? Csak egy hang, semmi más!”

Latinovits ugyan felette lakott, de nem voltak barátok, vele nem lehetett csak úgy haverkodni, idézte fel a táncdalénekes, de „azt, hogy azt mondta, csak egy hang vagyok,
a legnagyobb elismerésnek vettem, ami csak létezik.”

Korda úgy emlékszik, Latinovits nehéz természetű volt, ha olyanja volt, mindenkin csipkelődött, beszólogatott. „De Latinovits számomra a valaha élt legnagyobb előadóművész, egy zseni. A zseniket nehéz megérteni” – mondta.

Szóba került a politika is, amiről bár Kordának is van elég határozott véleménye, szándékosan nem beszél róla, mert nem szeretné megosztani vele a közönségét, barátai pedig mindenféle politikai táborból vannak, nem eszerint válogatja meg őket. Ismeri Lázár Jánost is: be is lopta magát a szívébe, amikor családjával a makói fellépésen felsegítette a zakóját. „Nem járunk össze azóta sem, nincs meg a telefonszáma, de ha találkozunk, nagyon örülök. Ugyanezt mondhatom el Láng Zsoltról, a II. kerület korábbi polgármesteréről és igen, Vadai Ágiról is” – tette hozzá.

Arra, hogy mi aggasztja leginkább, azt válaszolta, őt is nyomasztja az orosz–ukrán háború és annak következményei, de aggasztják az egekbe szökő árak, „a szociális és
társadalmi gondok, amelyek félő, hogy sokasodni fognak. Engem is nyomasztott a pandémia, ami két évet elvitt az életünkből. De azt is tudom, hogy más korszakoknak is megvoltak a maga pandémiái és háborúi.”

Azt mondta, a leginkább a csillogást hiányolja az emberek szeméből, ami az elmúlt pár évtizedben azért „néha már mintha meglett volna. Amit látok
a koncertjeimen is, de sajnos csak ott, abban a pár órában. Az utcán szinte egyáltalán nem. Nagyon remélem, hogy ezek a viharok hamar elvonulnak, és kicsit mindenki összeszedi magát.”