2022. október 5. – 04:59
Valószínűleg nem Worakls az első, akinek eszébe jutott ötvözni a klasszikus zenét az elektronikus ritmusokkal, de az egészen biztos, hogy a különleges műfaj legjobbjaihoz tartozik azzal, amit művel. Nem csoda, hogy a DJ és zenekara szombati budapesti bulijára villámgyorsan elfogytak a jegyek – sőt, volt, aki már két éve várt arra, hogy lássa őket élőben, a 2020-as turnéjuk ugyanis elmaradt a koronavírus-korlátozások miatt. Köztük voltam én is, de óriásit kellett csalódnom – na nem Worakls és a zenészek, hanem a hangosítás és a szervezés miatt.
A francia Kevin Rodrigues zenészcsaládba született, és hamar kiderült, hogy ő maga is tehetséges: hároméves korában kezdett el zongorázni, de aztán inkább az elektronikus zene felé fordult. Szerencsére a komolyzene iránti szeretete is megmaradt, így jöhetett létre az a furcsa egyveleg, ami a Worakls-hangzást jellemzi: tökéletesen egyensúlyoz a már-már Hans Zimmer és John Williams szintjét verdeső komolyzenei betétek és a dallamos techno között.
Worakls 2008-ban jelentette meg első EP-jét, de igazán híres pont a 2019-es Orchestra albumát bemutató Cercle-felvétellel lett, ami egy szűk körű, zenekaros buliról készült a dél-franciaországi Château La Coste borászat területén. A Youtube-videó már 5,3 millió megtekintésnél jár, Worakls népszerűsége pedig az elmúlt három évben meredeken megindult felfelé, amit az is bizonyít, hogy a Vasúttörténeti Parkban is igazi heringparti volt a koncertjén.
A művész néhány dala, mint például a By the Brook, filmzeneszerű, néhány, mint a Caprice vagy az Entrudo, inkább a lágyabb technovonalat képviseli, aztán vannak olyan energikus számai is, mint a Detached Motion vagy a Crow, ahol már be sem lehet határolni igazán, mit is hall az ember. A legtöbben egyébként valószínűleg a Salzburg vagy a Porto című dalát hallották már, de annak ellenére, hogy az elmúlt 2-3 évben rendkívül népszerű előadó lett belőle, még mindig viszonylag kevesen ismerik a nevét az olyanok között, akik nem rajonganak egyébként a Solomun – Boris Brejcha – Tale of Us vonalon mozgó zenéért.
Worakls-koncertre menni már magában élmény, a zene is nagyon jó, Rodrigues pedig még mindig olyan arccal csinálja végig a szettjeit, mint egy kisfiú, aki épp most kapta meg élete karácsonyi ajándékát. De azért arra számítani lehetett, hogy a Worakls Orchestra, vagyis Rodrigues és szimfonikus zenekarának kombója erősen magasabb szintre emeli az élményt. A szombati koncerten az előadókra nem is lehetett panasz, viszont még így is élvezhetetlen volt az este, annyira, hogy sokan a Fyre fesztiválhoz hasonlítgatják a színvonalat. A legfájóbb pont, úgy tűnik, a VIP hangosítása lehetett, de a küzdőtérről sem volt sokkal élvezhetőbb a dolog, arról nem is beszélve, hogy a lenyűgöző színpadi képből sem láttunk szinte semmit.
A fény- és hangtechnika egy olyan embernek, aki tényleg csak mezei érdeklődéssel jár koncertekre, két esetben tűnik fel: vagy azért, mert nagyon jó, vagy azért, mert nagyon rossz. A Vasúttörténeti Parkban megrendezett koncerten mindkettőhöz volt szerencsénk: míg a hangosítás (ahogyan azt mostanában a The Project által szervezett bulikon megszokhattuk) kritikán aluli volt, addig a fénytechnikára egy szava sem lehetett senkinek, látszott, hogy sok munka van benne, és adott is hozzá a koncert hangulatához. Igaz, látni ezt is csak akkor sikerült, ha az előttem álló emberek éppen úgy helyezkedtek, hogy átláttam közöttük, vagy elég magasra emeltem a telefonomat ahhoz, hogy a képernyőjén lássam is, mi történik a színpadon, mert olyan érzése volt az embernek, mintha arrafelé lejtett volna a talaj – hiába álltunk viszonylag elöl, szinte semmit nem láttunk magából a produkcióból. Pedig itt azért kellett volna.
Míg egy sima DJ-szett esetében akkorát nem ad ugyanis hozzá a hangulathoz az, ha látja az ember, hogy tekergeti a zenész a keverőpultot, ennek a koncertnek a zenekar látványa adta volna azt a pluszt, amiért sok olyan ember is megvette a jegyet az eseményre, akit egyébként nem érdekelnek a laza lépegetős bulik.
Mondhatnánk, hogy a Vasúttörténeti Park nem éppen egy olyan helyszín, ahol ilyen bulit élvezhetően meg lehetne szervezni, ez viszont két okból sem igaz. Egyrészt én is voltam már ugyanitt zseniálisan megszervezett bulin, igaz, már majdnem tíz éve. Másrészt mióta a Cercle a legkülönlegesebb helyszíneken szervez bulikat és/vagy vesz fel DJ-szetteket, egyre nagyobb divat más rendezvényeket is hasonlóan különleges terekbe költöztetni.
Nem a lehetetlenre vállalkozott tehát a The Project és a többi szervező, de ezúttal sem sikerült a maximumot kihozniuk a helyzetből – úgy, hogy ehhez a produkcióhoz aztán tényleg méltatlan volt ez a minőség.
Összehasonlításképp érdemes megjegyezni, hogy Rodrigues és csapata jelenleg európai turnén van, és a többi állomáson olyan helyszíneken lépnek fel, mint a brüsszeli Palais 12, a marseille-i Le Dôme, vagy a londoni Troxy színház.
Ez a produkció egyébként tényleg inkább egy koncertteremben, mint egy bulihelyszínen lett volna élvezhető, főleg azért, mert ott látni is lehetett volna a művészeket – és persze azért is, mert ott a hely is arra van kialakítva, hogy megadja a lehetőséget a legjobb hangzásra. Az eseményt egyébként eredetileg a Csillebérci Szabadtéri Színpadra tervezték a Covid-19 előtt, ott valószínűleg nagyobb sikere lett volna, és jobban visszaadta volna azt a hangulatot is, ami miatt a Château La Coste-ban felvett szettet annyian szeretik.
Worakls és a zenekar (amiben néhány állandó stábtag hiánya miatt magyar művészek is helyet kaptak) olyan koncertélményt hoztak el ugyanis a Vasúttörténeti Park (egyébként tényleg különleges és hangulatos) félköríves csarnokába, ami egy életre az emberrel marad, még úgy is, hogy sokszor jobban hallottam, miről beszélgetnek a mellettem állók, mint a hegedűszólót a színpadról. De még így is szerencsésnek mondhattam magam, a VIP-ben ugyanis állítólag még ennyit sem lehetett hallani – néhány embertől azt hallottam, hogy egyáltalán nem voltak arra forduló hangfalak, de ezt sajnos – vagy szerencsére – személyesen nem nagyon tudtam ellenőrizni.
Worakls nagyrészt a régebbi, kifejezetten szimfonikus zenekarra írt dalaival készült, de egy-két újabb számmal is meglepte a közönséget. A nagyjából kétórás koncerten egyszer sem ült le feltűnően a hangulat, érezni lehetett, hogy nagyon aprólékosan tervezték meg a setlistet. Érdekes módon a kicsit pörgősebb, erősebb dalainak tett igazán jót a zenekar, a Hortari című számnál például olyan hegedűpárbajt hallhattunk, amitől libabőrös lett az ember. A műfajból adódóan vokált nem hallani túl sokat Woarkls dalaiban, de amikor mégis, akkor Lili Poe és Laure Poissonnier hangja mintha nem is ebből a világból szólna.
Szóval Worakls és a zenekar oldaláról minden adott volt, hogy jó legyen ez a buli, a hangosítás miatt viszont csak tizede volt annak az élménynek, mint amit egyébként nyújtott volna – annak ellenére, hogy lehetett volna hangulata egy ilyen eseménynek a romantikusan lelakott Vasúttörténeti Parkban is. A zene minőségét azért jól mutatja, hogy még így is sikerült nagyon jól éreznünk magunkat.
A szervezők és a zenekar egymásra mutogatnak
A technikai problémákkal kapcsolatban megkerestük a The Projectet és az esemény hangosításáért felelős céget is, utóbbi Facebookon az elégedetlenkedő kommentelőknek azt írta: Worakls csapata nem engedte például a VIP hangosítását, és egyébként máshol is beleszóltak a zenei felszerelésbe.
A Telexnek Tompó Attila, a Void Acoustics Hungary cégvezetője és felelős technikusa elmondta: sértőnek és megalapozatlannak tartja az állítást, hogy korábban lett volna probléma a hangtechnikával, annak ellenére, hogy az ugyanitt megrendezett Adriatique fellépése után is lehetett kritikákat hallani a témában. „Azt gondolom szakmai és partneri körökben megalapozott és nyilvánvaló a referenciánk. Világklasszis hangtechnikával dolgozunk, és kivétel nélkül az összes rendezvényünkön igyekszünk a lehető legjobb minőségű szolgáltatást nyújtani” – írta megkeresésünkre.
„A fellépő műfajtól és helyszíntől függetlenül minden esetben beleszólhat a hangosítás menetébe. A mi dolgunk az, hogy minden fellépő számára biztosítsuk a megfelelő eszközöket, és teljesítsük az igényeket, amik a fellépőtől érkeznek, esetleg javaslatot tegyünk bizonyos módosításokra, hogy a hangrendszer megfelelően szólalhasson meg. A Worakls Orchestra technikai felelősei nemcsak beleszóltak a hangosítás menetébe; a hangpróba és a koncert ideje alatt kötelességünk volt rendelkezésükre bocsájtani a hangrendszer irányítását, hogy azt ők a saját beállításaik szerint használják.” Kiemelték, hogy ez természetes eljárás egy nagyzenekari felállás esetében, és ilyen esetekben a cég csak javaslatot tehet a megfelelő felállásra. „A Worakls Orchestra esetében a külföldi technikusoknak látszólag határozott elképzeléseik és megoldásaik voltak. Technikailag saját zenekari keverőiket és technikai kiállásaikat használták. A mi szakvéleményünket a helyszín adottságaira és korábbi tapasztalatainkra vonatkozóan nem kérték ki. […] Csak abban az esetben tudunk felelősséget vállalni egy adott rendezvény hangzásáért, ha annak beállításait teljes mértékben, a legkisebb részletekig a mi csapatunk kontrollálja.”
Tóth Zoltán, a szervező The Project szervezőasszisztense és kommunikációért felelős munkatársa a Telexnek azt írta: kivétel nélkül mindegyik nagyszabású rendezvényükön többhetes, adott esetben hónapos technikai egyeztetés folyik köztük és a fellépő technikai csapata között. „A részünkről benyújtott terveket a külföldi management maradéktalanul elfogadta, a helyszínen felszerelt fény- és hangtechnika teljes mértékben megfelelt az igényeknek minden szempontból. A minden szempont alatt értjük a helyszín adottságait, a zenekar által támasztott feltételeket és mi a saját preferenciáinkat is” – írták.
Felhívták a figyelmet, hogy az előzetes tervekben a VIP hangosítása is szerepelt, amit az előzetes egyeztetés során a francia technikusok nem kifogásoltak. „Csak a helyszínen, a zenekari próba alkalmával kompromisszumot nem tűrően ragaszkodtak ahhoz, hogy a VIP részlegen ne szólalhasson meg semmilyen hangrendszer, élve azzal a magyarázattal, hogy az zavarná a hangszermikrofonok jelét, és gerjedéshez vezetne. Szem előtt tartva vendégeink igényeit, mi ezt a döntést több ízben is kifogásoltuk, azonban minden esetben nemleges választ kaptunk.” A koncert alatt teljes mértékben a Worakls csapata felelt a hangosításért, saját zenekari keverőikkel dolgoztak a saját beállítasaik szerint.
Kérdéseinkkel természetesen a Worakls csapatát is megkerestük. A zenész menedzsmentje szerint a VOID felszereltsége megfelelő a technohangos hangzáshoz, de nem az Orchestra által nyújtott hangszeres zenéhez. Kiemelték, hogy a VIP hangosítása külön rossz ötlet volt, hiszen például ahhoz, hogy a hegedű megfelelő hangzással szóljon, nyitott, széles mikrofonokra van szüksége. „50 mikrofonunk van a színpadon, amely minden hangszerből felveszi az összes hangot, és ez így precíz. Ha az ember feltesz egy rendszert a színpadra vagy a színpad mögé, akkor a mikrofonok felveszik a hangot, és az egész rendszer egy hurokba kerül, ami egy hangmérnök számára egyértelmű kellene, hogy legyen – írta a menedzsment. – Természetesen nem szóltak nekünk a VIP hangzásáról, nem úgy állították be a rendszert, ahogy kértük. A rendszer nem volt kész a tervezett órában, majd kékt órán keresztül próbálták javítani a rendszerüket. És most azt mondják, hogy a mi hibánk az egész, vicces.”
„Egyszerű tény, hogy a hangrendszerért a helyi promóter felelős, mert ez az egyetlen dolog, amit nem viszünk magunkkal. Ezen kívül a műsorunk tökéletesen működik minden helyszínen, ahol a turné során játszottunk, és ez volt az egyetlen hangprobléma, amellyel találkoztunk. Azt gondolom, hogy a szervezők remekül alkalmasak arra, hogy rave bulikat csináljanak, de félreértették, mi kell egy ilyen koncerthez, hogy úgy szólaljon meg, ahogy kell.”
A Vasúttörténeti Park egyébként a szervezők és a hangtechnikát biztosítók szerint sem rossz helyszín, és bár kihívást jelent a hangosítása, meg lehet jól oldani. Ezt a koncertet most viszont sajnos nem sikerült.