Ha csak egy Star Wars-os játékkal játszik életében, ez legyen az

Nem is tudom, hol kezdjem. Mikor kiderült, hogy valaki tesztelhetné az új Lego Star Warst, azonnal lecsaptam a lehetőségre. Bár mindig is mindenevő voltam, ha létezik olyan, hogy gyerekkorom videójátéka, akkor ez az. Tízéves voltam, amikor a játéksorozat első része megjelent, és mivel nem volt konzolunk, gyakorlatilag ez volt az egyetlen játék, amit a bátyámmal ketten, egyszerre tudtunk játszani az öregecske pécénken. Szerintem még ma is megvan valahol a CD, bár lehet, hogy előbb találnám meg, mint az eszközt, ami be is tudja olvasni.

Azóta tippre 18 ezer Lego-játékot dobott piacra a fejlesztő, a Traveller's Tales, és egy-két kivételtől eltekintve gyakorlatilag nem tudtak hibázni. Bár a játékaik közel 20 év alatt sokat fejlődtek, az alap recept ugyanaz: fognak egy közimádatnak örvendő franchise-t (pl. Star Wars, Harry Potter, Gyűrűk ura), hozzácsapnak egy nagy adag egyszerű és egy csipetnyi felnőtteknek szóló humort, majd egy szétzúzható környezetbe öntve tálalják. Nagy vonalakban ugyanezt a mintát követi a Lego Star Wars: The Skywalker Saga is, amiben a kilenc fő filmet játszhatjuk végig egyedül, vagy akár ketten is.

Nem gyerekkorunk Lego Star Warsa

Az évek során tényleg sokat változtak ezek a játékok: az első Lego Star Warsban csak az előzménytrilógia három részét (Baljós árnyak, A klónok támadása, A sithek bosszúja, plusz volt egy bónuszpálya Az új reményből) játszhattuk végig, 59 karaktert lehetett összeszedni, a karakterek csak hümmögtek és mutogattak, és inkább vizuális elemekkel adták át a történetet. A Lego Star Wars II-ben például így dolgozták fel az első trilógia nagy fordulatát.

Ebben az első két részben a pályák között Dexter éttermében vagy Mos Eisley kantinjában garázdálkodhattunk, a Skywalker Sagában azonban kitárult előttünk a galaxis: 11 film és legalább két sorozat 380 karakterével több mint két tucat bolygót járhatunk be.

A játék baromi nagy. Ez az első ránézésre feleslegesnek tűnt, de ahogy elmerültem benne, egyre inkább élveztem a céltalan felfedezést.

Arról nem is beszélve, hogy – bár ez már nem újdonság egy Lego-játékban – a karakterek rendesen beszélnek. Van, aki idegen nyelveken, de az minden megszólalónál közös, hogy nagyon jók a hangok. Olyannyira, hogy a legtöbb fő karakter esetében rá kellett keresnem, hogy az eredeti színész, vagy egy nagyon jó hanghasonmás szólal-e meg.

Térjünk ki a cikk címére. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha valaki csak egy Star Wars-os játékkal játszik életében, miért pont ezt választaná, amikor ott vannak a Knights of the Old Republicok, a Force Unleashed, a Jedi Knightok, a régi Rogue Squadron és a Fallen Order.

Azért, mert bárki számára ez a tökéletes első videójáték, de ha valaki már jártas a műfajban, akkor is simán elkuncorászik rajta néhány órát.

Miért tökéletes első játék?

1. Mert nem lehet veszíteni. Ha a játékos meghal, akkor néhány másodperc múlva újra összeáll a karaktere, hogy tovább zúzza a tereptárgyakat és az ellenfelet. Ha képes követni a nem túl bonyolult pályadizájnt, akkor simán végig tudja vinni a pályákat. Game over nincs, legfeljebb késleltetett sikerélmény.
2. Emiatt remek játék gyerekeknek és olyanoknak, akik soha, vagy csak nagyon, nagyon ritkán játszanak. Az irányítást és az egyes mechanikákat könnyű megtanulni, és gyakorlatilag instant sikerélményt jelent, ahogy fut fel a pénzszámláló az ész nélküli lövöldözés és rugdosás alatt. A gyerekeknek azért is jó, mert az erőszak egyáltalán nem erőszakos. Igen, szétesett a rohamosztagos, igen, Dooku levágta Anakin kezét, de a készítők a drámai jelenteket gyakran oldják fel egy kis humorral. Ez egyébként felnőttként már néha kicsit bosszantó lehet, de szerintem feldolgozható, hogy egy gyerekeknek szánt játék leginkább a gyerekeknek szól.
3. Nem kell hozzá ismerni az alapanyagot, nem kell hozzá tudni, hogy ki Salacious B. Crumb, Sy Snootles, Elan Sleazebaggano vagy Jek Porkins. Ha valaki mégis látta a filmeket, akkor könnyű olyan dolgokat találni, ami behúzza az embert: egy ismerős karakter vagy helyszín megkönnyítheti a rövid betanulási fázist.
4. Szinte minden videójátékos elem megtalálható benne: 3D-s térben való rohangálás, 2D-s ugrálás, quick time eventek, célzós lövöldözés, fedezékharc, logikai feladványok, koordinációs gyakorlatok, angoltanulás, fejleszthető képességek, autózás és repülős/űrhajós csata. A Skywalker Saga lehet a jövő streamerjeinek alapkiképzése.

Ahogy a Disney rajzfilmjei, úgy a Lego Star Wars-játékok is megpróbálják a felnőtteket is szórakoztatni – gyakran sikeresen. Sok olyan utalás és vicc van a játékban, amit egy gyerek nem feltétlenül érthet meg (például Qui-Gon Jinn néha elmondja, hogy rendelkezik néhány, tökélyre fejlesztett képességgel, ami hasznos lehet egy adott helyzetben), de a játékmenet – ha kihívásokkal nem is nagyon találkozunk – is gyakran érdekes, izgalmas. Főleg, amikor a játékos megpróbálja kitalálni, hogyan szerezze meg a rengeteg összegyűjthető biszbasz egyikét.

Pont az űrhajós részeknél éreztem azt, hogy egészen hasonló volt, mint a meglepően jól sikerült Star Wars: Squadrons, bár nyilván leegyszerűsítve. Azt meg csak halkan, így kettőnk között merem bevallani, hogy volt egy-két fejtörő, ami kifogott rajtam.

Persze, ha az ember csak végtelenül összetett stratégiai, vagy szimulátort igénylő autóversenyzős játékokkal játszik, esetleg már a csukott szemmel, darts táblán játszott Dark Souls sem jelent kihívást, akkor lehet, hogy a Skywalker Saga nem neki való.

Játszd, ahogy akarod

A játékot bármelyik trilógia első filmjével kezdhetjük, nem kell numerikus vagy megjelenési sorrendben haladni. Minden film öt pályára van osztva, és ugyan ez kevésnek tűnhet, nem az: a pályák között néha kell csinálni egy-egy miniküldetést, amikkel egy részt nagyjából másfél-két óra végig játszani, ha az ember csak egy kicsit kalandozik el.

Minden pályán össze lehet szedni egy csomó pénzt, hogy feltankoljuk a Jedi-mérőt, fel lehet kutatni öt minikitet, amikből egy kis űrhajó áll össze, valamint minden pályához tartozik három kihívás. Mindezek miatt érdemes legalább még egyszer nekifutni minden küldetésnek, mert míg elsőre csak az aktuális jelenetben szereplő néhány karakterrel kalandozhatunk, a pályák viszont tele vannak olyan elemekkel, amiket csak más szereplők tudnak kinyitni (vannak például R2-D2-s és C-3PO-s ajtók, valamint külön jedis és fejvadászos elemek). Miután egy pályát végig vittünk, legközelebb már bármelyik, korábban megszerzett karakterrel nekifuthatunk.

A játék veleje viszont az óriási galaxisban lapul. Az űr és a bolygók tele vannak versenyekkel, céllövöldékkel és extra küldetésekkel, amiknek minimális köze van a filmekhez, viszont ha az ember vevő az ilyenre, könnyen beszippantja. Ilyen például az, amikor az említett Salacious B. Crumb megkér, hogy keressek neki új vicceket, mert Jabba kezdi unni a repertoárját. Mikor találtam neki öt újat, megkaptam játszható karakternek. Egy másik esetben egy Wampa (azaz a nagy jeticucc, ami meg akarja enni Luke-ot az ötödik/második részben) arra kér, hogy segítsek neki kiosonni a Hothon található bázisról, szintén azért cserébe, hogy beszáll a csapatomba.

Én például hajlamos vagyok mindent összeszedni és felfedezni például az Assassin's Creed, Mass Effect, Ori vagy Witcher játékokban. Tökéletes egy podcast vagy egy hangoskönyv mellett, nekem már-már terápiás. Ennek ellenére, amikor felbukkant az üzenet, hogy megszereztem hatot a több mint 1100 kiberkockából, nyeltem egy nagyot.

Ezeket felhasználva lehet fejleszteni az karakterosztályok képességeit, és ugyan minden pályán össze lehet szedni hat darabot, a többi a galaxisban elszórva találjuk. Elsőre ijesztően soknak tűnt, de miután 2 nap, 16 óra és 38 percnyi játékidő alatt végig vittem legalább egyszer mind a kilenc részt és lecsupaszítottam egy tucat bolygót, már nem is tűnik olyan vészesnek.

Abban biztos vagyok, hogy addig nyúzom a játékot, amíg mindent össze nem szedek. És nem azért, mert bárki kényszerít vagy a játék kierőszakolná, hanem mert szuper bejárni a sorozat helyszíneit és szórakoztató fejtörőzni, gyűjtögetni.

Bár a maga műfajában a Skywalker Saga szerintem összességében szinte tökéletes, nem nevezném hibátlannak. A legnagyobb problémám az, hogy részenként csak öt klasszikus értelemben vett pálya van, emiatt egy csomó jelenet csak egy átvezető videóba szorul, ami viszont szinte minden esetben bárgyún vicceskedve van megoldva. Ha az ember a pályák között tölt egy kis időt a nyílt világban is, akkor ez nem feltétlenül zavaró, de azt vettem észre, hogy amikor csak ledaráltam egy film cselekményét, akkor kicsit tömény volt.

Azt is megértem, ha valakit zavar, hogy a fejlesztők hogyan osztották fel a lineáris pályák száma és a nyitott galaxisban található dolgok arányát, de szerencsére megteheti, hogy teljesen kihagyja a filmeken kívüli lehetőségeket. Ezek nem szükségesek ahhoz, hogy az ember haladni tudjon, így elengedhetőek – ezzel jár a klasszikus Lego Star Wars élmény.

A legbosszantóbbak azonban a technikai problémák voltak. Két olyan pálya is volt, amiknél beakadt valami, és többször újra kellett indítanom a teljes játékot, hogy megjavuljanak. Emellett Xbox Series X-en ugyan többnyire működött a funkció, hogy ha átugrom más játékba vagy kikapcsolom a konzolt, akkor a játék következő elindításánál azonnal onnan tudom folytatni, ahol abbahagytam, de néha ez azzal járt, hogy 20 perc után összeomlott a játék. Szerencsére mivel nincs komoly tét, így egy ilyen lefagyás nem jár nagy veszteséggel, de bosszantó.

Ez az a játék, ami cikk végi ajánlásért kiált. Ajánlom felnőtteknek, akik csak ki akarnak kapcsolni néhány órára egyedül, a partnerükkel, barátaikkal vagy lakótársukkal. Ajánlom szülőknek, akik szeretnének úgy együtt játszani a fiatalabb gyerekükkel, hogy nem folyik ki az agyuk egy eszméletlenül bárgyún megírt, unalmas szín- és hangkavalkád közben. Ajánlom azoknak, akik eddig elkerülték a Star Warst, de mégis szeretnék érteni, miről veszekednek a barátaik. Teljes szívvel ajánlom testvéreknek, akik csak hétvégéken, napi egy-egy órát játszhatnak, és szeretnék ezalatt együtt felszabadítani a galaxist.