1969, Belfast: az évszám és a helyszín történelmi drámát sejtet, hiszen ekkor és itt kezdődött a „The Troubles” néven ismert zavargássorozat, amiben katolikus ír nacionalisták álltak szemben a brit gyökerű protestánsokkal, és aminek következményeként Észak-Írország közel harminc évig gyakorlatilag polgárháborús zóna volt. A Belfast író-rendezője, Kenneth Branagh azonban nem harctéri krónikás akar lenni, hanem azt meséli el, hogy egy család miként hoz meg egy nehéz döntést a vérzivataros időkben. Branagh maga is Belfastban született, ott töltötte első kilenc évét, és családjával éppen a zavargások miatt költözött el az országból, szóval elnézhetjük neki, hogy nem vérrel írta a forgatókönyvet. Saját gyerekkorának állít emléket a filmmel, amiből süt egyfajta megbocsátó nosztalgia; a néző egy idealizált Belfastot kap, ahol a főhős kisgyerek ugyan néha halálra rémül, de van egy helyes katolikus lány a suliban, a mozi pedig jó filmeket ad.
A Belfast egy témája ellenére kedves, elégikus film, amire valószínűleg egy-két év múlva már kevesen fognak emlékezni. Pedig a fekete-fehér képekben kiváló színészek brillíroznak, főleg az anyukát játszó Caitríona Balfe érdemel említést, illetve a két nagyszülőt alakító Judi Dench és Ciarán Hinds (mindketten jelöltek).
Mire jelölték: Legjobb film, legjobb rendezés, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb hang, legjobb betétdal.
Hol lehet megnézni: Még játsszák a mozik.