2020. december 28. – 20:11
Idén decemberben a kínai McDonald’s mindössze egyetlen napra étlapra tűzte a speciális löncshúsos-oreós hamburgert. A, nevezzük úgy, ételkülönlegesség limitált számban volt kapható, a rettenthetetlen internetfelhasználók azonban a megkóstolás után kikísérletezték a tökéletes házi oreó-löncsburger receptjét, hogy aki lemaradt, az se maradjon ki. Az egyik recept alapján elkészítettük mi is a hamburgert, amit egyébként internetszerte a gyorsétterem legkönnyebben reprodukálható szendvicsének hívnak. Könnyűnek tényleg könnyű, de sok köszönet nincs benne.
Ahogy arról korábban írtunk, a McDonald’s december 21-re 400 ezer darab löncshúsos-oreós szendviccsel látta el a kínai piacot, a hamburgerben három jelentős összetevővel: oreóval, löncshússal (eredeti nevén spam, és igen, innen ered a kéretlen reklám email neve is) és majonézzel, avagy „klasszikus hamburgerszósszal”. A burger a löncshúskonzerveket gyártó Hormel Foods Corporation és a McDonald’s kooperációjában született meg, és kb. 600 forintnyi pénzt kértek érte.
Először azt tippeltük, a szendvics az Oreo által elkövetett furcsa marketingakció lehet, valójában azt egyelőre nem tudni, hogyan jött az Oreo keksz a képbe. A kínai McDonald’s kommunikációs igazgatója a CNN-nek azt mondta, a
„löncshús felkapott a mai fiatalok körében, és az oreót is kedvelik, így a társadalmi aktualitás is a hamburger mellett szólt”.
Az biztos, hogy a három összetevő egyikétől sem áll igazán távol a különös ételekben szereplés, pláne Ázsiában. Japánban annyira imádják a majonézt, hogy tavaly pálcikás jégkrémet is csináltak belőle, az oreós krumplipüré receptjét pedig még maga az Oreo is jó szívvel ajánlotta. Arról nem is beszélve, hogy a wasabis és a csirkeszárny ízesítésű oreót mindössze egy helyen árulják a világon: Kínában.
A löncshús a második világháború idején lett igazán népszerű, hiszen tápláló, könnyen szállítható, hidegen is fogyasztható, így a katonák etetésére kiválóan megfelelt. Az ázsiai gasztronómiában utána is megmaradt, csinálnak belőle löncshúsos-tojásos levest, csirkeleveses löncshúst, létezik löncshúsos-hagymás hamburger, de Dél-Koreától a Fülöp-szigeteken át Hawaii-ig összességében hihetetlenül népszerű étel.
Itthon afféle gasztronómiai szitokszónak tűnik a löncshús (aminek a klasszikus nagy fogyasztók, azaz a kollégisták és katonák szlengjében valamiért gyíkhús lett a beceneve). Hazai fiatalos löncstrendet sem látunk, de meg kell nyugtatnunk mindenkit:
a magyar receptek között is megannyi löncsalapút találni, legyen szó löncsös tölcsérről, löncspizzáról, rántott löncsről vagy löncsfasírozottról.
Az Oreo, a löncs és a majonéz nevében
A Hormel Foods Corporation 1937-ben kezdte el gyártani löncshúsos konzervjeit, míg az első Oreo-kekszet 1912-ben adták el: bő száz fontos történelmi évvel később pedig ott tartunk, hogy löncshúsos-oreós hamburger receptje is megtalálható az interneten. Mi egy löncshúsban tapasztalt, japán főzős csatorna receptjét követtük, ami szerint a szóban forgó hamburgerhez nem kell más, mint
- hamburgerpogácsa: lehet ez bolti, előre elkészített, vagy nívósabb pékáru,
- löncshús (ezt van, ahol szójaszósszal bekenve sütik ki),
- összezúzott Oreo-keksz (csak a keksz, a fehérje kikaparva),
- és majonéz.
Oreo-kekszet, majonézt és hamburgerpogácsát itthon is bármelyik boltban találni, a löncshúshoz mi darált sertéslöncsöt választottunk. A Hormel Foods Corporation spamjét sajnos nem árulják itthon, de magyar gyártású löncshúst bárhol találunk kedvünkre. Így a hamburgerünk egyben valósítja meg különös ízvilága mellett a magyar-ázsiai fúziós konyha egy új szintjét is. Az ár függ attól, milyen bucit és löncshúst választunk, a legolcsóbb verzióban a házi elkészítés megúszható két főre egy ezresből.
A recept szerint először fogjuk a doboz löncshúst, két szeletet vágunk belőle, majd opcionálisan bekenjük szójaszósszal. Sosem gondoltam, hogy ezt leírom, ahogy jó eséllyel ön sem gondolta, hogy ezt valaha olvasni fogja, de íme:
ezt követően a löncsöt pár percig sütjük, amíg a széle aranybarna nem lesz.
Ha ez kész, megpirítjuk a hamburgerbucit, rárakjuk a sült löncsünket és az Oreo-darabkákat, a buci tetejét pedig bekenjük bőségesen majonézzel.
Löncstájm!
A közösségi oldalakon tömegével jelentek meg a McDonald’s burgerpremiere után a reakciók, többek között olyasmik, hogy „úgy gondoltam, hogy az édes és a sós nem fog egyezni, de váratlanul harmonikus és ízletes volt”, vagy éppen, hogy „nem volt rossz, de nem lehet ízletesnek sem nevezni”. Míg mások úgy jellemezték a gyorséttermi kulináris csemegét, „mintha a tengeribetegség ízeit kóstolgatták volna”, esetleg egyszerűen annyival zárták rövidre a kritikát, hogy „utáltam”.
Annak ellenére, hogy én szívem szerint külön bugyrot szánnék a pokolban a sós-édes ételeknek, be kell vallanom,
a löncshúsos-oreós hamburger majonézzel meghintve nem volt annyira rossz, mint ahogy vártuk
Legalábbis első harapásra ezt éreztem. Félreértés ne essék, ez sem jelentette volna azt, hogy használni merném rá a „jó” kifejezést. Inkább, ahogy az egész horrort vizuálisan dokumentáló Marjanovic Mira fotós kollégám fogalmazott,
„egyébként az egész valami perverz örömöt okoz.”
A hamburgerben a löncshús sóssága dominál főként, az Oreo csak ropogóssá teszi, a buci és a keksz találkozása viszont egy olyan kellemetlen édeskés utóízt hoz magával, amitől most is előjön belőlem a poszttraumás stressz, és forogni kezd a gyomrom.
Sok tanulsága nem volt egyébként a kóstolásnak, csak olyasmik, mint hogy a löncshús megsütve ehetőbb, mint nyersen,
az ázsiai McDonald’s tud furcsább dolgokat felmutatni a rizstésztás burgernél vagy a taro piténél, és végül, hogy nem lehet olyasmiben pozitívan csalódni, amiben egyszerre van löncshús és Oreo-keksz.
