Kamuprofilok helyett kamuoldalak lehetnek a Facebookon a politikusok igazi fegyverei

Többszörös biztonsági intézkedéssel írta meg a Facebook céges hálózatán búcsúüzenetét Sophie Zhang, amikor két és fél évvel munkába állása után a cég megvált tőle. A levelet egy jelszóval védett honlapra is kitette, majd a jelszót elküldte munkatársainak, sejtve, hogy a levél önmagában nem sokáig maradna meg. Zhang tudta, hogy a cég nem szívesen őrizné meg a szöveget, amely a szokásos jó volt veletek-sok tapasztalatot szereztem-új kihívások elé nézek háromszögön kívül esett: arról szólt, milyen módon élhetnek vissza választásokat eldöntve a politikusok – többnyire féldemokratikus országokban – a Facebookkal, és hogy a cég mennyire visszafogottan lép fel ez ellen.

Zhang kirúgása után a Guardiannak beszélt arról, hogyan zajlott néhol sikeres, de inkább szélmalomharcra emlékeztető küzdelme a cégen belül az általa feltárt hálózatok felszámolására.

Profilnak látszó oldalak

Az egész 2018-ban, fél évvel az érkezése után kezdődött, amikor arra lett figyelmes, hogy a hondurasi elnök által közzétett bejegyzések hogyan is pörögnek fel a Facebookon, és tűnnek sok támogató által lájkolt posztoknak.

A 9 milliós országban 4 és fél millió Facebook-használó van, Juan Orlando Hernándeznek félmillió követője. Rendszeresen 60 ezer lájkot kaptak az üzenetei, ám kiderült, hogy ennek négyötöde valójában nem valódi profilokról érkezik. A trükk egyszerű: a Facebook azt ugyan korlátozza, hogy egy felhasználó hány profilt hozhat létre, azt azonban nem, hogy ezzel a profillal hány oldalt működtethet. Ezeket az oldalakat aztán egyszerűen képpel, névvel látták el, így a felületes szemlélő valódi emberek profiloldalainak hihette azokat. Az oldalak valójában úgy működnek, mint a profilok: lájkolhatnak, posztolhatnak, megoszthatnak üzeneteket. Ezt a kiskaput használták ki az elnök emberei, és pörgették fel az üzeneteket a Facebookon.

Zhang feladata épp az ilyen, bujtatott, összehangolt tevékenységeknek a feltárása volt, ám a cég a hondurasi esetet eleinte nem akarta ebbe a kategóriába sorolni. A profilokra fókuszáltak, arra azonban nem volt protokoll, hogy a profiloknak látszó oldalak ellen hogyan lépjenek fel.

A cég elismerte, hogy visszaélésről van szó, de úgy értékelte, hogy nem éri meg fellépni ezzel szemben egy olyan periférikus ország miatt, mint a közép-amerikai Honduras.

2019-re Zhang mégis elérte, hogy a cég lépjen, makacsságát végül dicsérte személyes üzenetben felettese is, elismerve, hogy a személyes profiloknak álcázott oldalak ellen fel kell lépni, és erre a hondurasi ügy precedenst teremtett. (A hálózatnak szerepe lehetett abban, hogy a 2009-es katonai puccs támogatója, Hernández 2014-es hatalomra jutása után 2018-ban ismét győzött.)

Zhang ezután tucatnyi országban fedezett fel hasonló hálózatokat, mellesleg akadt ilyen bőven Donald Trump 2016-os győzelme előtt az Egyesült Államokban is, amelyek mögött orosz hálózatokat sejtenek. Ám hiába talált kamuoldalakra építő hálózatokat, Argentínától Mexikón, Olaszországon, Lengyelországon, Ukrajnán át Afganisztánon, Mongólián, Dél-Koreán és a Fülöp-szigeteken keresztül és Tajvanig, legnagyobb csalódására a Facebooknál mégsem lett a gyakorlatban is precedens a hondurasi modellből.

Azerbajdzsán másként csinálja

Az azerbajdzsáni hálózat volt az ország méretéhez képest a legintenzívebb, és a feladata is más volt: míg a többi esetben mesterségesen turbózták fel lájkokkal az adott vezetőt, itt a cél az volt, hogy az ellenzék oldalait árasszák el negatív kommentekkel.

Zhang a Facebook bürokratikus, PR-centrikus hozzáállás falaiba ütközött bele, hol kényesen egyensúlyozó megközelítéssel szembesült. Az azerbajdzsáni kormánypárti YAP ifjúsági szervezetéhez kötődő hálózatának kiértékelése is akadozott, Zhang többször jelezte, hogy szükséges volna lépéseket tenni az autoriter rezsim fenntartását a Facebook révén is erősítő hálózattal szemben. A 2020-ban megtörtént – valamivel azután, hogy 2020 augusztusában Zhangtól megvált a Facebook, nem megfelelő teljesítményére hivatkozva.

Zhang szerint a társadalmi felelősség nem minden ország esetében elsődleges a Facebook számára: prioritást élveznek a nyugati országok, ahol hasonló ügyködésre hamarabb reagálnak.

Nem végtelen, csak rengeteg

A cég visszautasítja, hogy különbséget tennének országok között, ha a rendszer kiskapuinak kihasználásáról van szó. „Utánamegyünk minden egyes visszaélésnek az erre szakosodott csoportjainkkal. Ennek köszönhetően több mint száz hálózatot állítottunk le. Ennek fele hazai hálózat volt, amelyek világszerte több országban működtek, Latin-Amerikában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában” – mondta a Guardiannak a Facebook szóvivője, Liz Bourgeois.

Zhang szerint a gyakorlatban a cég igenis sorrendet állít fel, hogy melyik ország esetében fordít erőforrásokat a politikusok – többnyire a hatalomban lévők – Facebookkal való visszaéléseire. Úgy véli, hogy egy korlátlan forrásokkal rendelkező cég kezelhetné ezeket a helyzeteket egységesen. A Facebook szerint forrásaik korántsem végtelenek. A Guardian megjegyzi, hogy a cég 70 milliárd dolláros bevétel mellett tavaly 23 milliárd dolláros haszonra tett szert, 54 milliárd dollárnyi pénztartalék áll rendelkezésére.