208 napig kitartott az idei év eddigi leghosszabb életű karácsonyfája, de július 19-én ő is utcára került. Az elárvult fa azzal vigasztalódhat, hogy egy nappal így is megdöntötte a rekordot, tegnap ugyanis egy másik tartós fenyőtől is megváltak gazdái. Valami lehet a VII. kerület levegőjében a hőségen túl, mert mindkét kései fától Erzsébetvárosban váltak meg – egyébként szabálytalanul, hiszen ezt csak kijelölt helyen lehet megtenni, de ezek egyike sincs a mozgássérült-parkolóhely tövében az úttesten. Karácsony után – jellemzően vízkeresztkor, január 6. után Budapesten legalább félmillió fenyőfát dobnak ki, ezeket az FKF szállítja el és hasznosítja újra – hő- és áramtermelést táplálva elégeti.
Vélhetően ezzel a kissé megszáradt, vörösesre szikkadt, de tűleveleit és gyantatartalmát még mindig őrző fácskával is ez lesz, bár bizonyára árván – legfeljebb a tegnap felfedezett másik fenyő társaságában, hiszen mostanra aligha maradt társuk feldolgozatlanul.
A ma ismert fenyők egyébként nagyjából a dinoszauruszok kihalása után jelentek meg, 60-65 millió évvel ezelőtt, persze ebből az utolsó 120 évet leszámítva nagyon kevés végezte karácsonyfaként. Bár a fenyőnek volt szakrális jelentősége az ókorban, a kereszténység előtti időben is, a faállítás hagyománya világszerte csak a 19. században terjedt el. A szokás német területről indult, Luther Mártonhoz is kötik a kezdeteket, ökumenikus jelenséggé csak a 20. századra nőtte ki magát, és lett az utcakép része karácsony után – vagy, ahogy a kép mutatja, akár júliusban is.
