Szájer József magánélete – kinek az ügye?

Szájer József politikai karrierje 2020 novemberében véget ért, miután a volt országgyűlési és európai parlamenti képviselő, az Alaptörvény szellemi atyja a Covid-szabályokat megsértve részt vett egy brüsszeli melegorgián. Négy év elvonulás után most visszatért a közéletbe, és interjút adott a Telexnek. Az interjú apropója az volt, hogy harmincéves politikai pályájáról interjúkötet jelent meg, a beszélgetés során azonban szóba került a lemondására okot adó esemény és annak utóélete a nyilvánosságban. Szájer egyik állítása ezzel kapcsolatban az, hogy a magánszférájához senkinek semmi köze, a magánéletének nyilvános kitárgyalása nemcsak indokolatlan, hanem jelentős részben jogsértő és méltánytalan is. Az interjúban sokat hivatkozik a magánszféra védelmére, a törvényesség fontosságára. A morális kérdések megvitatását kerülte, a hatvanpusztai Orbán-birtokról azt mondja, hogy ha nincs törvénysértés, a többivel nem foglalkozik, nem is érdekli.

Szájer olvasata

Szájer készült az interjúra. Megnézte a Telexen az ügyéhez kapcsolódó cikkeket, és 149 esetben talált „a magánszférájába történt illetéktelen behatolást”. Hozzáteszi, hogy az egész történetben csak azok az elemek sértették, amelyekben hazugságokat állítottak róla, és amelyek a magánszférája legbelső körét érintették. Szerinte ő maga soha nem volt gyűlöletkeltő, és mindig amellett állt ki, hogy Magyarországon mindenki szabadon élhesse a magánéletét. Harmincéves politikai pályája során homofób megnyilvánulást nem tett, ezzel szemben minden fél évben kétszer megvádolták pedofíliával.

Mélyen hisz abban, hogy mindenkinek meg kell védeni a saját jogát, és akkor ebből egy jobb ország lesz. Mindenki pereskedjen, ha valakinek a magánszféráját megsértik, ő is így tett. Azt vállalja, hogy része volt ennek a politikai közösségnek, a rendszerért viseli a felelősséget, azt viszont nem, hogy ez a rendszer homofób lenne. Álláspontja szerint azzal, hogy lemondott a képviselőségről, megszűnt nyilvános közszereplői státusza. A belga hatóság döntése után az is egyértelmű, hogy ellene jogi eljárás nem folyik, egyedül a Covid–19-korlátozások megszegése miatt kapott 250 eurós bírságot, a gyülekezéstilalom-sértési és drogbirtoklási ügyét a hatóság alaptalannak találta. Ezen túlmenően minden tekintetben magánszemély, megilleti a magánélethez való jog. Ennek tiszteletben tartását mindenkitől elvárja. Hogy szerinte pontosan mi mindent hazudott róla a Telex vagy bárki más, azzal kapcsolatban nem akart részletekbe bocsátkozni. A Telexen megjelent 149 cikkel kapcsolatban Szájertől nem érkezett sem helyreigazítási közlemény, sem egyéb megkeresés a szerkesztőséghez.

Szájer József drámája

Kétségtelen, hogy Szájer három évtizedes politikai pályafutását a nyilvánosságban jelenleg az az esemény határozza meg, ahogy fogalmazza, mindenkinek az égett bele a retinájába, hogy a Covid ideje alatt, kijárási tilalom ellenére tartott brüsszeli szexorgiáról a táskájában talált droggal elmenekült. Ez az ő személyes szempontjai szerint valóban drámai. Emberileg teljesen érthető, hogy fájdalmasnak és méltatlannak éli meg, hogy politikai karrierje így tört ketté.

Szájer személyes drámáját azonban el kell választani a közhatalmat gyakorló politikus drámájától.

Ezért az alábbi elemzés annak jár utána, igaza van-e Szájernek abban, hogy magánéletének nyilvános tárgyalása indokolatlan és jelentős részben jogsértő. Röviden: nincs. Pontosabban: attól függ. Mivel Szájer az interjú során többször is hangsúlyozta a törvényesség fontosságát, mi is ennek mentén haladunk a kérdés megválaszolásában. Megnézzük, hogy a sajtónak mihez van joga, amikor Szájer magánéletéről ír, és egyben mankót adunk az olvasónak, hogy el tudjon igazodni a magánszféra és a véleménynyilvánítási szabadság útvesztőiben.

Szájer József magánszférája

Szájer József családi élete, házassága, nemi orientációja, szexuális és partizási szokásai a magánéletének része, ahhoz senkinek semmi köze. Akkor sem, amikor közhatalmat gyakorló politikus volt, és most sem, amikor „már csak” a közéletbe visszatérni vágyó, írásaival, gondolataival a közbeszédet alakító közszereplővé változott. Azért, mert a jog alapvetően mindenki, még a közhatalmat gyakorlók magánszféráját is védi. Ahogy az Alkotmánybíróság a 7/2014. (III. 7.) AB határozatában lefektette: „A közhatalmat gyakorló személyeket és a közszereplő politikusokat is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket nem a közügyek vitatása körében, nem közéleti tevékenységükkel, hanem magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti.” Ezért Szájer József politikusról, közhatalmat gyakorló személyről sem lehet valótlant, sőt személyét sértő valótlanságot állítani, becsületében megsérteni, ha a kritika nem közéleti tevékenységéhez kapcsolódik.

Továbbá, szintén fontos Alkotmánybírósági alapelv, hogy a véleményszabadság határa a mások emberi méltóságából fakadó becsület és jó hírnév védelme. A jó hírnév védelme azt jelenti, hogy másról nem lehet valótlanságot állítani, a becsület védelme pedig azt, hogy nem lehet más személyét öncélúan, emberi méltóságot sértően becsmérelni. Vagyis, „...a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja a puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata vagy más jogsérelem okozása [...]. Ezen kívül nem védelmezi a közéleti vitában kifejtett véleményt sem, ha az abban megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet” (13/2014. (IV. 18.) AB határozat. „Ha a kifejezés nem a közhatalmi tevékenységnek a kritikája, hanem pusztán az emberi méltóságot sértő személyeskedés, akkor az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése folytán nem lehet sikerrel hivatkozni a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére” 3093/2019. (V. 7.) AB-végzés.

Amikor Szájert a lemondása után a balatoni nyaralójának kertjében lefényképezték, és az egyik bulvárlap nyilvánosságra is hozta a képeket, az egyértelmű jogsértés, hiszen egy teregetés vagy virágültetés nyilvánvalóan a magánszférába tartozik, és nem közéleti tevékenység.

Szájer József ügye kinek az ügye?

Az, ami Szájer Józseffel 2020. november 27-én történt, viszont nem csupán Szájer, hanem társadalmunk közös ügye. A joggyakorlat pedig pontosan leírja azt is, mi tekinthető közügynek. Az Alkotmánybíróság három évtizeddel ezelőtt vizsgálta először érdemben a közszereplők bírálhatóságát és a bírálhatóság határait (36/1994. (VI.24.), és fektette le azt az alapelvet, hogy a véleményszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A testület kiemelte, hogy a társadalmi, politikai viták jelentős részben éppen abból állnak, hogy a közélet szereplői, illetve a közvitában – jellemzően a sajtón keresztül – részt vevők egymás elképzeléseit, politikai teljesítményét és azzal összefüggésben egymás személyiségét is bírálják. A sajtónak pedig alkotmányos küldetése, hogy a közhatalom gyakorlóit ellenőrizze, aminek szerves részét képezi a közügyek alakításában részt vevő személyek és intézmények tevékenységének bemutatása és – akár rendkívül éles hangú – kritikája.

A fentiek alapján közügynek minősül Szájer József három évtizedes hazai és nemzetközi politikai tevékenysége, jogalkotói munkája, ezen belül az alkotmányozásban, a kormányzat kisebbségeket megbélyegző jogalkotásában és propagandakampányában betöltött esetleges szerepe vagy hallgatólagos egyetértése. Közügynek minősül továbbá partizása a kijárási tilalom alatt, azaz a Covid-korlátozások megszegése, a helyszíni hatósági ellenőrzés előli menekülése (ereszcsatorna), a hátizsákjában talált drog kérdése is, valamint az ebben indult eljárás és annak következménye. Közügy a parlamenti képviselőségről való lemondása, kilépése a pártból, az ügyről való kommunikációja és/vagy hallgatása, továbbá minden ehhez kapcsolódó tevékenysége, megszólalása. Ha ezekről a sajtó nem tudósíthat, akkor az állampolgárok nem tudják az általuk választott közhatalom-gyakorlókat ellenőrizni, felelősségre vonni, közügyeiket megvitatni. Az ellenőrzés, felelősségrevonás alapvető jogunk, amelynek szerves részét képezi a közügyek alakításában részt vevő személyek és intézmények akár rendkívül éles és bántó kritikája is.

Szájer József bírálhatósága

Az a magánéleti szál, hogy Szájer József szabadidejében szexpartikra jár, önmagában nem közügy. Szájer szexuális orientációja sem közügy, az szigorúan személyes magánügye. Szájer döntése, majd „aktív tevékenysége”, hogy Covid-korlátozások ideje alatt elmegy egy partiba, a hatósági ellenőrzést megpróbálja elkerülni droggal a hátizsákjában, már masszívan közügy.

Az európai parlamenti képviselő szabályszegésének ténye (közügy) pedig megalapozza azt a lehetőséget (a joggyakorlat ezt ténybeli alapnak hívja), hogy a tényfeltáró és a bulvársajtó az esemény minden apró részletét feltárja.

Az emberek pedig minderről tájékoztatást kapjanak, az eseményt részletekbe menően a nyilvánosság előtt megvitassák, bírálják, viccelődjenek vele, vagy akár gúnyolódjanak rajta.

Azt valószínűleg senki nem vitatja, hogy egy parlamenti képviselő által elkövetett szabályszegés és annak következménye a nyilvánosságra tartozik. Azonban az, hogy a szabályszegések apropóját adó szexparti részleteiben mennyire vájkálhat a nyilvánosság, már vékonyabb jég, pedig a joggyakorlatnak erre is van irányadó válasza, pontosabban mércéje.

Azáltal ugyanis, hogy a képviselő szabályszegése (közügy) kiderült, a szabályszegésének minden részlete is közüggyé vált, és a közvélemény bizonyos keretek és korlátok között ezt kitárgyalhatja. Joggal érdekelheti ugyanis az embereket, hogy a képviselő miért nincs otthon egy olyan időszakban, amikor mindenkit próbára tesz a korlátozás, a bezártság elviselése. Sem jogi, sem morális szempontból nem mindegy, hogy egy parlamenti képviselő a korlátozások ideje alatt azért hagyja el a lakását, mert például gyógyszerért szalad el a patikába, esetleg a kutyáját viszi le a közeli parkba, vagy azért, mert partizni megy a barátaival.

A közügy megtárgyalásának fontos része Szájer ügyében tehát az is, hogy a képviselő mivel és hogyan szegi meg az aktuális Covid-korlátozásokat. Az, hogy ez éppen egy melegorgia volt, azért releváns információ a nyilvánosság számára, mert ez Szájer szabályszegésének fontos részlete. Szájer szexpartizása, nemi orientációjának megvitatása tehát nem önmagában, hanem a szabályszegésével összefüggésben merül fel, és éppen ezért írhat róla a sajtó. Szájer magatartása, tevékenysége nyitotta ki a sajtó számára azt a lehetőséget, hogy watchdog (őrkutya) szerepében feltegye az ügyben releváns, de Szájer számára kétségtelenül kellemetlen kérdéseket, és érdeklődjön: a járványidőszakban tartott orgia részleteiről, kockázatairól, a szervezők és résztvevők köréről, tevékenységükről, jogi és morális felelősségükről.

Összefoglalva: a közéleti szereplő magánélete is (lehet) közérdeklődésre számot tartó közügy, amennyiben összefüggésben van közéleti tevékenységével, vagy valamilyen közügyet érint. Ez a vékony határ a magánszféra és a nyilvánosság között, ezért Szájer József partizása és nemi orientációja (magánszférája) ebben a kontextusban a nyilvánosság előtt kitárgyalható.

A bírálhatóság határa

De ahogy Szájer József nem mondhatja azt, hogy magánéletének nyilvános tárgyalása általánosságban indokolatlan és jogsértő, úgy azt sem lehet általánosságban kijelenteni, hogy a 2020. november 27-i esemény után bármit le lehet írni Szájer Józsefről. A szólásszabadság nem korlátlan. Az egyértelműen valótlan tényállításokat, Szájer emberi mivoltának súlyosan becsmérlő tagadását, emberi minőségének öncélú becsmérlését és gyalázását, valamint a november 27-i szexpartihoz közvetlenül nem kapcsolódó magánéleti események tárgyalását Szájer sem köteles tűrni. Azt sem, ha pedofilnak nevezik, mert az valótlansága miatt sérti a jó hírnévhez fűződő jogait, és Bayer Zsolt cikkét sem, aki a melegorgia és a homoszexualitás kapcsán írt le súlyos szavakat a Magyar Nemzetben, ami – álláspontom szerint – becsületsértő.

Annak eldöntése, hogy egy adott közlés a magánszféra sérelmét okozza, vagy még belefér a véleménynyilvánítás szabadságába, egyedi mérlegelést igényel, és mindig az adott cikk kontextusában, esetről esetre kell megítélni. A bíróságok számára az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Alkotmánybíróságnak a döntései mellett a 12. számú bírósági kollégiumi állásfoglalás ad ehhez iránytűt, miszerint „...a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is.”

A közügy (Covid-szabályszegés), valamint a bírálattal érintett személy aktuális tevékenysége (melegorgián való részvétel) meglétének vizsgálata mellett a bíróságok tehát azt is nézik, hogy a cikkben használt egyes szavak az átlagolvasó számára az adott kontextusban mit jelentenek. Mindez pedig azzal jár, hogy míg például egy közszereplő nemi orientációjának említése egyes esetekben lehet jogsértő (például egy közismert színész homoszexualitását felfedni annak ellenére, hogy saját maga erről a nyilvánosságban soha nem beszélt), addig más esetben és bizonyos kontextusban még a „buzizás” sem az. Míg egy kisvárosi polgármester szexuális aktusairól készített felvételek megszerzése és nyilvánosságra hozatala jogsértő, addig a pornográf felvételek létezéséről szóló beszámoló, különösen választások ideje alatt nem az.

A bíróság szerint a kritika hevében lehet azt mondani egy polgármesterre, hogy egy „fasz”, egy ismert médiaszemélyiségre pedig azt, hogy „pszichopata”, hiszen a kétségtelenül bántó, nyers, obszcén vélemény is védelmet élvez, a jelzőket pedig nem formális használatuk alapján kell értelmezni. Viszont az emberi mivoltot megkérdőjelező jelzőket, mint a „főféreg, alféreg, féregkatona” kifejezéseket még a polgármester sem köteles tűrni, mert annak célja a puszta megalázás az adott kontextusban. Nem mindegy továbbá az sem, hogy akit a közlés, a kritika érint, az saját tevékenységével hozta magát képbe (kijárási tilalom alatti partizás), vagy más akarja őt képbe hozni és nemi orientációját szándékosan felfedni. A közismert színész szexuális orientációjának felfedése vagy egy heteroszexuális politikust melegnek nevezni ugyanis már nem a szólásszabadság része.

Mindenki pereskedjen, akinek a magánszféráját megsértik?

De tegyük is félre Szájer József magánéletét, hiszen a harmincéves pályafutásáról írt könyvével visszatért a közéletbe. Bár már valóban nem közhatalmat gyakorló minőségben nyilvánul meg, a kormányzati holdudvar szellemi műhelyének gondolkodójaként továbbra is közszereplő, szavaiért felelősséggel tartozik. A Telex interjújában megosztott gondolatai is bőven adnak megvitatnivalót, szűken a témához kapcsolódóan például az alábbit:

„Védje meg mindenki a saját jogait, és akkor ebből egy jobb ország lesz. Mindenki pereskedjen, ha valakinek a magánszféráját megsértik” – mondja az interjúban.

A szavainkért való felelősséget azonban hiba lenne csak a jog szemüvegén keresztül vizsgálni. Hiszen a bírák kizárólag jogkérdésről és annak következményéről döntenek, nem dolguk a közbeszéd, a jó ízlés és a stílus megítélése. A szavakkal való bántás, a megalázás, a nyilvános gyűlölködés kordában tartását nem háríthatjuk át az igazságszolgáltatásra.

A szerző ügyvéd, a Telex jogásza.