Magyar kutatók gyepkísérlete segíthet abban, hogy újra madárdaltól legyen hangos a határ

Az elmúlt évtizedekben drámai mértékben csökken Európában a madárállomány, és különösen nagy veszélyben vannak a mezei madarak, mert főként az intenzív mezőgazdaság a maga vegyszerhasználatával, műtrágyáival, monokultúrájával teljesen átalakítja, megsemmisíti környezetüket. Bár elsőre magától értetődőnek tűnik, hogy a gyepterületek fajgazdasága és állománya nagyobb, mint a szántóké, de azt eddig nem vizsgálták, hogy hogyan hathat a madarakra az, ha egy szántót visszagyepesítenek. Most ezt vizsgálták az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének (ÖK VÖI) kutatói Lengyel Szabolcs tudományos tanácsadó vezetésével.

A mintaterületeket a Hortobágyi Nemzeti Parkban jelölték ki. Gyepesítésen átesett és továbbra is szántóként művelt kontrollterületeken végeztek mintavételt a beavatkozások előtt és után. Az eredmények szerint a mezei madarak fajszáma a kezelt területeken és az extenzív szántókon is jelentősen nőtt, míg az egyedszám és a diverzitás (sokféleség) csak a gyepesített területeken növekedett. A szántók végleges visszagyepesítése tehát még az extenzív szántóművelés pozitív hatásainál is jelentősebb előnyökkel jár a mezei madárfajok számára. Az eredményeket bemutató publikáció a Biological Conservation című rangos nemzetközi tudományos szakfolyóiratban jelent meg.

Az Európai Unió teljes költségvetésének legnagyobb részét, közel egyharmadát a mezőgazdaság támogatására, ennek jelentős részét az intenzifikáció káros hatásainak mérséklésére fordítják az agrár-környezetvédelmi programokban. Ezek sikeressége ennek ellenére kétséges, a mezei madarak indikátor-indexe még Nagy-Britanniában is évi 5 százalékkal csökken, ahol pedig az ilyen típusú támogatások jelentős részét igénybe is veszik.

Az eredmények igazolják azt, hogy a szántóterületek visszagyepesítése több mezei madárfaj számára előnyös lehet, és ezek az előnyök meghaladják még az extenzív szántóművelés előnyeit is. A végleges gyepesítés az állandó növényzeti takarás és stabil táplálékforrások biztosítása, az emberi zavarás csökkenése és a változatos élőhelyek létrejötte révén jelentős előnyökkel jár a mezei madárfajok számára az extenzív műveléssel szemben. Bár a gyepesítés módszerei között nem volt jelentős különbség, a fűmagvetésnél hamarabb, 2-3 év alatt kialakult a fűfélék által dominált gyep, mint a lucernavetés után, ahol ez csak a lucerna kiritkulásával, 4-5 év után következett be.

A nagy térbeli léptékű terepi kísérlet következő fázisa az lehet, hogy milyen a szaporodási siker a gyepesített területeken a természetes gyepekhez képest. Ha eléri azokét, akkor ez a restaurációs technika biztosíthatná a mezei madarak állományának stabilizálódását vagy növekedését.

„A mezei madárpopulációk változásaiban országosan megfigyelhető negatív trend ellensúlyozásához azonban a mégoly nagy, 760 hektáros területen kivitelezett gyepesítés is kevés. Ehhez jól átgondolt, regionális szintű tervezés és több helyszínen megvalósuló, gondos kivitelezés szükséges. A vizsgálat eredményei mindazonáltal elsőként igazolják, hogy érdemes belevágni a szántók visszagyepesítésébe a madárdaltól hangos ”határ„ fennmaradása érdekében” – írta közleményében az ELKH Média.