A WHO befejezhetné a farokméregetést, mondja az egészségügyi vészhelyzeti program igazgatója

Az, hogy lesz-e új világjárvány, nem kérdés, csak az, hogy mikor, és hogy mennyire leszünk rá felkészülve – ez volt a központi mondanivalója a WHO World Health Summiton, vagyis a világegészségügyi csúcstalálkozón a pandémiára adott válaszunkat elemző panelben. A meghívott szakértők azt is kiemelték, hogy bár elengedhetetlen a globális összefogás, a közösségeket is meg kell hallgatni, és lentről felfelé kell szervezni a járványkezelést, ha hatékonyan akarjuk felvenni a harcot a világjárványokkal. A témában talán Dr. Mike Ryan, a WHO egészségügyi vészhelyzeti programjának igazgatója mondta a legkeményebbeket, és bírálta a WHO és más szervezetek hozzáállását a krízishelyzethez.

„A múlt héten jártam Ugandában, ahol beálltunk egy képre azokkal az egészségügyi dolgozókkal, akik ebolás betegeket kezelnek – mondta Ryan. – Hogy ők mit csináltak aznap este? Én visszarepültem Genfbe, hogy el tudjak jönni a World Health Summitra, ők pedig sarkon fordultak, és visszamentek az ebolakezelő egységbe, hogy 12 órán keresztül életeket mentsenek, és próbáljanak nem megfertőződni, és hazavinni a betegséget a családjuknak. Ők az igazi hősök, nem mi.”

A szakértő szerint éppen ideje lenne, hogy a nagy szervezetek az ajtón kívül hagyják az egójukat. „A globális dél többet nem fogadja el az észak tudományos kolonizációját. Új megegyezésnek kell születnie észak és dél között. Együtt vagyunk bajban. Nem asszisztálni kell, fejlődési segélyeket adni, hanem együttműködni. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy a leginkább ellenálló közösségek a legrosszabb tragédiák közepette születnek. (...) Folyamatosan fennálló krízisről beszélünk. Tudják, kik élnek ilyenben? Az emberek a menekülttáborokban Szudán és Tigré határán. Azok az afganisztániak és pakisztániak, akiknek az áradások miatt kellett elhagyniuk az otthonukat. Itt az ideje, hogy tanuljunk egymástól. Nincs már észak és dél, csak egy bolygó van, aminek mi vagyunk a lakói.”

Az egészségügyi vészhelyzeti program igazgatója visszatért a WHO és a többi nagy szervezet túlzott egójára, és itt is nyomatékosította: ne azt próbálják bizonyítani, kinek van nagyobb farka a szobában, hanem tanuljanak egymástól, és hallgassák meg az eddig félreállított közösségeket is.

A panelbeszélgetésen résztvevő szakértők értékelték azt is, hogyan reagáltunk a világjárványra. Abban mindenki egyetértett, hogy a kórokozók jobb megfigyelésére és egy felkészült munkacsoportra lesz szükség, hogy a jövőbeli pandémiákat ügyesebben védjük ki, sőt, el se jussunk odáig, hogy világjárvány alakuljon ki belőlük. Dr. Karl Lauterbach német egészségügyi miniszter elmondta: bár alapvetően az Európai Unió egy biztos lábakon álló intézmény, a Covid-19 alatt sem közgazdasági, sem politikai értelemben nem volt stabil. A szakértő szerint jelenleg egy lefelé tartó spirálban ülünk, a klímaváltozás miatt egyre több lesz a pandémia, egyre rosszabb lesz az egészségünk, ezek következtében pedig több háborúval is számolhatunk. A megfelelő klímakontroll viszont felfelé tartó spirálba lökheti az emberiséget, ehhez azonban szükség lesz a fiatalokra is.

Sandra Gallina, az Európai Bizottság egészség és élelmiszerbiztonsági főigazgatója szerint nagyon fontos probléma volt a kommunikációs káosz: senki nem volt felkészülve arra, hogy tudományos bizonytalanságokat kommunikáljon hitelesen. „Amikor összeültünk tudósokkal, mindig azt mondták, hogy ilyen és ilyen esélye van egyes eseményeknek. Én csak ültem ott, hogy nekem egy igen vagy nem választ kell adnom a kérdésekre. Nem tudok valószínűségekkel dolgozni” – mondta. A kommunikációs problémák még most is tetten érhetők, amikor vannak olyan országok, amelyek már azt kommunikálják, hogy a járványnak vége, mikor valójában nincs, és meg kell tanulnunk együtt élni vele hosszú távon.

Gallina nagy előrelépésnek tartotta, hogy jogalkotási szintre kerül a járvánnyal kapcsolatos ügyintézés, ugyanis a pandémia előtt az Európai Bizottság csak ajánlásokat tudott tenni, jogilag nem kötelezhetett senkit semmire. Az ECDC és az EMA fejlesztése is felgyorsította a járványkezelést, utóbbinál szükség volt az úgynevezett „rolling review” bevezetésére, vagyis egy gyorsított eljárásra, aminek segítségével gyorsan lehetett a koronavírus-vakcinákat használni az EU-ban. „Ha nem léptük volna ezt meg, valószínűleg a vakcinafejlesztés gyorsabb lett volna, mint az engedélyeztetés. Egyébként mindenki azt hiszi, hogy ez egy új dolog, pedig egyáltalán nem, sok helyen kipróbált eljárásról van szó.”

Azt is a pozitívumok közé sorolta, hogy megszületett a HERA, vagyis az Egészségügyi Szükséghelyzet-felkészültségi és -reagálási Hatóság, amelynek célja, hogy megelőzze és felderítse az egészségügyi veszélyhelyzeteket, valamint gyorsan reagálni tudjon azokra. A HERA operatív információgyűjtés és a szükséges reagálási kapacitások kiépítése révén előre fogja tudni jelezni a fenyegetéseket és a potenciális egészségügyi válságokat. Veszélyhelyzet esetén a HERA biztosítja olyan gyógyszerek, vakcinák és az egészségügyi ellenintézkedésekhez kapcsolódó egyéb eszközök – például kesztyűk és maszkok – kidolgozását, gyártását és elosztását, amelyek a koronavírusra való reagálás első szakaszában gyakran hiányoztak.

Dr. Jaouad Mahjour, a WHO vészhelyzeti készültséggel és nemzetközi egészségügyi előírásokkal foglalkozó divíziójának főigazgató-helyettese elmondta: az is biztató, hogy míg az 1990-es években egy új krízisre azonnal új bizottságokat hoztunk létre, ma inkább megpróbáljuk a már meglévőket erősíteni, és ez így sokkal hatékonyabb megoldás. „A múltban egyszerűen elfeledkeztünk az olyan fenyegetésekről, mint a SARS, a MERS vagy az ebola” – mondta. 2023 májusában kiderül majd, hogy a több mint 15 kidolgozott javaslat közül melyik lesz az, amely a 2005-ös nemzetközi egészségügyi vészhelyzetekre adott válaszlépések (IHR) jelenlegi verziójának helyét átveszi, hogy hatékonyabban tudjunk reagálni a felmerülő veszélyekre.