Meghalt Hámori József agykutató, egykori miniszter

2021. május 01. – 16:49

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Életének 89. évében meghalt Hámori József Széchenyi-díjas biológus, egyetemi tanár, volt miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egykori alelnöke – tudatta a család az MTI-vel.

Hámori Józsefet szombaton érte a halál, temetéséről később intézkednek.

A tudós a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa, a nemzeti kulturális örökség volt minisztere, a Magyar UNESCO Bizottság korábbi elnöke és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke volt haláláig. Az idegrendszer és az idegelemek közötti kapcsolatok funkciós szerkezetének neves kutatója volt és munkássága jelentős az agyi idegek kutatása területén.

Hámori József az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karát 1955 tavaszán végezte el kutatóbiológusként, majd 1958-ban doktori címet szerzett. Ugyancsak ebben az évben Szentágothai János pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómia Intézetében kezdte el kutatómunkáját, majd 1963-tól a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézetének főmunkatársa lett.

Vendégkutatóként, vendégtanárként dolgozott a skóciai St. Andrews Egyetemen, a Kaliforniai San Diego Egyetemen, a New York-i Mount Sinai Egyetemen. Tanított Bariban, Rómában és Párizsban is. 1966-ban lett a biológiai tudományok kandidátusa, 1972-ben pedig a biológiai tudományok doktora.

Hámori József, a Tisztességes Választásért Alapítvány kuratóriumi tagja, az első Orbán-kormány kulturális minisztere beszédet mond a Székelyföld önrendelkezéséről összeállított művészeti kiállítás megnyitóján Budapesten, a Klauzál Gábor Művelődési Házban 2013. december 5-én.Fotó: Beliczay László/MTI
Hámori József, a Tisztességes Választásért Alapítvány kuratóriumi tagja, az első Orbán-kormány kulturális minisztere beszédet mond a Székelyföld önrendelkezéséről összeállított művészeti kiállítás megnyitóján Budapesten, a Klauzál Gábor Művelődési Házban 2013. december 5-én.Fotó: Beliczay László/MTI

1990-ben az MTA levelező tagjává választották. 1992-ben az Európai Akadémia tagja, 1998 májusában az MTA rendes tagja lett, majd két cikluson át, 2002 és 2008 között a Magyar Tudományos Akadémia élettudományi alelnökeként tevékenykedett.

Több tanulmányútján foglalkozott a magasabb rendű emlősök látórendszerének szerkezetével és fejlődésével. Ennek eredményeként Magyarországon – Roska Tamás akadémikussal együttműködve – új, a látást szimuláló, analóg elven működő modellt dolgozott ki. Kiemelkedően eredményes kutatói eredményeit 1994-ben Széchenyi-díjjal ismerték el.

1998 és 2000 között az első Orbán-kormány nemzeti kulturális örökség minisztere, 2000 és 2002 között a miniszterelnök tudománypolitikai tanácsadója, majd a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium elnöke volt. 1999-ben az UNESCO által szervezett Tudomány Világkonferenciája elnöke, 2000-től 2012-ig a Magyar UNESCO Bizottság elnöke volt. 2000 és 2017 között a Magyar Örökség Díj Bizottság elnökeként is tevékenykedett.

Kiváló hazai és nemzetközi szakmai munkássága, embersége, határozott jelleme és értékrendje sokak számára volt példa. Születési helyén, Fegyverneken és Szolnokon is díszpolgárrá választották. Haláláig töltötte be a Szolnok Megyéből Elszármazottak Egyesületének elnöki tisztét. Tagja volt a Százak Tanácsának, a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottságnak és a Miniszterelnökség felügyelete mellett működő Idősügyi Tanácsnak.

Kövess minket Facebookon is!