Itt a mesterséges intelligencia, ami elmagyarázza, hogy miért nem igaz az összeesküvés-elmélet, amiben ön is hisz

Az internetnek hála az összeesküvések virágkorát éljük, és nagyon úgy néz ki, hogy ennek újabb lendületet adhat a generatív mesterséges intelligencia (MI). Na de hogy lehet valami olyan ellen küzdeni, ami másodpercek alatt kiböfög magából egy álhírt vagy egy, az arra fogékonyaknak kellőképp hihető fotót? Hát a generatív mesterséges intelligenciával! Tűz ellen tűzzel, vagy mi.

A washingtoni Amerikai Egyetem, a Cornell Egyetem és az MIT kutatói összeraktak egy MI-vel beszélgetős kérdőívet, ami a Vegapunk, nevű, kifejezetten kutatóknak készült csetbotra épül, ami a legújabb ChatGPT–4 Turbo nagy nyelvi modellt használja. Ez a DebunkBot, és lényegében az a célja, hogy egy rövid beszélgetéssel bemutassa a felhasználóknak, hogy mi a probléma egy-egy összeesküvés-elmélettel.

Az egész úgy indul, hogy miután tudomásul vettük, hogy egy MIT-projektben veszünk részt, méghozzá önként, egy szövegdobozban ki kell fejtenünk, hogy miben hiszünk, amit sokan összeesküvés-elméletnek tartanak.

A következő lépésben bővebben ki kell fejteni, hogy miért is gondoljuk ezt, miket tartunk bizonyítéknak. Ha ezzel megvagyunk, akkor a következő oldalon a DebunkBot röviden összefoglalja, mi is az állításunk, és el kell döntenünk, hogy egy 1-től 100-ig terjedő skálán mennyire gondoljuk igaznak az elméletet.

A következő válaszunkban meg kell adnunk, hogy mennyire fontos helyet foglal el a világképünkben az adott állítás. A fejlesztők tisztában vannak vele, hogy a kutatók és az újságírók hajlamosak komiszságra, ezért még egyszer rákérdeznek, hogy ezt tényleg komolyan gondoljuk-e, vagy csak az MI-t teszteljük.

Ezután jön az igazán izgalmas rész: elbeszélgethetünk a DebunkBottal. Ez gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint bármelyik másik MI-s csetbot, azzal a különbséggel, hogy (bár a leírásban háromról van szó) mindössze ötször válaszolhatunk neki, és a beszélgetés véget ér. A kérdőív angolul van, de egyrészt ezt a böngészők le tudják fordítani, ha úgy kényelmesebb, másrészt magyarul is lehet válaszolni, érteni fogja, mit akarunk. A csetbot is tud magyarul, bár nem túl természetes, ahogy a nyelvet használja. Mondjuk amilyen nehéz megtanulni magyarul, szerintem már a próbálkozást is értékelhetjük. (Egyébként a fenti képen is a gép produkálta az elírásokat, nem én.)

A DebunkBot a válaszaiban megpróbál pontról pontra, alaposan, de ami a legfontosabb, közérthetően válaszolni a megadott elméletre. Ez már önmagában nagyon fontos. Gondolom már sokaknak feltűnt, hogy rengetegen, akik aktívan kommentelgetnek, egészen elképesztő stílusban válaszolgatnak. Ha valaki hisz valamiben, amit valaki más agresszívan betámad, és még le is hülyézik közben, jó eséllyel még jobban bele fog kapaszkodni az elméletébe.

A saját tényellenőrző cikkeinkben is törekszünk arra, hogy minél közérthetőbben írjunk, ahogy arra is, hogy senki ne érezze azt, hogy ha például valami olyat igaznak gondolt, amit mi hamisnak találtunk, akkor ő rosszabb ember lenne, hiszen az kontraproduktív lenne. Ezért jár egy hatalmas piros pont a DebunkBotnak, mert fontos, hogy milyen nyelvezetet használ.

A megadott probléma ugye az volt, hogy a holdra szállás kamu volt. Nagyjából azokat az érveket hoztam, amit azok szoktak említeni, akik nem hiszik el, hogy valaha is járt ember a Holdon. Ez volt a DebunkBot első válasza:

A nyelvi stílus, az érvelés jellege állandó a válaszokban, mindegyik nagyjából hasonló, csak reagál a felhasználó által felvetett ellenérvekre. Például amikor megkérdeztem, hogy miért gondolják mégis sokan, hogy az egész Apollo-program kamu volt, amellett, hogy érvként hozta a politikai-történelmi kontextust; és azt, hogy az internetnek köszönhetően manapság máshogy terjed a információ, mint régen; az emberi természetre is kitért.

„A megkérdőjelezés természetes: emberi természet, hogy megkérdőjelezzük a világot körülöttünk, különösen azokat az eseményeket, amelyeket nem tapasztalhatunk közvetlenül. Bizonyos emberek számára ez a természetes szkepticizmus hajlamossá teszi őket arra, hogy összeesküvés-elméletek hívei legyenek. Meg kell értenünk, hogy a kételkedés bizonyos fokban egészséges lehet, hiszen ösztönöz minket az információk kutatására és kritikus gondolkodásra. Ugyanakkor fontos, hogy a kételkedésünk tájékozott és racionális legyen, nem pedig téves információkon alapuljon.”

A tesztelés annyiban félrecsúszott, hogy engem nem kellett meggyőznie arról, hogy valóban járt ember a Holdon, vagy arról, hogy a koronavírus-járvány igenis valódi volt, nem a háttérhatalom találta ki, hogy rabigába hajtsa az emberiséget, vagy elindítsa a Nagy Visszaállítást. Szóval nekem meggyőző volt, de úgy könnyű, hogy valójában csak megerősített. Na de mi is a helyzet a valós célcsoporttal? Azokkal, akik hisznek olyan dolgokban, amiket a többség összeesküvés-elméletnek tart?

A DebunkBot részben csetbot, részben viszont kérdőív. Az ötödik válaszunkra még reagál, de utána tovább kell lépnünk a következő oldalra, ahol újra meg kell válaszolnunk, hogy 1-től 100-ig mennyire tartjuk igaznak az eredeti állítást. Ezek után rákérdez néhány alapinformációra, például az életkorra, a nemzetiségre és a legmagasabb iskolai végzettségre, valamint a politikai érdeklődésre (sajnos csak amerikai skálán, tehát a demokrata–republikánus tengelyen) és arra, hogy a felhasználó mennyire hisz Istenben, istenekben.

Végül kiértékeli az eredeti álláspontot, esetünkben azt, hogy kamu-e a holdra szállás. Ez ugye egy viszonylag régi elmélet, egyidős magával az eseménnyel, így már nagyon sok oldalról megcáfolták, ezért a skálán, amin az 1 a „van valóságalapja” és az 5 az „alaptalan összeesküvés-elmélet”, 5-öst kapott.

Ezután a DebunkBot értékeli, hogy a felhasználó mennyire volt rugalmas. Mivel a beszélgetés előtt és után is 50 százalékot adtam a valószínűségre, rugalmatlannak talált. Ez azonban nem az ő hibája, csak nem foglalkoztam azzal, hogy átállítsam a csúszkát. A rend kedvéért megjegyzem, hogy valójában 0 százalékban gondolom azt, hogy a holdra szállás kamu volt.

Végül megmutatja, hogy a hasonlóan hihető elméleteket vallók közül hány százalék jelentett hasonló vagy kisebb véleményváltozást. Jó látni, hogy ebben az én 0-s változásom csak 38 százalékra volt igaz.

Van, akinél működik

A DebunkBotot persze nem azért hozták létre, hogy újságírók szórakozzanak vele. A kutatók nemrégiben publikálták az eredményeikről szóló tanulmányukat, amiből látszik, hogy az MI nemcsak az álhírterjesztők arzenáljában lehet hatékony fegyver, hanem az álhírvadászokéban is.

Thomas Costello, a DebunkBot egyik fejlesztője a Nature-nek azt mondta, hogy az eredmények részben szembemennek azzal, amit vártak. Felmérések szerint az amerikaiak nagyjából fele hisz többé-kevésbé valamilyen összeesküvés-elméletben, aminek több oka lehet. Az egyik legfontosabb az, hogy ezek gyakran egyszerűen megmagyaráznak nehezen megmagyarázható dolgokat, és látszólag rendet tesznek egy kaotikus világban, így az elméletek követői gyakran azután is védik az álláspontjukat, miután valaki rámutat, hogy ezért és ezért nem teljesen igaz, amit mondanak.

Sok ilyen összeesküvés-elmélet társadalmi szinten ártalmatlan. A holdraszállás-tagadás vagy az abba vetett hit, hogy földönkívüliek teheneket és embereket rabolnak el, nem sok mindenkinek árt. De ha egy választáson elbukott amerikai elnök és holdudvara elkezdi hangoztatni, hogy elcsalták a választást, akkor az zaklatáshoz, halálos fenyegetésekhez és több száz millió dolláros Fox News-kártérítéshez, illetve a Capitolium ostromához vezethet. Vagy egy másik példával, a vírus- és oltásszkepticizmus elkerülhető többlethalálozást eredményezhet.

A káros összeesküvés-elméleteknek rengeteg formájuk van, valamint rengeteg csatornából ömlenek az internetre, így emberfeletti feladat lenne minden kétkedőnek bemutatni, milyen bizonyítékok vannak az elmélete megcáfolására. Viszont ami a művészeknek a generatív MI-jelentette egyik legnagyobb veszélyforrás, azaz az, hogy esélyük sincs lépést tartani vele, a tényellenőröknek és az álhírvadászoknak pont hogy előny. Már ha jól működik.

„Az interneten képeztük ki őket, ismerik az összes összeesküvés-elméletet, és ismerik az összes cáfolatot, így ez igazán magától értetődő megoldásnak tűnt”

– mondta Costello.

A kutatásukhoz 1000 résztvevőt toboroztak, méghozzá úgy, hogy az eredmény nagyjából reprezentatív legyen. A résztvevők átlagosan nagyjából 8 percet beszélgettek a DebunkBottal, aminek meg is lett az eredménye: átlagosan 21 százalékkal csökkent az adott elmélet valóságtartalmába vetett bizalom, és 25 százalék minimum 50 százalékról (ami már magabiztosnak számít) bizonytalanra esett vissza. Két hónappal később újrapróbálták, és úgy tűnt, hogy az eredmény tartós volt, sok résztvevő megtartotta a beszélgetés eredményeképp megváltozott véleményét.

Persze a kutatás eredménye nem perdöntő, aminek két oka van. Egyrészt a résztvevők pénzt kaptak azért, hogy válaszoltak a kérdésekre és elbeszélgettek a csetbottal. Ez elég jó motiváció, viszont valószínűleg kevesen kapnak ilyen lehetőséget, és most hirtelen nem ugrik be túl sok életszerű helyzet, amiben valaki leülne a csetbothoz. Az iskolákban, egyetemeken hasznosnak bizonyulhat, vagy – ha még van olyan jó a viszony – esetleg a családi összejöveteleken közösen le lehet ülni a DebunkBot elé, és röviden ki lehet faggatni összeesküvés-elméletekről. Másrészt nem biztos, hogy a minta az igazi, megrögzött összeesküvés-hívőket is lefedte.

Ezeket Krekó Péter, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának szociálpszichológus kutatója, a Dezinformáció és Mesterséges Intelligencia kutatócsoport vezetője is komoly korlátoknak tartja, de ettől függetlenül úgy gondolja, hogy maga a kezdeményezés jó, és ha csak önmagában a csetbotot nézzük, a megvalósítás is jól sikerült.

„Nagyon edukatív és didaktikus, ami a kapott információ szempontjából előny, ugyanakkor korlát is lehet. Ha valaki úgy érzi, hogy őt nem kell meggyőzni semmiről, akkor kérdés, hogy mi viszi rá arra, hogy leüljön ehhez a csetbothoz. A csetbot által használt érvek ugyanakkor erősek és meggyőzőek, és néhány Magyarországon népszerű összeesküvés-elméletre is érdemi választ, cáfolatot tudnak adni”

– mondta.

A tanulmány eredményeit Krekó nem vitatja, de szerinte érdemes két dolgot kiemelni. Egyrészt azt, hogy sok kutatás szerint az emberek továbbra is meggyőzőbbnek tartják a hús-vér emberekkel való kommunikációt, így egy csetbotnak sokszor korlátos a vonz- és így a meggyőzési ereje. Ez persze különböző társadalmakban máshogy lehet, és sok múlik az emberek technológiához való viszonyán.

Másrészt azért is hasznosnak tartja a DebunkBotot, mert a kutatás ugyan nem feltétlenül fedi le a hardcore összeesküvéselmélet-hívőket, ez nem is akkora baj, ugyanis a hoaxhívők nagy része nem ebbe a csoportba tartozik, és őket több kutatás, köztük saját kutatásaik alapján is meg lehet győzni érvekkel. „Szerintem a tanulmány megközelítése helyes, hogy azoknál, akik valamilyen összeesküvés-elméletet elsajátítanak, egyáltalán nem mindenki esetében van arról szó, hogy ezek a nézetek olyan mélyen beleágyazódnának a világnézetébe vagy akár a személyiségébe, hogy ne lehessen lehet rajtuk változtatni” – mondta Krekó.

Tehát a többségnek valóban elég lehet, ha néhány kérdés-válasszal a DebunkBot leírja, hogy miért nem valószínű, hogy az elméletük igaz, mert még fogékonyak az érvekre. Durva becslések szerint (tehát ezt érdemes fenntartásokkal kezelni) az amerikai és a magyar társadalom nagyjából 10–20 százaléka hisz úgy összeesküvés-elméletben, hogy az a világnézete szerves részét képezi, tehát kifejezetten ragaszkodik hozzá. Krekó szerint őket valószínűleg kevésbé hatná meg a csetbot.

„Egész egyszerűen azért, mert ha leülnek elé, felteszik a kérdést: ki csinálta a csetbotot, és miért. Erre már rögtön összeesküvés-elméletes válaszok vannak, például az, hogy a háttérhatalom rendelte meg, hogy kitörölje az igazságot az emberek fejéből. De ők tényleg csak a kisebbség”

– magyarázta.

A generatív mesterséges intelligenciáról, például a ChatGPT-ről Krekó egyébként maga is azt gondolja, hogy az álhírek ellen is jó eszköz – sőt, tényellenőrzésre is alkalmas – lehet. De ha a tágabb értelemben vett MI-ről beszélünk, akkor ez még inkább igaz, ugyanis rengeteget tud segíteni a dezinformáció elemzésében, a dezinformációs hálózatok felderítésében, narratívák azonosításában. A DebunkBot – minden korlátja ellenére – szintén jó példának tűnik a kétélű technológia pozitív használatára, már csak valahogy el kell jutnia a célcsoportjához.