Három-hat éves gyerekeket áldoztak fel tucatszám a maják, hátha jobban nő a kukorica

Genetikai elemzés tárta fel a dél-amerikai maja indiánok egyik véres rituáléjának részleteit. A nyomok alapján tömegesen áldoztak fel fiatal fiúkat, akik gyakran közeli rokonságban álltak egymással, több ikertestvért is találtak a kutatók – írta a Science News.

A genetikai vizsgálatokat a Maja Birodalom egyik központi városában, a mai Mexikó területén található Chichén Itzában megtalált leleteken végezték el. Egy föld alatti kamrában több mint száz ember maradványait temették el. Korábban azt gondolták, hogy a termékenységi rítusok során feláldozott nők kerültek csak ide, de az újabb tesztek ezt felülírták.

A kamrában hatvannégy maradvány férfihoz, illetve fiúhoz tartozott. A fogak fejlettsége alapján három-hat éves gyerekekről van szó. A DNS-mintákból kiderült, hogy negyedüknek testvére vagy rokona is ugyanabban a kamrában volt. Találtak két egypetéjű ikerpárt is. A csontokban található kémiai anyagokból azt is meg tudták határozni a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatói, hogy a gyerekek milyen étrendet követtek, és hogy közülük kik nőhettek fel ugyanabban a háztartásban.

Arra nem tudtak pontos választ adni a kutatók, hogy miért mészárolták le ezeket a gyerekeket időszámításunk szerint 500 és 900 között, de a most feltárt bizonyítékok összhangban vannak korábbi elméletekkel. Valószínűleg azért áldozhatták fel a gyerekeket, hogy biztosítsák a bőséges kukoricatermést, vagy hogy megnyugtassák az esőistent.

A lipcsei kutatást vezető Rodrigo Barquera úgy véli, hogy a temetkezési kamra egy föld alatti ciszterna volt, míg James Brady, a Los Angeles-i Kaliforniai Állami Egyetem régésze szerint azt eleve mesterséges barlangnak építették, amelyet spirituális célokra használtak a maják.

Barquera csoportja azt sejti, hogy a maja hiedelemvilágot tükrözi vissza az, hogy testvéreket választottak áldozatként. Egy maja dokumentum, az 1550-as években írt Popul Vuh hős ikrek történetét meséli el. Az ikrek alvilági istenek segítségével bosszút álltak apjukon és nagybátyjukon, akik szintén ikrek voltak. Nem minden kutató látja bizonyítottnak, hogy Chichén Itzában a hős ikrek története motiválta volna az emberáldozatokat, de abban már nagyobb egyetértés látszik, hogy az istenség nemének megfelelően választották ki az áldozatokat. Mivel az esőisten férfi volt, így neki fiúgyerekeket kellett bemutatni.