Az emberiség az éghajlati és ökológiai összeomlás felé halad, de a fánkgazdaság segíthet kimászni belőle

„Az egészséges gazdaság nem növekedésre, hanem virágzásra törekszik” – ez az úgynevezett „fánkgazdaság” alaptétele, melyet Kate Raworth brit közgazdász dolgozott ki a 2010-es években, fenntarthatóbb alternatívát kínálva a több mint hét évtizede uralkodó GDP-központú közgazdasági szemlélettel szemben, mely a bruttó hazai terméket tekinti a haladás fő mértékének, vagyis egy nemzet gazdasági egészségét kizárólag az előállított javak alapján határozza meg, írja a Másfél fokon Lehoczky Annamária, meteorológus, éghajlatkutató.

A nemnövekedés mozgalmához hasonló elveket felállító, 2017-ben megjelent könyvében Raworth amellett érvel, hogy a közgazdaságtan valódi célja nem feltétlenül a növekedés kell, hogy legyen. Ehelyett a cél az, hogy arany középútként megtaláljuk annak a módját, hogy mindenki számára biztosítva legyenek az alapvető emberi szükségletek egyfajta „társadalmi alapzatként”, miközben tiszteletben tartjuk az életet fenntartó bolygó kapacitását, a „környezeti plafont”.

A több globális modellt ötvöző és finomító koncepció egy forradalmi elméletként robbant be a köztudatba, és hamar mozgalommá nőtte ki magát: vezető közgazdászok és politikusok, de még Ferenc pápa is hivatkozott rá. Sikerének egyik titka, hogy nagyon hamar megtalálták gyakorlati használati módjait kisebb skálákon – ma már több mint 70 város alkalmazza elveit.

Amszterdam volt az első város, mely ennek a módszernek az adaptálásával dolgozta ki a társadalmilag igazságos, zöld megújulást serkentő stratégiáját a Covid-világjárvány közepén.

De mit is takar pontosan a fánkgazdaság koncepciója? És hogyan lehet ezt az innovatív elméletet városi szinten alkalmazni, továbbá miket tanulhatunk Amszterdam esetéből?

Egészséges fánk(gazdaság)ot mindenkinek

A fánkgazdaság egy olyan gazdasági modellre utal, amely az emberi jól(l)ét és a bolygó határainak egyensúlyát keresi. Elnevezése abból fakad, hogy ábrázolása egy tipikus amerikai fánkra (belül lukas kör alakú péksütemény) hasonlít.

A fánk belső pereme a „társadalmi alapzatot” jelképezi, mely meghatározza azt a
minimális életszínvonalat, amelyhez minden embernek joga van. Ez az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljainak társadalmi prioritásaira épül, és olyan elemeket foglal magába, mint az élelemhez, vízhez, energiához, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és lakhatáshoz való hozzáférés, valamint a társadalmi és nemek közötti egyenlőség és politikai véleménynyilvánítás lehetőségének biztosítása.

A cél az, hogy senki ne kerüljön e társadalmi alap alá, vagyis senki ne zuhanjon be a fánk lukas közepébe.

A fánk külső pereme a „környezeti plafont” jelképezi, mely a Föld kritikus életfenntartó rendszereit foglalja magába. Tudósok 9 ilyen kritikus rendszert (például az éghajlat, az ózonréteg, a biológiai sokféleség) határoztak meg, és nemrég figyelmeztettek, hogy az ezekhez kötődő úgynevezett planetáris határból hatot már átléptünk, miközben az összes rendszerben növekszik az emberi nyomás.

Ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni a Föld stabil éghajlatát, termékeny talaját, egészséges óceánját, oltalmazó ózonrétegét, bőséges édesvízkészletét és gazdag biológiai sokféleségét, az emberiségnek ezeken az ökológiai határokon belül kell élnie. A társadalmi alapzat és a környezeti plafon között található tér a fánk ízletes masszája, amiben minden ember alapvető szükségletei kielégülnek az egészséges, élő bolygó erőforrásainak keretein belül – vagyis ez egy ökológiailag biztonságos és társadalmilag igazságos tér, amiben az emberiség virágozhat.

Ezzel szemben világszerte emberek milliárdjai még mindig nem tudják kielégíteni a
legalapvetőbb szükségleteiket, miközben az emberiség az éghajlati és ökológiai összeomlás felé halad. A jelenlegi globális helyzetet illusztráló fánkon a társadalmi alapzat alatt lévő piros ékek azt mutatják, hogy világszerte mennyi ember szenved hiányt az alapvető szükségletek terén. A környezeti plafonon túlra sugárzó ékek pedig a bolygó határainak túllépését mutatják – ilyen például a klímaváltozás, a biológiai sokféleség elvesztése és a környezet nitrogén- és foszforterhelése.

Napjaink legnagyobb kihívása az, hogy egyszerre mindkét oldalról a fánk peremén belül maradjunk.

Ennek megvalósításához olyan gazdasági rendszerekre van szükség, amelyek regeneratívak, elosztó jellegűek, és a korlátlan növekedés helyett a jól(l)ét javítására összpontosítanak. Paradigmaváltásra van szükség a gazdaság minden szintjén, így a városokban is, amelyek kulcsszerepet játszanak a változások előmozdításában.

Jöjjenek a fánkvárosok!

A globális fánkgazdaság modellje a Thriving City Portrait eszköz alkalmazásával skálázható le egy város szintjére, aminek segítségével egy holisztikus pillanatfelvételt nyerhetnek a városlakók, tervezők és politikai-gazdasági döntéshozók a jelenlegi társadalmi és ökológiai helyzetről, és együtt megtervezhetik egy fenntarthatóbb város vízióját és az ahhoz vezető lépéseket.

Ennek a közös gondolkodásnak az elindításához a kulcskérdés, amit minden városnak fel kell tennie: hogyan lehet városunk jól boldoguló emberek otthona és egy virágzó környezet, miközben tiszteletben tartjuk minden ember jól(l)étét és az egész bolygó egészségét?

Ez aztán négy alkérdésre osztható, amelyek mentén szétszálazhatók a városi szintű
fánkgazdaság társadalmi alapjai és ökológiai korlátai a város helyi és globális dimenzióira tekintettel:

A fenti kérdések segítségével beazonosíthatók és rendszerbe szedhetők a társadalmi jólétre és környezeti fenntarthatóságra vonatkozó már meglevő és hiányzó konkrét célok, meghatározható, hogy ezek elégségesek-e a fánkgazdaság elveihez mérten, majd összehasonlítva ezeket a vonatkozó statisztikákkal, jobban megérthetjük, hogy a városi élet valójában mennyire igazodik ezekhez a célokhoz.

Amszterdamban például amikor a helyi társadalmi viszonyokat elemezték (vagyis azt a kérdést vizsgálták, hogy mit jelentene a város lakói számára a boldogulás), az egészség kategóriában további négy fontos alterületet azonosítottak be, ahol már volt (vagy fontos lenne, hogy legyen) városi célkitűzés. Majd a 2020-ban elérhető statisztikák alapján felállítottak egy képet arról, hogy hogy áll ezen célok teljesülése:

A helyi ökológiai viszonyok vizsgálatával (Mit jelentene, ha ez a város a természetes élőhellyel egységben prosperálna?) beazonosították azokat a kulcs ökoszisztéma szolgáltatásokat, amiket a helyi környezet nyújt, és amiket a városnak is támogatnia kellene. Így például célkitűzést fogalmaztak meg a városi zöldfelületek növelésére, amelyek enyhítik a városi hősziget hatást, ugyanis

jelenleg Amszterdam belvárosában a hőmérséklet akár 5 Celsius-fokkal is magasabb lehet, mint a környező területeken.

Amikor a város globális ökológiai hatásainak feltérképezésére került a sor (Mit jelentene a város számára, ha tiszteletben tartaná az egész bolygó egészségét?), akkor többek között a légszennyezést, a túlhalászatot, a hulladéktermelést és az üvegházhatású gázok kibocsátását jelölték meg problémaként. Ennek fényében Amszterdam célul tűzte ki, hogy 2030-ra 50 százalékkal csökkenti az elsődleges nyersanyagok felhasználását, 2050-re pedig teljes mértékben körforgásos gazdaságot kíván elérni. Emellett 2030-ra 55 százalékkal, 2050-re pedig 95 százalékkal kívánja csökkenteni a város szén-dioxid-kibocsátását az 1990-es szinthez képest.

A város globális társadalmi hatásainak elemzésénél egyrészt a városok fogyasztási döntéseire összpontosítottak – amelyek a háztartások vásárlásaiban, valamint az üzleti és kormányzati beszerzésekben nyilvánulnak meg –, másrészt a munkavállalókra és a környező közösségekre gyakorolt hatásokra a globális ellátási láncokon keresztül.

Tipikusan a lazább (vagy nem létező) szabályozással rendelkező fejlődő országokból importált élelmiszer, ruházat és elektronikai cikkek azok, amelyek előállításának óriási társadalmi ára lehet (például kizsákmányoló és egészségtelen munkakörülmények). Mivel ezek a cikkek nagyban hozzájárulnak Amszterdam fogyasztási lábnyomához, ezekre helyezték a hangsúlyt a kiértékelésben.

Ez a gyakorlat tehát segít feltárni a társadalmi célok, az ökológiai hatások, a helyi törekvések és a globális felelősségek közötti kölcsönös összefüggéseket, valamint segít összekapcsolni a különböző érdekekkel és aggodalmakkal rendelkező városi szereplőket egy közös kereten keresztül.

A cél az együtt-gondolkodás arról, hogy mit is jelent a saját városunk számára a 21. században való boldogulás, amit utána együtt-tervezéssel lehet egy fenntarthatóbb városi stratégiává formálni.