Az egyik legnagyobb szaharai dűne 13 ezer éves, és évente fél méterrel arrébb vándorol

Mostanában a Dűne-filmek miatt – a második rész most jött ki, nagyon jó lett – elég sokat beszélünk dűnékről, de nem is kell ahhoz fűszer, Paul Atreides és szent háború, hogy izgalmasak legyenek. Egy kutatócsoport például egy frissen publikált tanulmányban mutatta be, hogy a megfelelő szedimentológiai modellek nélkül a földtörténetbe nem beilleszthető, csillag alakú dűnék korát is meg lehet állapítani, és a marokkói Lala Lalliáról rögtön meg is mondták, hogy nagyjából 13 ezer éves lehet.

A Scientific Reports szaklapban publikált tanulmányban a kutatók azt tűzték ki célul, hogy találjanak egy olyan modellt, amellyel meg lehet állapítani a csillag (vagy piramis) alakú dűnék korát. Ezek a dűnék olyan helyeken szoktak kialakulni, ahol a szél több irányból fúj, általában felfelé szoktak növekedni, ezért magasabbak minden más típusnál – van, ahol az 500 métert is elérik, szóval két gellérthegynyi méretű homokbuckákról beszélünk. A koruk megértése azért fontos, mert így az is kiderül, hogy a kialakulásuk idején milyen volt a helyi klíma.

A legtöbb csillag alakú dűnét a Szaharában lehet megtalálni, és ennek a nyugati részére utaztak el a kutatók is, hogy a marokkói Chebbi homoksivatagban vizsgálják meg a Lala Lallia (berber nyelven a legmagasabb szent hely) nevű dűnét. Először talajradarral vizsgálták meg a dűne rétegeit, majd az így kapott, háromdimenziós modell alapján választottak ki több mintavételi pontot, ahonnan homokszemeket vettek. Ezeket lumineszcens kormeghatározó műszerrel elemezték ki, amivel lényegében azt vizsgálták meg, hogy mikor érte utoljára napsugárzás a kristályokat.

Kicsit bővebben ez a folyamat úgy néz ki, hogy egy vörös fénnyel megvilágított laboratóriumban gerjesztik a homokkristályokat, és attól függően, hogy mennyire fényesek az őket ért természetes radioaktív sugárzástól, meg lehet állapítani, hogy mióta voltak eltemetve. Mint kiderült, a Lala Lallia legalsó rétege durván 9 és 13 ezer év közötti lehet, a feljebbi rétegek pedig mind az elmúlt ezer évben alakultak ki egy nyolcezer éves szünetet követően. Meglepő lehet, hogy a dűne az elmúlt 890 évben átlagosan nagyjából fél méterrel arrébb vándorolt nyugat felé minden évben.

Az is kiderült, hogy a hatalmas méretük is szerepet játszhatott abban, hogy eddig nem sikerült megfelelően vizsgálni ezeket a dűnéket, mert annyira nagyok, hogy nem egyértelmű, hogy meddig terjednek ki. A kutatók emellett arra is rámutattak, hogy a dűne kialakulása közben valószínűleg megváltozhatott a szélirány.