Mindenki rosszul járna a műholdgyilkos orosz atomfegyverrel, még az oroszok is

Február közepén Mike Turner, az amerikai képviselőház hírszerzési bizottságának elnöke arról számolt be a törvényhozás tagjainak, hogy az Egyesült Államok hírszerzése szerint az oroszok műholdak kiiktatására alkalmas atomfegyvert fejlesztenek.

Ám nem volt világos, hogy pontosan miről is lehet szó: egy atommeghajtású, műholdak ellen használható eszközről, vagy egy űrbe juttatott atombombáról? Fontos hangsúlyozni, hogy nem azonnali fenyegetésről van szó, és azóta már többen is jelezték (például Jake Sullivan nemzetbiztonsági tanácsadó), hogy pánikra nincs ok. John Kirby, a nemzetbiztonsági tanács szóvivője azt mondta, hogy a jelentésben leírt fegyver nem kifejezetten az embereket célozná, hanem az űrben kiépített infrastruktúrát.

Ettől függetlenül Antony Blinken amerikai külügyminiszter már Indiával és Kínával is tárgyalt az orosz nukleáris fegyverkezés miatt. Pontosabban megkérte a két ország vezetését, hogy ha tehetik, beszéljék le Oroszországot erről a tervről, mert súlyos problémákhoz vezethet. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes hamar tagadta a vádakat, az amerikai hírszerzési értesülést rosszindulatú koholmánynak nevezte.

Február 20-án Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Sojgu védelmi miniszter is reagált a hírekre. Sojgu azt mondta, hogy nem telepítettek az űrbe atomfegyvert, és nincsenek ilyen terveik, nem dolgoznak hasonló projekten. De az is igaz, hogy gyakorlatilag a háború megindítása előtti percekig azt állították, hogy csak hadgyakorlatot tartanak Ukrajna mellett, 2022 februárjában mégis lerohanták a szomszédos országot.

Putyin nem is értette, hogy miért merült fel egyáltalán, hogy ilyen fegyveren dolgoznának. Azt mondta, hogy pont ugyanazt csinálják az űrben, mint a többi ország – beleértve az Egyesült Államokat –, amit mindenki pontosan tud.

Néhány amerikai képviselő kérte a kormányt, hogy oldják fel az állítólagos orosz fegyverre vonatkozó hírszerzési anyag titkosítását, de ez nem történt meg, mert a szenátusi hírszerzési bizottság kétpárti közleménye szerint meg akarják védeni a forrásaikat.

Nem is lenne szabad atomfegyvert küldeni az űrbe

Szóval innen indulunk: azon túl, hogy lehet, hogy készül valami, semmi pontosat nem tudunk. Ettől függetlenül szakértők már megosztották az elképzeléseiket arról, hogy hogyan működhet, mit is jelenthet egy ilyen fegyver.

Az atommeghajtású műholdgyilkos fegyver elvileg lehet akár lézer, óriási gombostű vagy egy nagy festékszóró, amivel be lehet fújni a műholdak kameráit, de ezekkel a lehetőségekkel nem nagyon tudunk komolyan foglalkozni. Na de mi van akkor, ha valaki atombombát küld az űrbe, hogy kiüsse ellenfele műholdjait?

Kezdjük azzal, hogy nem szabad atomfegyvert juttatni az űrbe, erről 1967-ben egyeztek meg az ENSZ tagállamai. 114 ország, köztük az Egyesült Államok és a Szovjetunió (aminek Oroszország ebben is jogörököse) írta alá és ratifikálta is az egyezményt, míg 22 csak aláírta, de a törvényhozásuk még nem fogadta el azt.

Az aláírók megegyeztek, hogy mindenki szabadon kutathatja az űrt, nem lehet kisajátítani egyes részeit, a Holdat és más égitesteket csak békés célra lehet használni, és nem szabad tömegpusztító vagy más fegyvereket küldeni égitestek körüli pályára vagy csak simán az űrbe. Emellett az űrhajósok az emberiség követeinek számítanak, és a tagállamok felelnek az űreszközeik okozta károkért.

Az atomfegyverek földi használatával az az egyik óriási probléma, hogy szinte mindenki nagyon rosszul jár vele. Már a hidegháború is erre a kölcsönös elrettentésre épült: mindkét szuperhatalom képes lett volna szétlőni a másikat, generációkra élhetetlenné téve a területét, de mindketten tudták, hogy ez valószínűleg azzal jár, hogy az ellenfél is elindítja a rakétáit, így a támadó is rosszul jár.

Az elmélet szerint ha a szövetségi rendszerek a papírforma szerint működnek, akkor pedig mindenki beszáll egy ilyen háborúba, és a néhány óceáni szigeten kívül az egész Föld lakhatatlanná válna. Ugyanez lenne a helyzet az űrben is:

ha valaki felküld egy ilyen fegyvert, hogy elpusztítsa az ellenfele műholdjait, akkor jó eséllyel a megtámadott ország is hasonlóan jár el.

Bár Oroszország pont az elmúlt hónapokban bocsátott fel két műholdat, azért látszik, hogy az űrprogramjuk megakadt. Az elmúlt években folyamatosan csökkentették az űrkutatásra fordított erőforrásukat, és az sem segített, hogy megtámadták az egyik legjelentősebb űrtechnológiai beszállítójukat, Ukrajnát. Ezt tovább tetézi, hogy a szankciók miatt sok olyan alkatrészt nem tudnak beszerezni, amihez eddig simán hozzáfértek nyugati forrásokból, és amit mégis sikerül, azt inkább a hadiiparban használják fel.

Mindenkinek súlyos károkat okozna

De tegyük fel, hogy Oroszországnak tényleg van egy ilyen fegyvere, és kilövi vele az amerikai nukleáris arzenál irányításához és az esetleges atomtámadások észleléséhez szükséges műholdakat, amik geostacionárius pályán (GEO), nagyjából 36 ezer kilométerrel az Egyenlítő felett helyezkednek el. Ezen a kerületen száll az összes műhold nagyjából 12 százaléka, míg a közepes magasságú pályán (MEO; 2–36 ezer kilométer) 3 százalék kering, alacsony pályán (LEO; maximum kétezer kilométer) pedig 84 százalék. A NanoAvionics műholdgyártó cég szerint jelenleg nagyjából 8400 műhold kering a Föld körül, amiből 2926 az Egyesült Államoké, 167 pedig Oroszországé.

Ha egy műhold felrobban, törmeléket hagy maga után, ami tovább kering a Föld körül. Ezzel nemcsak a többi műholdat veszélyezteti, hanem a később felbocsátott űreszközöket és a Nemzetközi Űrállomást (ISS) is. Erre remek példa, hogy amikor Oroszország 2021-ben egy teszt során kilőtte az egyik régi műholdját, a törmelék olyan közel került az ISS-hez, hogy az űrállomáson szolgáló űrhajósok és orosz kozmonauták kénytelenek voltak űrruhába öltözni, és a mentőkapszulájukba menekülni. De Kína is csinált hasonlót, 2007-ben lőtték ki a saját műholdjukat, és az Egyesült Államok is így tett 2008-ban. Az ISS 1999 óta már 32-szer volt kénytelen pályát módosítani törmelék miatt.

Matthew Powell és Dafydd Townley, a Portsmouthi Egyetem biztonsági kutatói szerint egy szétrobbantott műhold törmeléke megbecsülhetetlen pályán keringene, így szinte borítékolható, hogy a támadó és/vagy szövetségesei műholdjai is veszélyben lennének.

Vegyük például azokat a műholdakat, amik az amerikai fejlesztésű GPS vagy annak orosz megfelelője, a GLONASS működéséért felelősek. Nemcsak az amerikai fegyverek és katonaság használja ezeket, hanem polgári repülőgépek, átlagemberek, gyakorlatilag mindenki. De veszélyben lennének a SpaceX Starlink-műholdjai is, ami, mondjuk, kapóra jönne Oroszországnak, hiszen Elon Musk internete rengeteget segített az ukrán hadseregnek (ami emiatt némileg ki is van szolgáltatva neki).

Spenser A. Warren, a Kaliforniai Egyetem kutatója cikkében rámutat, hogy a műholdakra a törmelék mellett a robbanással keletkező gamma-sugárzás is veszélyes lenne, ez ugyanis súlyos károkat tud okozni kritikus rendszerekben, és ahogy a törmelék, a sugárzás sem válogat, hogy kinek a közeli műholdját érje el.

Persze az, hogy atomot kell küldeni az űrbe, nem új elképzelés. A Szovjetunió a hidegháború során több mint harminc atomenergiával működő katonai műholdat bocsátott fel. Ezek az atomenergia segítségével hatékonyan tudnák zavarni vagy akár ki is üthetnék az amerikai műholdakat.

Az oroszok atomfegyverekkel is kísérleteztek már az űrben. Bár csak rövidebb ideig, de olyan fegyvereket teszteltek, amiket fel lehet küldeni az űrbe, ahol várnák a parancsot, hogy a megfelelő pillanatban meginduljanak egyenesen a célpont felé, amivel talán ki tudnák játszani a vészjelző berendezéseket.

Nem tudjuk, mennyire reális veszély

Érdemes ismét megjegyezni, hogy olyan keveset tudunk erről az amerikai jelentésről, hogy mindez többnyire csak találgatás. Az is fontos, hogy nem mindig lehet készpénznek venni az amerikai hírszerzés jelentéseit. Ennek az egyik legjobb példája Irak lerohanása, aminek egyik oka az volt, hogy állítólag úgy tudták, az országnak tömegpusztító fegyverei vannak. Mint azóta kiderült, nem voltak. Viszont a közelmúltban két esetben is hatékonynak bizonyultak a jelentéseik – bár azokat egyik esetben sem vették feltétlenül komolyan.

2021 végén és az ukrajnai orosz invázió előtti hetekben az amerikaiak többször figyelmeztették Ukrajnát, hogy Oroszország támadásra készül (aminek az egyik jele az volt, hogy Putyin több mint százezer katonát vezényelt a határra), de az ukrán vezetés még február közepén is úgy volt vele, hogy nem rosszabb a helyzet, mint korábban. Hasonlóan járt el Izrael is: a Hamász október 7-ei támadása előtti hetekben két figyelmeztetést is küldtek az amerikaiak arról, hogy a palesztin terrorszervezet egy nagyobb támadásra készülhet, de a kormány nem erősítette meg a déli kibucok védelmét.

Az is egy lehetőség, hogy Mike Turner azért rendezett ekkora csinnadrattát a bejelentés köré, hogy arra ösztönözze a törvényhozókat, hogy megszavazzák a következő segélycsomagokat Ukrajnának. A republikánusok régi vádja, hogy Joe Biden elnök és a Demokrata Párt kitárta a határt az illegális migráció előtt, Ukrajna segélyezését is erre hivatkozva akadályozták.

Ahogy arról részletesen is írtunk, a demokraták végül elfogadták a republikánusok határvédelmi elképzeléseit, de jött a még több szigorítást hangoztató Donald Trump volt elnök, aki önös hatalmi érdekei miatt elkaszálta az alkut. Bár a szenátus aztán republikánus szenátorok támogatásával már megszavazta az ukrajnai csomagot, a képviselőházi republikánusok továbbra sem akarják támogatni azt.

Ettől függetlenül előfordulhat, hogy a hírszerzési információk pontosak, és egy űrfegyverkezési verseny közepén vagyunk, csak még nem tudunk róla.