Magyar kutató igazolta, hogy a sakkozó ovisok jobb tanulók lesznek, mint akik nem sakkoznak

Tehetségfejlesztéssel foglalkozik 20 éve, de a versenysportban a tehetség egészen mást jelent, mint az élet más területein. Érdemes választóvonalat húzni?

Gyönyörű definíció Harsányi Istváné, aki már akkor foglalkozott ezzel a területtel, amikor még sehol sem volt a konkrét tudományos szintű felismerése és fejlesztése a tehetségnek, ő már a 80-as években leírta, mit jelent a tehetség. Ne vessen meg érte, de ezt most felmondom, mintha az iskolában felelnék: a velünk született adottságokon alapuló, folyamatos képzés és fejlesztés által létrejövő képességet értjük a tehetség alatt, ami az élet egy vagy két területén az átlagost messze meghaladó teljesítményt hoz létre.

Amikor ezt megtanultam, magamban négy kifejezést mindig nyomatékkal emlegettem ebből, ezt most is ki kell emelnünk. Az első, hogy adottságról van szó. Valaminek ott mélyen lennie kell, akár genetikailag is, valami ígéretesnek. 4-5 évesen már diagnosztizálni lehet a magasabb rendű képességeket, a játéktevékenység, a beszédkészség, a szocializáció alapján erre már fel lehet figyelni. „Benne van a kukac”, hogy Hofi Gézát idézzem. A második a képesség. Képesség pedig csak adottságból lehet. Megfelelő módszerekkel lehet az adottságokat pallérozni. Belső motiváció nélkül persze nem megy, de eddig ne szaladjunk előre.

A harmadik fontos kifejezés, az egy vagy két terület. Mert minden területen nem lehet tökéletes senki. Maximum három tantárgynál jön ki az iskolában is az átlag feletti adottság. A teljesítmény a negyedik kiemelés. Legyünk őszinték, nem csak az iskolatárs, az anyuka is kérdezi már az iskola kapujában délután, hogy hányas lett a dolgozat, hány százalékot kaptál. Nem önmagához mérjük a gyereket, ez sajátosság. A sport is ilyen: kinél voltam akár csak egy ezreddel is jobb? Minden gyereknek van teljesítményvágya, de nagyon ügyelni kell arra, hogy ez ne csapjon át kényszerbe. A gyerek sokszor azt gondolja, hogy csak ötöst szabad hazahozni, mert különben nagyon mérges lesz apu. Az edző is a tökéletes felé hajtja, amikor foglalkozik vele. Nekünk, pedagógusoknak nem lehet más dolgunk, mint hogy nem csak képességet, hanem személyiséget vizsgáljunk, mert a személyiségen belül van a képesség.

Amikor először hallotta, hogy sakkoznak az óvodában, mire gondolt?

Hogy ez őrültség. Hát egy gyereknek az a dolga, hogy másszon, mint pók a falon, nem pedig az, hogy egy helyben üljön. Talán még kétségbe is vontam, hogy ülésre lehet késztetni azokat, akiknek a lételemük a mozgás.

2002-ben kaptam az első impulzust. Véletlenül ért, de nincsenek véletlenek.

Nem hittem el, amit láttam azon a sakktornán! Lenyűgözött, ahogy ülnek egymással szemben a gyerekek, instruálja őket az edző a szünetekben, a partik alatt lépnek, fegyelmezettek, koncentrálnak. Ha nem sikerül egy parti, akkor pityergést is láttam. A kudarc feldolgozása nehéz, de ez még bőven belefér. És arra odafigyeltek az edzők, hogy ha van egy kudarc, akkor egy sikeres játszma azt felülírja. Törekedtek arra, hogy olyan párosítás legyen, hogy aki veszített, az lehetőleg a következő partiban nyerjen.

A gyerek ül, gondolkodik, eközben átlépi a korlátait és a saját határait, mert nem természetes a helyzet, a figyelem és koncentráció az ilyenkor jellemző öt percnél is tovább képes egyhelyben tartani őket. Szinte van egy láthatatlan bilincs, ami odaköti a táblához. És sikerélménye van! Azt már akkor is tudtam, hogy a sikerhez vezető út maga a siker. Madarat lehet fogatni vele, ha sikeres. Örömszerző tevékenységet végez, talán ez a legfontosabb. Az erkölcsi normák kialakulása óvodás korban kezdődik, de én most nem mennék el ebbe az irányba, bár az is fontos, hogy nem egy ellenség ül velem szemben. Nem rúgom bokán az asztal alatt, hanem megadom neki a tiszteletet. Rám olyan hatással volt, amit láttam – a gyors döntéshozatal, a gyors alkalmazkodás, a sakk által kiváltott jellemformáló erő, – hogy rögtön mentem a sakkszövetség felé.

Ismerte a szabályokat?

A lépéseket tudtam, valamennyi kombinációs készség is szorult belém, tudom mi az, hogy a király üti a g8-at. De nem a sakk szabályrendszere, hanem a jelenség volt a fontos, ami önmagán túlmutatott. Akkor Kállai Gábor volt a kapitány, Ambrus Zoltán nevére emlékszem még a szövetségből. Bementem hozzájuk, és elmondtam nekik, hogy csinálni szeretnék egy kutatást, hogy ilyen fiatal korban mit vált ki a sakk. Mondták nekem, hogy Kalmár urat keressem meg Debrecenben. Adtak neveket, akik tudnak arról beszélni, miért jó dolog az oviban sakkozni, amikor még le sem tudják írni egy papírra, mit lépnek.

Láttam az intelligencia, kreativitás, motiváció fontosságát. Ezeket mind vizsgálni szerettem volna. Megvoltak hozzá a pontos, hiteles mérőeszközeim.

Volt sejtése, hogy a sakkozó gyerekek megelőzik a nem sakkozókat?

Volt, de a sejtés kevés. Meg akartam mutatni feketén-fehéren, mi történik. Nem csupán sejtésekkel szerettem volna dobálózni, hanem összefüggésekre rávilágítani egzakt módon. Ez a legfontosabb. Pontos szabályrendszer szerint vizsgálódtam.

A heuréka-érzés mikor jött el?

Hadd induljak egy kicsit messzebbről. A sakk és a matek kapcsolatával 10 és 14 éves korú gyerekeknél sokan foglalkoztak. Annak volt szakirodalma itthon is, külföldön is, és mind afelé mutatott, hogy a sakkozó gyerekek ügyesebbek a matekban. Én viszont eredetileg tanítónéni voltam, a kicsi gyerekek a szívem csücskei. És a picik sakkjával érdemben senki nem foglalkozott. Kaptam is hideget-meleget, hogy minek ezzel foglalkozni, mit akarok elérni. A Szegedi Tudományegyetemen Nagy József professzor viszont látta ebben a területben a felfedezni valót, ezért a doktori dolgozatomhoz ő lett a konzulensem. Önjáró voltam, de figyeltem az intelmeire, és egy országos mintán elkezdtem a kutatást. Jó volt szembesülni azzal, hogy a sakkozó kicsik tényleg kreatívabbak, később pedig jobb tanulók lesznek azoknál, akik nem sakkoznak.

Miért nem foglalkoztak ezzel a területtel korábban komolyabban?

Valahogy volt egy klisé, hogy a sakkozók csendes őrültek, amolyan csodabogarak.

De a lényeg nem ez volt, hanem hogy a tanulási képességeket meg lehet erősíteni a sakkal. Ez pedig ténykérdés lett.

Egy ötéves gyerek szenzitív szakaszban van, az első osztályban a figyelem, a koncentráció, a rövid távú memória, a gondolkodási képesség hirtelen előkerül, mint adottság. És aki korábban sakkozott, magasabb szintről indul neki az iskolának. A család nyilván nem megkerülhető, pozitívan hat a gyerekre. A bátorítás és az ösztönzés elengedhetetlen.

Mit lehet tudni azokról, akiket vizsgált jó 20 éve?

Az utánkövetés eleve kötelező, anélkül nincs kutatás, nincs tanulmány. Nem maradtak sokan, akik most felnőttként is sakkoznak. De nem veszítették el a motivációját. Az utódaiknak, a környezetükben lévőknek adják át a tudásukat, a játék iránti szenvedélyüket. Nagyon sokuknak van felsőfokú végzettsége, műszaki pályán vannak többnyire, itt lineáris a fejlődési pálya.

Nekem nem a 10 ezer versenysakkozó volt a kutatásom tárgya, hanem a többiek, a nagy tömeg. Hogy ők a sakkon keresztül, a sakk által kaptak egy képességfejlesztést, ami később boldoggá teszi őket.

Mert a legvégső kérdés mindig ez.

A doktori disszertációjában azt írta, hogy az 1400 éves játék történetében az angolok pénzügyi eszközként is használták a sakkot. Hogy volt ez?

A történetet mindenki ismeri, amikor a játék megalkotóját szeretné kifizetni a perzsa király, ő pedig azt mondja, hogy az első mezőre rakjanak egy búzaszemet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, a negyedikre nyolcat, és így tovább, mindig megduplázva az előzőt. A király legyint, aztán kiderül, hogy abban az évben az egész világon nem termett annyi búza, de még tíz alatt sem lesz annyi. Az angolok a sakktáblán szó szerint kisakkozták a költségvetést, nekik ezért volt fontos. Elvégezték a legfontosabb műveleteket, megvolt a 64 mezőnek a logikája és tematikája, és így szemléletesen gondolták ki, mire jusson és mire ne maradjon forrás.

Ha a sakk ilyen csodaszer, akkor miért nem használjuk?

Használjuk, Polgár Judit könyve ott van az óvodákban és az iskolákban, csak egy évtizeddel ezelőtt jobban használták a pedagógusok, akiknek így is van elég dolguk, és meglehetősen leterheltek. 2012 táján volt a legjobb a helyzet. Volt olyan osztály, ahol a heti öt matekórából az egyiket kiváltotta a sakk. Ennek megvolt az a kedvező hatása, hogy a sakk által a gyerekeknek az olvasási készsége is jobb lesz. A szövegértésük és a beszédkészségük is, és akkor a szókincsük bővüléséről nem is szóltam. A sakkozás a finom motorikát is fejleszti, gondoljunk a bábu megfogására, más mezőre áthelyezésére. A sakk egy olcsó képességfejlesztő eszköz.

Talán nem volt véletlen, hogy a Szovjetunióban tömegessé és kötelezővé tették a használatát a nevelés-oktatásban. Zairében óvodás gyerekeket ismertettek meg a sakkal, akik kiugróan fejlődtek.

Nem jártak még iskolába, de a logikus gondolkodáson keresztül nagy magasságokig jutottak el. A nulláról alapozták meg az intellektuális képességeket.

Létezik a sakknál hatékonyabb képességfejlesztés?

Nincs jobb. Próbálkoztunk a Testnevelési Egyetemen a briddzsel, vagy ott van a go, de ezek a felnőttek játékai, nem lehet bevinni az oviba vagy az iskolákba.

A sakk örömet okozhat a kocsmában és a legmagasabb szinten is. Egy átlagember már nem érti, mi zajlik egy vb-döntőn, legfeljebb csak számítógépes segítséggel. Ön hogy látja, ebben mi a vonzó?

Ilyenkor arra bátorítok mindenkit, hogy a folyamatot nézzék. Apró, pici lépésekkel kezdte Magnus Carlsen és Rapport Ricsi is a tábla mellett. Ők is ütöttek a királlyal a g8 mezőre. Azt persze nem tudja mindenki átlátni, ami a legmagasabb szintű játszmákban történik. Ettől még az ő játékukban is lehet esztétikát találni, ahogy a parkban is, amikor idősek sakkoznak, vagy éppen a fürdőben. A sakkban a játék és a sport mellett ott van a tudomány és a művészet is. Bizonyított, hogy aki minden nap sakkozik, vagy akár csak heti háromszor, az tesz egy néhány lépést a demencia, az Alzheimer-kór kialakulása ellen is. Kell ennél nagyobb hozadék? Volt olyan kézilabdás tanítványom a tanszéken, aki azt mondta, hogy amikor bement a meccs szünetében az öltözőbe, leült sakkozni, és úgy ment ki a második félidőre, hogy jobban helyezkedett a pályán. A sakk adott egy kis lökést és aztán a pályán kedvezőbb pozíciót tudott elfoglalni, amit könnyebben tudott gólra váltani. Kosárlabdázó fiú is tapasztalt hasonlót. A sakk vezette rá, hogy a gyakorlatban mit kell tennie.

Ön is látta a nagy sikerű Vezércsel című netflixes sorozatot. Mi fogta meg benne?

Az emberi kvalitások. Nem a játék, hanem a sorsok. A nehéz helyzetek átvészelése, és hogy milyen belső energiákat lehet felhasználni. Mert a sakk belső energiákat is felszabadít. A sakkolimpián is várom a belső energiák felszabadulását.