Egy hajnali buli után hazaszaladt, aztán annyira belejött, hogy végigfutotta egész Afrikát

Vasárnap a Hardest Geezer (A legkeményebb vén szivar) néven ismert futó befejezte élete eddig legnagyobb vállalkozását. Háromszázötvenkét nappal korábban startolt el Dél-Afrikából, majd több mint 16 ezer kilométer lefutása után megérkezett Afrika legészakibb pontjához, a tunéziai Ras Angelához. Teljesítménye és jótékonysági gyűjtése miatt rengetegen ünneplik a 27 éves brit futót, akinek Russ Cook az igazi neve, de máris fellángoltak körülötte a viták, hogy tényleg az első-e, aki keresztülfutotta Afrikát, és lehet-e rekord a futása.

Hardest Geezer átlagosan napi 45,5 kilométert futott, de voltak 80 kilométer feletti napja is,

útja során 386 maratonnyi, több mint 19 millió lépésnyi távot tett meg a saját lábán, miközben harminc pár cipőt elszaggatott. Afrika nyugati partvonalát követve szelte át a kontinenst, eközben 16 országot érintett, átverekedte magát szavannán, esőerdőn és sivatagon, megtapasztalt bőrig áztató esőt, forróságot és homokvihart is. Eredetileg 2023 karácsonyára tűzte ki a célba érkezést, de az út viszontagságai és sérülései miatt át kellett írnia eredeti tervét.

Cook 2023. április 22-én startolt el a dél-afrikai L'Agulhas faluból, ami a kontinens legdélebbi települése. Az első nap máris letudott 50 kilométert. A következő két hónap szinte eseménytelenül telt, hasonló távokkal, de akkor Cooknak rá kellett jönnie, hogy nem csak arról szól a futás, hogy hogyan küzd meg az elemekkel, hanem arról is, hogyan ússza meg ép bőrrel, amikor megtámadják. Már Angolában járt, amikor őt és kísérőit fegyverrel fenyegetve kirabolták. Elvették tőlük az útleveleiket, pénzüket, telefonjaikat és felszerelésüket is. Angolában ezután rendőri kíséretet kaptak.

A Kongói Demokratikus Köztársaság dzsungelében haladva Cook elvesztette kísérőit, majd napokig nem is találkozott velük. Kis híján ekkor vége is lett a futásának, társai macsétékkel felfegyverzett helyiek közül szabadították ki végül váltságdíj fejében.

A mindennapos hosszú távok megviselik még a legedzettebb szervezetet is. Az elhasználtságból egymás után jönnek a fájdalmak, gyulladások, ízületi és izomproblémák, de az immunrendszer is megadja magát. Cook is többször betegeskedett, volt ételmérgezése, véres vizelete, influenzája és olyan betegsége is, amelyet be sem tudott azonosítani.

A kétszázadik nap után már azt mondta magáról, „az igazat megvallva, ebben a pillanatban inkább csak egy csontváz vagyok.”

Egy idő után már olyan erős hátfájdalmai voltak, hogy két napra megállt pihenni. A röntgen nem mutatott ki csontsérülést, így aztán továbbment. Azt mondta, az volt az egyetlen lehetősége, hogy megkapja a lehető legerősebb fájdalomcsillapítót és zombiként tovább tapossa az utat.

Útonállók és egészségügyi problémák nem állíthatták meg, de Mauritánia és Algéria határán úgy tűnt, hogy adminisztrációs okok miatt vége szakad a projektjének. Miután sehogy sem tudott vízumot szerezni Algériába, a közösségi média segítségét kérte. Ezután meg is nyíltak a kapuk, a futását lelkesen dokumentáló lelkes és népes követőtábor nyomására Cooknak még brit politikusok is felajánlották a segítségüket. Nem sokkal később megnyílt számára a határ.

A Szaharán kellett még átverekednie magát, de ekkor már saját bevallása szerint is nagyon törődött volt a teste és állandóak voltak a fájdalmai. Háromszáz nap futás után megtapasztalt egy homokvihart, majd Algéria hegyei között már hóviharokban küszködött. Cook egyik legnépszerűbb posztja is a sivatagban született, amikor úgy gondolta, hogy úszószemüvegben futva tudja megúszni azt leginkább, hogy homok menjen a szemébe.

Hardest Geezer az utolsó, 44 kilométeres résztávját örömfutássá tette: addig szinte mindig egyedül poroszkált, de a célba érkezéshez a leglelkesebb követői is csatlakozhattak, több tucatnyian szálltak be mellé, aki vasárnap estére bulit is rendezett egy hotelben.

Afrika átszelése eredetileg öncélú volt, de ha már akkora figyelem irányult Cook felé, két jótékonysági szervezetnek is elkezdett gyűjteni, és mire célba ért, össze is kalapozott 650 ezer fontot (300 millió forint) nekik. Az egyik mentális problémákkal küzdő fiatalokat segít, többek között a futás élményével, a másik a Szaharában élő szahravik kultúráját népszerűsíti. Cook nem véletlenül gyűjtött mentális betegeknek pénzt, maga is volt már elég mélyen. Mielőtt komolyabban futni kezdett, problémái voltak az ivással és szerencsejáték-függő is volt. Ezeket is maga mögött akarta hagyni.

Cook számára egy bulis este végén jött el a sorsfordító pillanat: amikor hajnal háromkor körbenézett egy nightclubban, ráébredt, hogy új távlatokat kell keresnie az életében. Ekkor úgy döntött, hogy hazafut. Körülbelül 20 kilométerre lakott, és három óra alatt ért haza, bár közben valószínűleg szunyókált is egy kicsit az utcán. Ezután egy barátja vette rá, hogy fusson le egy félmaratont (21 kilométer), és miután az nem okozott neki túl nagy gondot, nekiment egy teljes maratonnak is. „Hosszú idő óta akkor először éreztem magam magabiztosnak” – mondta Cook, akinek aztán a futás került az élete középpontjába. Volt már pár nagy vállalása, a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült azzal, hogy egy maratonnyi távon végighúzott egy autót, majd Isztamulból Londonig futott.

A hosszú vörös szakálla miatt is azonnal felismerhető, és ezzel az Amerikán oda-vissza átfutó Forrest Gumpot is megidéző férfi néhány hónap alatt milliók kedvence lett. A derűjét szinte állandóan megőrző és nyílt Cook gyorsan utat talált videóival és posztjaival az emberekhez. Olyan sztárok figyelmét is felhívta magára, mint a négyszeres olimpiai bajnok futó Mo Farah, aki bátorító üzenetket küldött neki.

Ki is akkor az első?

Hardest Geezer, miután célba ért Tunéziában, azt posztolta ki, hogy ő az első ember, aki végigfutotta Afrikát. Ezzel aztán máris hullámokat vert az ultrafutók körében, mert más elsők is jelentkeztek.

A World Runners Association (WRA) a többnapos futó- és gyaloglóversenyeket felügyelő szövetség azt közölte, hogy az Afrikát először átfutó sportember a dán Jesper Kenn Olsen volt. Igaz, az akkor 37 éves férfi más útvonalat választott, az egyiptomi Tabából indult, majd a keleti parton haladva érte el a dél-afrikai Jóreménység-fokot. Ő rövidebb távot, 13 ezer kilométert tett meg 434 nap alatt.

Olsen azt mondta, hogy lenyűgöző Cook teljesítménye, és nyilvánvalóan gyorsabb is nála, de azért szerinte jobb, ha tiszteletben tartják a tényeket, és az ő elsőségét. Szerinte az ultrafutás védjegye az, hogy mindig elismerik a futók, hogy ki teljesített valamit előbb. A WRA ráadásul nem is csak Olsent jegyzi, mint sikeres Afrika-átfutót, hanem a francia Serge Girard-t és az ír Tony Mangant is. Erről megpróbálták Cookot is tájékoztatni, de nem tudtak kapcsolatba lépni vele.

Cookot egy rádióadásban szembesítették mindezzel, de nem foglalkozott sokat az üggyel – lényegében azzal intézte el a témát, hogy tisztelettel viszonyul ahhoz a rengeteg emberhez, akik előtte nagy futóteljesítményeket vittek véghez.

Olsen mellett a brit Nicholas Bourne is magának tulajdonítja az elsőséget. Ő még 1998-ban futotta át Afrikát, a dél-afrikai Fokváros és az egyiptomi Kairó között, sivatagokat és háborús zónákat is átvészelve tett meg több mint tízezer kilométert. Az Independetnek Bourne azt mondta, hogy a baráti biztatták, hogy reagáljon valamit nyilvánosan Cook állítására, miszerint ő az első, de erre azt felelte, hogy nem célja a 27 éves ultrás teljesítményét kétségbe vonni. Olsen ezt nem bírta ki, és odaszúrt egyet Cooknak, amiért több olyan napja is volt, amikor egyáltalán nem futott a projektje közben.

„Serge Girard világfutása során öt kontinenst szelt át, és egyetlen pihenőnap nélkül teljesítette azt. Ezt összehasonlítani Russ Cook afrikai futásával, ahol több szabadnap is volt – azt hiszem, minden tiszteletem mellett –, önmagában egy kicsit húzós, olyan mintha félmaratont hasonlítanánk össze egy maratonnal” – mondta.