Kint dicsérik, itthon alázzák – az egyik legígéretesebb magyar műkorcsolyázó kész elhagyni az országot
2022. szeptember 28. – 19:39
frissítve
A műkorcsolya Magyarországon mindig kiemelt helyen szerepelt, a magyar sport első világbajnoka a műkorcsolyázó Kronberger Lili volt 1908-ban, a városligeti pályáról sztárok sora indult el, a hetvenes–nyolcvanas évek tévéközvetítéseit milliók figyelték. A sportágnak mindig voltak itthon korszakos alakjai, ez a folyamat szakadt meg a kétezres évek elején. A hazai szövetség az Oroszországból és Ukrajnából érkezett sportolók magyar színekbe öltöztetését szorgalmazta, ami mostanra kissé elburjánzott, közben az egyik legígéretesebb magyar versenyző és családja kész az országváltásra is.
A 2024-es műkorcsolya-Európa-bajnokságot tíz év után ismét Budapest rendezi. 2014-ben visszatetszést keltett, hogy egy hazai eseményen nem volt magyar döntős. Ezt most nyilván szeretné elkerülni a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ), de egyelőre még nem látszik, ki lehet az a magyar versenyző vagy páros, aki, illetve amely miatt a nézők jegyet váltanak. A sérülésekkel bajlódó Láng Júlia tehetsége megvan, de a közvetlen utánpótlásban vannak, akik más országban tervezik a jövőjüket, igaz, a MOKSZ-ot hivatalosan még senki nem értesítette az országváltásról.
Az viszont már biztos, hogy a 14 éves Papp Vivien, aki 2024-ben a korhatár miatt még nem lehet ott ugyan a magyarországi Eb-n, illetve még az utána következőn sem, de a 2026-os olimpián már képviselhetné a magyar színeket, megtette az első lépést a váltás irányába: nem írta alá a sportolói szerződését. Papp a Csehországban rendezett Junior Grand Prix-n rajthoz állt szeptember elején, a lengyelországi Gdańskban rendezett GP-n már nem lehet ott szeptember végén.
Papp már az összes tripla ugrást tudja, ami rávilágít a tehetségére, bár azt is hozzá kell tenni, hogy a műkorcsolya olyan hihetetlen ütemben fejlődik, hogy a világ legjobbjai már négyfordulatosra is képesek.
„Vivien erre a sportágra született, nagyon nagy veszteség lenne, ha a sportág elveszítené őt. Hihetetlen munkát végzett akkor is, amikor a koronavírus-járvány miatt 2020-ban lezárások voltak. Online gyakorolt, olyan eltökéltséggel rendelkezik, ami ebben a korban nem túl gyakori. Ismerem az alázatát, hogy mennyire lelkiismeretes versenyző. A szülők is jelentős áldozatot hoztak, mert az olaszországi Egnába ment a fejlődése érdekében, és egy orosz edzőnővel, Angelina Turenkóval gyakorol. Egy tünemény lehet a jégen felnőtt korában, nagyon bízom benne, hogy csillogni fog, és a szárnyalására magyar színekben kerül sor” – mondta a Telexnek Hoffmann Nóra, aki korábban foglalkozott vele, és mai napig a klubjába, a HKA-ba van leigazolva.
Hoffmann hallott arról, hogy a Papp család és a magyar szövetség között nincs jó viszony, de arra nem gondolt, hogy esetleg a közvetítésével megoldást lehetne találni. Ha az edzője lenne, más lenne a helyzet, akkor sokkal egyszerűbben kiállna egy tanítványa érdekeiért.
„Egyikünk sem láthat bele, milyen sérelmek keletkeztek a felek között, ezért az állásfoglalás nem könnyű. Én a legnagyobb szurkolója leszek, bármerre is vezet az útja”
– magyarázta Hoffmann.
Nem tehetek különbséget két magyar állampolgár között
A helyzet megértéséhez nyitnunk kell egy mellékszálat. Magyarország négy juniorversenyre delegálhat versenyzőt a sportágban elért tavalyi eredményei alapján. A másik két versenyre a Moszkvában készülő Polina Dzsumanyijazova mehet, aki idén januárban kapott magyar állampolgárságot. A versenyző édesapja 2018-ban kezdte el kutatni, milyen felmenőik vannak, és talált egy magyar nagyszülőt, illetve az egyik dédnagyszülő is magyar anyanyelvű volt. Bement a követségre, benyújtotta a papírokat, és 2022. januárban az édesapa és a gyerekek is megkapták a magyar állampolgárságot. Dzsumanyijazova magyarországi klubja a Debrecen lett, de továbbra is az orosz fővárosban él. A múlt heti jereváni versenyre ő utazott volna, de azt a feszült politikai helyzet, az orosz–ukrán háború miatt elhalasztották.
„Hallom én is, hogy orosz invázióról beszélnek, olvastam a Válasz cikkét, de én ezt nem tudom hová tenni. Polina édesapja közölte velem, hogy magyar állampolgársággal rendelkezik a lánya, én pedig nem tehetek különbséget két magyar állampolgár között. Tévút lenne, ha én két magyar versenyző között különbséget tennék. A versenyhelyzetet nem én teremtettem, én nem adhatok állampolgárságot, ahogy a szövetség sem” – ezek már a hazai szövetség sportigazgatójának, Vardanjan Gurgennek a szavai.
Vardanjan örmény születésű, 1989. december 26-án érkezett Tiszaújvárosba. Ott kezdett el gyerekekkel foglalkozni, és ő fedezte fel Sebestyén Júliát, a műkorcsolya utolsó magyar Eb-aranyérmesét. Vardanjannak már nincs is örmény útlevele, csak magyar. Személyesen is rosszulesik neki, ha őt az orosz érdekek érvényesítőjének nevezik, mert állítása szerint a legjobb éveit itt töltötte, és mindent megtett az országért.
Értesült arról, hogy megjelent a Facebookon egy olyan üzenet, amelyikben Pappék azt írták ki, elmennek, de ezt utána törölték. Az augusztusban kezdődő szezon előtt egyeztettek arról, hogy a 14 éves sportoló melyik két versenyen indul el. Vardanjan elismeri Papp tehetségét, de szerinte még nagyon hosszú út áll előtte. Papp a junior-világbajnokságon, elsőéves juniorként a 25. lett, egy pozícióval maradt le arról, hogy bemutathassa a kűrjét. Peches volt, jobb sorsolással előrébb juthatott volna, a tudása alapján helye lehetett volna a 24 között. Sportági sajátosság, hogy ha benne lett volna a 24-ben, akkor már hat GP-re nevezhették volna be a magyar versenyzőket, és még több nívós versenyen mutathatták volna meg magukat a pontozóknak.
Vardanjan rámutatott arra, hogy a rivalizáció előnyös is lehet, egymást húzhatják egyre feljebb és feljebb a versenyzők. A múltban az is előfordult, hogy egy erős versenyző másoknak is megteremtette a lehetőséget egy Eb-részvételre, volt olyan Európa-bajnokság, amelyiken a legjobb tizenegy közé három magyar versenyző (Sebestyén Júlia, Dorofejev Tamara és Póth Diána) verekedte be magát. Akár az is előfordulhatna, hogy Dzsumanyijazova a jó szereplésével Pappnak is szerezhet kvótát a magyar szövetségen keresztül, és ez fordítva is megeshet.
„A lehetőségeink szerint támogattuk, semmiféle hátrányt nem szenvedett, szó sincs arról, hogy a kárára hoznánk előnybe Polinát”
– jelentette ki Vardanjan. Azt is kiemelte, hogy a juniorok között van egy Kijevben született lány, Zsirnov Dária is, ő is magyar állampolgár, de ők nem aszerint értékelik a versenyzőiket – akik mind magyar állampolgárok –, hogy hol születtek, hanem hogy milyen korcsolyázók, mit tudnak.
Kint dicsérik a lányomat, itthon alázzák
Kerestük Pappékat is, az édesanya, Emőke azzal kezdte, hogy az anyagi megbecsülés mellett az erkölcsi is teljesen hiányzik, még egy korcsolyát sem kaptak, az első nemzetközi versenyén, Kassán nemzeti színű melegítőbe sem tudott belebújni a lányuk. Nem az a fő baj szerinte, hogy oroszok jönnek ide korcsolyázni, hanem az, hogy még a száműzetésükben is gátolják őket. Azt állítja, a rájuk irányuló rosszindulat tendenciózus, évek óta tartó. Sok tízmillió forintjukba került eddig a lányuk taníttatása és versenyeztetése hatéves kora óta, de ők ezzel kalkuláltak már a projekt elején, mert egy sportoló gyereknek minden esetben a szülő a legnagyobb szponzora.
„Kint dicsérik a lányomat, itthon alázzák. Ez így fenntarthatatlan, és mivel évek óta tart, kezdünk belefáradni, nem marad más választásunk, mint oda menni, ahol tárt karokkal várnak bennünket. Három ország részéről van fogadókészség, egyelőre felesleges nevesíteni ezeket
– mondta az édesanya.
– Sok minden gyűlt össze, nehezen tudunk napirendre térni afelett, hogy a férjemet lezavarta a jégről Vardanjan, amikor éppen segített egy edzésen, ugyanezt viszont nem tapasztaltuk a riválisunknál. Azt sem gondoljuk normálisnak, hogy egy huszonkét oldalas szerződést kap egy tizennégy éves lány, amiben az van, hogy élete végéig mondjon le arcképének jogairól. Ez egy vállalhatatlan szerződés, kíváncsi leszek, mint mond a nemzetközi szövetség, az ISU, ha ezt megmutatjuk nekik.
Az is felháborító, hogy ha ezt nem írja alá, akkor nem engedik elindulni a lengyelországi versenyen. Már az ostravai felkészülés előtt is megzavarták a fejét. Próbáltunk eljutni Kósa Lajos elnök úrig, de mint kiderült, ő szülőkkel nem tárgyal. A lányunk viszont tizennégy éves, nekünk kell a jogait képviselnünk a legjobb tudásunk szerint. Voltunk bent a szövetségben, megköszönték, hogy elmondtuk a problémáinkat, majd kaptuk azt az ominózus, elfogadhatatlan szerződést.”
A szövetség erre úgy reagált, hogy a sporttörvény előírása szerint egy versenyző vagy sportegyesületi tagsággal, vagy sportolói szerződéssel versenyeztethető. A MOKSZ kizárólag sportolói szerződéssel tud versenyeztetni, miután sportolói egyéni tagsága nincs és nem is lehet. Jelenleg 41 sportolói szerződést aláírt versenyzőjük van, a műkorcsolya szakágban két versenyzővel nincsen még szerződésük, az egyikük Papp Vivien. A gdański Junior Grand Prix-n történő részvétel véglegesítésének határideje szeptember 23-a volt, és ekkor Papp Viviennek nem volt aláírt szerződése, így helyette Zsembery Katinkát indítja a szövetség.
Vardanjan arról is beszélt a Telexnek, hogy úgy érzi, félremagyarázták a korábbi szavait, ő nem oroszpárti, hanem amellett foglalt állást, hogy egy sportoló versenyzési joga ne függjön attól, hogy országának politikai vezetése milyen döntéseket hoz. Ez mindenkire vonatkozik, legyen az ukrán, orosz vagy éppen amerikai. Arról is tájékoztatott bennünket, hogy az összes edző elfogadta a válogatási elveket erre az évre is. Az egyesületi képviselőkkel egy balatoni konferencián beszélt, és ott sem tapasztalt semmilyen feszültséget.
Ha edzői szinten nem is, a szülők körében nem csak Pappék háborognak, van egy másik magyar versenyző is, aki szintén Olaszországban készül, Berei József Mózes. Neki Alekszandr Vlaszenkóval kell megküzdenie a versenyzési lehetőségekért. Berei 2018-ban Ausztriából érkezett, Vlaszenkóék néhány hónappal később, 2019 tavaszán jöttek Magyarországra. Jelentős különbség viszont, hogy Vlaszenko nem magyar állampolgár, édesapja kereskedő, és egyelőre tartózkodási engedélyük van, de a nemzetközi szabályok lehetővé teszik, hogy így is képviselhetik a magyar színeket, Vlaszenko például elindulhatott a junior-vb-n. Az ifjúsági olimpia más, oda már útlevél kell.
Berei edzője, Eva Martinek és Vardanjan arról állapodott meg, hogy a Pozsonyban rendezendő Nepela-emlékversenyen rajthoz áll a felnőttek között, az erőit már jobb, ha nem pazarolja a juniorversenyeken. Vardanjan szerint a képlet végtelenül egyszerű: a tavalyi junior-világbajnokságon azért Vlaszenko indult, mert a lefektetett válogatási sorrendben előbb végzett. A válogatási elvek idén is kristálytiszták, a jobb indulhat a vb-n.
Az egykori orosz főnökkel nem állnak jogviszonyban
Itthon az is többeknek szemet szúrt, hogy a nemzetközi szövetség egyik nagy formátumú vezetője, tiszteletbeli alelnöke, az orosz Alexander Lakernik Budapesten járt, és a jelenlétéből arra következtettek a szülők, hogy pozíciót is kapott. „Az augusztus 13-án és 14-én, Budapesten megrendezett műkorcsolya és jégtánc tesztversenyen technikai kontrollerként vett részt, ahogyan az elmúlt öt évben minden augusztusi tesztversenyünkön. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetséggel semmilyen jogviszonyban nem áll” – válaszolta erre a hazai szövetség.
Magyarország felvevőország
A párosokra és a jégtáncosokra is jellemző, hogy Magyarország felvevőország lett. A jelenség nem új keletű, a cikk elején említett Hoffmann-nak még versenyzőként, Elek Attila után kellett egy pár, és Maxim Zavozin lett az, akinek az orosz mellett amerikai állampolgársága is volt, és ezek után kapta meg a magyart, hogy elindulhassanak a 2010-es olimpián. Hoffmann-nak el kellett döntenie, hogy magyar vagy orosz színekben áll rajthoz, és ő a magyart választotta. Pár éve az egyik legjobb páros korcsolyázó Magyar Márk mellé Scsetyinyina Júliát igazolták le, mert a magyar mezőnyből nem volt olyan, akivel Magyar együtt tudott volna versenyezni. A hároméves kora óta Svájcban élő, de orosz nemzetiségű párral Magyar a tizedik lett a vb-n, ami nagyon jó eredmény, és az olimpián is lehetett volna esélye ugyanerre a pozícióra, de Magyar az olimpia helyszínén koronavírusos lett, és nem állhattak rajthoz. Az eset megviselte, a márciusi világbajnokságon már nem is indult el, visszavonult. (Ebben sérülései is közrejátszottak.) Scsetyinyina azóta már nincs Magyarországon, Szocsiban készül.
Még érdekesebb eset Danyil Szemkóé. Ő eredetileg Marton Villő miatt érkezett Magyarországra, egyébként odesszai születésű. Szemko azóta itt él, megtanult magyarul, megkapta az állampolgárságot, Marton azonban visszavonult, keresni kellett mellé valakit. Maria Ignatyeva lett a párja, aki pedig orosz. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy orosz–ukrán származású páros magyar színekben versenyzett a márciusi junior-világbajnokságon.
A Benkiewicz, Shapiro jégtáncpár is Magyarországot képviseli. A 15 éves Maya Benkiewicz Franciaországban született, de magyar az édesanyja, és beszél magyarul. Shapiro moszkvai születésű, de Franciaországban él, nem magyar állampolgár, de ahogy már vázoltuk, kisebb versenyeken ez nem is feltétele annak, hogy a HUN felirat lehessen a neve mellett.
A világban is láthattunk már rá több példát, hogy egy jó versenyző állampolgárságot vált a későbbi sikerekért. Aljona Szavcsenko 2002-ben még ukrán színekben indult az olimpián. Utána egy orosz párt kerestek mellé, de az ukránok nem vállalták, hogy fizessék a kijevi tartózkodását. Szavcsenko végül Németországban kötött ki, és Robin Solkowyval versenyzett. Olimpiai bronzérmesek lettek. Utána jött az ötlet, hogy Bruno Massot-val még ennél is magasabbra törhet, ezért a francia váltott, és német lett. 2018-ban megnyerték az olimpiát.
„Az egyéni eseteket és a párosokat célszerű különválasztani. Van egy keresőoldal, ahová az egyedül maradó férfiak és nők fel szokták tölteni az adataikat, és keresgélhetnek az életrajzok között. Ettől még nem minden esetben illenek egymáshoz a versenyzők, a francia Axel Lamasse megpróbált Csiszér Emesével jégtáncolni, de már különváltak. Emese tizenöt évet belerakott ebbe a sportágba, természetes, hogy nem szeretné, ha ez a nagy mennyiségű munka a semmibe veszne. Ilyenkor próbálunk a lehetőségek szerint segíteni” – világította meg a helyzetet Hoffmann.
A műkorcsolyának régóta nagyhatalma Oroszország, a háború miatt most egyértelmű kirajzás van, a felnőttek közül tizenkilencen jelezték, hogy más ország színeiben szeretnének versenyezni. Biztos, hogy a juniorok között is van mozgolódás, hamarosan kiderül, lesznek-e még, akik célba veszik Magyarországot.
Szőllősék Izraelnek szereztek történelmi helyezést
A téli sportokban Magyarország gyakran élt a honosítás eszközeivel. A síelő Rácz Ophelie-nél (1994) vagy Miklós Editnél (2014) a magyar származás nyilvánvaló volt. A hódeszkás Kozuback Kamillának (2022) is voltak magyar felmenői, a horvát Dalibor Samsalnak (2018) már nem, és igen visszás helyzet volt, hogy Szőllős Barnabás az alpesi síben olimpiai hatodik lett idén februárban, de ezt Izraelnek érte el, mert ők is összerúgták a port a hazai szövetséggel, míg Izraelben tárt karokkal fogadták őket. Ennél jobb helyezése nem volt magyar alpesi síelőnek az olimpiák történetében. Az eszetlen honosítás eklatáns példája egyértelműen Elizabeth Swaney, aki a síakrobatikában indult el úgy a 2018-as olimpián, hogy az akrobatikus elemektől óvakodott a gyakorlatában.