Trükkösen szervezett versenyekkel még a 63 éves mexikói herceg is olimpiaképessé síelte magát
2022. február 5. – 23:58
A téli olimpiákon mindig sokkal kevesebb ország vesz részt, mint a nyárin, de azt legalább 1988 és a jamaicai bobcsapat színre lépése óta tudjuk, hogy a téli játékokon számítani kell havat sosem látott országok feltűnésére is. A legutóbbi olimpiákon egyre több karibi, afrikai és trópusi ázsiai ország is megjelent, szinte kivétel nélkül az alpesi sít vagy a sífutást választva olyan számként, amelyet felvállalhatónak éreztek. A gyorskorcsolya vagy síakrobatika, leszámítva a magyar színekben induló Elisabeth Swaney-t, valahogy jóval nehezebben tűri meg a műkedvelő amatőröket, mint a sí hagyományos számai. A pekingi olimpiára új kvalifikációs rendszert dolgoztak ki, amellyel több botcsinálta síelő vissza is élt, és emiatt több jó nevű versenyző lemaradt az olimpiáról.
Az előző olimpiához képest most eleve kevesebb helyért lehetett küzdeni: 320 helyett csak 306 kvótát osztottak ki. Persze nem ez a pár hely különbség okozott nagyobb változást, hanem az, hogy a nemek között már egyenlően osztották el az indulási jogokat. Korábban a rendszer rugalmasságot adott, az országok néhány kvótájukról maguk dönthették el, hogy melyiket adják férfiaknak és melyiket nőknek, attól függően, kik voltak erősebbek. Jellemzően a férfiaké volt a nagyobb tábor, 2018-ban 188-134 volt az arány a javukra. Ennek egyik magyarázata, hogy a férfiaknál több a specialista, akik csak egy-egy számban kiemelkedők, a nőknél viszont több olyan síző van, akik több számban is egyenletesen jó eredményt hozhatnak. Az egyenlőségre való törekvés más megközelítést igényelt a nagy sínemzeteknél a válogatási elvekben, de számukra még nagyobb csapás, hogy a korábbi, nemenkénti 14-14 kvóta helyett most maximum 11-et szerezhettek. Ez végül csak Ausztriának és Svájcnak jött össze, a klasszikus nagy alpesisí-nemzetek közül az olaszok, franciák, amerikaiak, kanadaiak, norvégok is csak kevesebb versenyzőt tudtak delegálni.
Pekingben emiatt egy sor, világkupafutamokról ismert sízőt nem is láthatunk majd.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Síszövetség (FIS) célja az volt, hogy földrajzilag és nemenként is kiegyensúlyozottabb legyen a mezőny, ami egyfelől elfogadható törekvés, másfelől sokat ront a versenyek minőségén. A kvalifikációs szabályok szerint minden olyan ország legalább egy kvótához juthatott, amelynek a sízője gyorsasági számokban (lesiklás, szuper-G) 80 FIS-pont vagy technikai számokban (szlalom, óriás-műlesiklás) 160 FIS-pont alá kerül be. Egy-egy versenyző FIS-pontjait bonyolult módszer alapján határozzák meg, a lényeg az, hogy minél kevesebb van valakinek, annál jobb. A pontok számításánál fontos elem, hogy milyen szintű a verseny és milyen erős a mezőny. Ha egy síző egy alacsony FIS-pontszámú ellenfélhez érkezik nagyon közel, vagy még meg is veri, sokat javíthat a helyzetén, az ő pontjai is csökkenhetnek.
Szakértők szerint a technikai számokban nem lehetetlen feladat újonc felnőtt versenyzőként 160 pont alá bekerülni, de erre, mint látni fogjuk, némi trükközéssel még alaposan rá is lehet segíteni. Jól optimalizált versenyeztetéssel gyorsan elérhető az óhajtott eredmény.
De feltűnési viszketegségből vagy akár poénból is rövid idő alatt olimpikonná lehet így válni.
A Ski Racing szerint legalább kilenc síző morálisan mindenképpen vitatható körülmények között érte el a szükséges pontszámot és a kvótát. A szezonban három olyan versenyt is találtak, amelyeken kimondottan az lehetett a a cél, hogy egzotikus országok sízői kvalifikálhassanak. Mondhatnánk, nekik lejtett a pálya.
Novemberben Dubajban, fedett pályán rendeztek egy belépő szintű szlalomversenyt, ahová meglepő módon olyan sízők is elutaztak, akiknek az alacsony FIS-pontjaik (34 és 50 között) alapján semmi szükségük nem volt erre. A dolog onnantól válik érdekessé, hogy ez a négy síelő magához képest mélyen alulteljesített, így aztán hét, addig 160 ponton kívüli sízőből öt is becsúszott a kívánt pontszám alá. Az eredményük azért is gyanús, mert a szezon többi versenyén nem tudtak hasonló teljesítménnyel előállni.
Egy decemberi, Montenegróban rendezett versenyen is kísértetiesen hasonló dolgok játszódtak le. Kolasinban a kelet-timori és a jamaicai szövetség hirdetett meg országos bajnoki futamokat, amelyeken a FIS szabályai szerint más nemzetek képviselői is indulhatnak, ha 25-nél kevesebben vannak. A versenyen végül 31-en indultak, és valahogy megint a négy legjobban jegyzett síző nyújtott magához képest tragikusan rossz teljesítményt. Az eredmény az lett, hogy a nevezési lista 14 legrosszabb síelőjéből heten becsúsztak 160 pont alá óriás-műlesiklásban. Később ők sem tudtak hasonló eredményt felmutatni, vagy nem is indultak más futamon.
Januárban Liechtensteinben alkalmazták újra a már megismert receptet, Malbunban a jamaicai szövetség mellé akkor a Zöld-foki-szigetek csatlakozott be rendezőként, és teljesítették is a küldetést. Két nap alatt két óriás-műlesikló versenyt rendeztek, az egyiken tíz, a másikon tizenegy indulóval. Újabb furcsaság, hogy egy igazán központi helyen fekvő síterepen, jó időben rendezett verseny iránt vajon miért nem érdeklődtek mások. Leszámítva azokat a nevezési listán szereplő mexikói, indiai, kelet-timori és zöld-foki-szigeteki versenyzőket, akik végül nem indultak el. A 11 sízőből öten megint a topligába tartoztak, átlagpontszámuk 52 volt, a legjobbjuk, az argentin Simari Birkner 231 világkupafutamot teljesített korábban. Vajon miért gondolták úgy, hogy meg kell jelenniük egy alapvetően amatőr versenyen? Csodák csodája, nem ment nekik jól a versenyzés, ötből négyük látványosan gyengén teljesített saját magához képest. Másik öt síző pedig röhöghetett a markába, mindannyiuknak összejött a 160 alatti pontszám, miközben az átlagpontszámuk 191 volt a futam előtt. A 63 éves mexikói hercegnek, az excentrikus Hubertus von Hohenlohének is összejött a kívánt pontszám (végül a szövetsége őt nem nevezte be az olimpiára), ahogy a jamaicai dj-nek, Benjamin Alexandernek is, de szaúd-arábiai, ghánai és marokkói síző is teljesítette az olimpiai induláshoz szükséges pontot.
A gyanús versenyeken kvótát szerző kilenc sízővel az a probléma, hogy olyanoktól veszik el a helyet, akik akár a top 10-be is beférnének.
A FIS az alap egy-egy kvóta után kettőt-kettőt ad azoknak az országoknak, amelyeknek vannak versenyzőik a legjobb harmincban az összesített világkupában. A többi helyet ezután egy férfiakat és nőket is tartalmazó 500 fős listáról osztják ki (ezen is a pontszámok rangsorolnak). Ha egy ország eléri a 11 főt, akkor a listán szereplő többi sízőjüket egyszerűen átugorják, és addig osztogatják a helyeket, míg el nem jutnak 153 főig nemenként. Logikus, hogy ha sok egysízős ország van, akkor eleve kevesebb helyet lehet szétdobni az igazán erős sízők között.
Az olimpián így végül 85 nemzet indul alpesi síben, köztük olyanok, mint Szaúd-Arábia, Jamaica, Haiti, Ghána vagy a Fülöp-szigetek, ahol egyáltalán nincs hagyománya a síelésnek.
Azt már a NOB és a FIS is érzi, hogy nem a legjobb módszert választották a kvóták kiosztására. A NOB plusz négy férfi kvótát még ki is adott, és a kvalifikációs rendszer felülvizsgálatára kérte a síszövetséget, míg a FIS annyit közölt, hogy megvizsgál gyanús versenyeket. Azt viszont nem árulta el, hogy melyik nemzetekről és versenyekről van szó, csak a vizsgálat végén számolnak be erről. Hogy ez mikor lesz, arról sem lehet tudni, de senki se lepődjön meg, ha az olimpia után jönnek csak ki a nyomozás eredményével.
