Több százan szerezhettek csalással sakknagymesteri címet

2021. augusztus 28. – 21:05

Több százan szerezhettek csalással sakknagymesteri címet
Szergej Karjakin orosz nagymester sakkozik a norvég Magnus Carlsennel a 2016-os sakkvilágbajnokságon – Fotó: Bryan R. Smith / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Június 30-án teljesítette a sakk nemzetközi nagymesteri címéhez szükséges utolsó normát az indiai születésű, de amerikai színekben versenyző Abhinyamu Mishra. A sakkozó 12 éves, 4 hónapos és 25 napos volt, amikor Budapesten abszolválta az előírt szintet, amire minden sakkozó vágyik. Az előző életkori rekordot a később világbajnoki döntőben is szereplő orosz Szergej Karjakin tartotta, akiről nemrég a New York Times kiderítette, hogy elég visszás körülmények között érte el a nagymesteri normáját 2002-ben, amikor 12 éves és 7 hónapos volt. A verseny utolsó partijában ugyanis, amikor mindenképpen nyernie kellett, akárhogy próbálkozott, nem tudott, és 60 lépés után döntetlen lett a játszma. Karjakin apja ekkor kétes akcióba kezdett, hogy visszamenőleg szerezzen a fiának még fél pontot, és végül az egyik ellenfelét valahogy rávette: játsszák újra a partit. A Malinyin nevű játékos ebbe bele is ment, és nem nehéz kitalálni, a csodagyerek számára kedvező eredmény született.

A New York Times kiderítette, hogy Karjakin 18 éven át birtokolt egy olyan címet, amire a jelenlegi adatok szerint nem lett volna jogosultsága, de aminek köszönhetően rögtön meghívták a sakkozás Wimbledonjának számító Wijk aan Zee-i szupertornára 2003-ban, ahová amúgy akkor még nem juthatott volna el.

A sakkban kétezer nagymesteri címet adtak ki 1950 óta. Amikor a címet bevezették, 27 nagymester volt összesen (közöttük egyébként két magyar, Maróczy Géza és Szabó László is helyet kapott).

A Chesstech.com a Karjakin-botrány után írt még néhány csalásgyanús esetről. A legidősebb korban nagymesterré váló Nyikolaj Salnov a Vörös Hadsereg katonája volt, 58 évesen szerezte meg a minősítést – de kétséges, hogy a tudása elérte-e valaha a nagymesteri szintet. A román Alexandru Crisan egyszer csak a semmiből, 2635 ponttal jelent meg a világranglistán, miközben egyetlen olyan versenyen sem indult, amit a nemzetközi szövetség írt volna ki, csak román versenyeken ült asztalhoz. A FIDE 17 éven át küzdött, hogy elvegye tőle a neki nem járó titulust, míg végül célba ért.

A lett Igor Rausisszal könnyebb dolga volt a szövetségnek, őt ugyanis rajtakapták, hogy játszma közben a mobiltelefonján futó sakkprogramot használja a vécén. Tiltott segítség használata miatt ítélték el, példát statuáltak vele, és megfosztották a nagymesteri címétől.

A Chesstech egyébként megemlíti Kecskemétet is, ahol 2017 előtt néhány tornán nem egy időben rendezték meg egy forduló mérkőzéseit, ami eleve szabálytalan. Néhány játékos hivatalosan be volt nevezve, de nem látták őket a helyszínen, mert elvileg máshol játszottak. Az eredményeiket nem semmisítették meg a szabályok ellenére. Utólag nehéz az igazságtétel, mert a torna szervezője 2017-ben meghalt. A kínai Zhou Qiju egyébként a Kecskemét–Újvidék vonalon jutott el a női nagymesteri címig, de a lap felhívja a figyelmet, hogy a FIDE által besorolt versenyen 2238 pontnál magasabbra sorolt ellenfelet nem vert meg. A szabályok szerint minimum 2400-as pontszámmal rendelkező ellenfeleket kellett volna legyőznie.

Szergej Karjakin lép egyet egy diákok számára szervezett szimultán sakkversenyen 2019-ben – Fotó: Donat Sorokin / TASS / Getty Images
Szergej Karjakin lép egyet egy diákok számára szervezett szimultán sakkversenyen 2019-ben – Fotó: Donat Sorokin / TASS / Getty Images

„Engem is meghökkentett, amikor olvastam, hogy 1950 óta kétezer nagymester lett szerte a világban. Attól tartok, hogy százas nagyságrendben vannak olyanok, akik kerülő úton szerezték meg ezt a címet.

Nem nyilvánvaló csalással, de mégiscsak a könnyebb úton. Amikor például egy korosodó nagymestert indítanak egy versenyen, hogy ellene lehessen a nagymesteri normát teljesíteni, az a normateljesítőknek segítség, az ő érdekeiket szolgálja.

Egy fiatal, agilis jelölt számára a már megkopott ambíciójú, idősebb nagymesterek könnyebben legyőzhetők. Az így megszerzett nagymesteri címek is érvényesek, az értékük azonban kérdésessé válik, amint a viselőjük egy valódi versenybe csöppen. A Budapesten havonta megrendezésre kerülő hasonló versenyek is duplafenekűek. Miután a fiataloknak rendkívül nehéz címszerző körversenyhez jutni, ez itt helyben adott, ami számukra komoly segítség. Másrészt azt láthatjuk, hogy az utóbbi időben azok a fiatalok, akik ezeken a versenyeken sikeresek, a nemzetközi mezőnyben nem mindig tudják tartani a lépést a kortársaikkal” – mondta a Telexnek Kállai Gábor korábbi szövetségi kapitány, aki maga is nagymester, és edzősködik is.

Ahogyan a hétköznapi életben egy doktori cím értékes, a sakkban a nagymesteri az, ami egyfajta diplomát és a magas szintű tudásra garanciát jelent. Biztosítékot ad például egy szülőnek, aki szívesebben fizet a nagymesteri címmel rendelkező edzőnek az órákért. Évtizedek óta lehet hallani kelet-európai fantomversenyekről, amiket ténylegesen nem rendeztek meg, de leadják a FIDE-nek a jegyzőkönyveket. Egy idő után a FIDE a jegyzőkönyv mellé már bekérte a lejátszott és lejegyzett partikat is, így próbálta fehéríteni a szürke zónát.

Kállai utalt arra is, hogy egy szakértő azonnal kiszúrja a két játékos feszültségmentes aurájából, kisugárzásából, ha a játszmájuk nem éles, a partijuk végeredménye előre meg van beszélve. Nem is kell ehhez tüzetesebben végignéznie, milyen lépések követték egymást egy adott partiban.

A szakember szerint, ha valaki a jelenlegi rendszerben legkésőbb 20 éves korára nem lesz nagymester, az hivatásszerűen, versenyjátékosként nehezen tud megélni a sakkozásból.

A jelenlegi élmezőny tagjai már 16–18 évesen nagyon komoly játékrutinnal rendelkeznek, ők mindenféle szürkezónás segítség nélkül utat törnek maguknak. A világranglista első 30 helyezettje jól él a sportágból, a 30. és a 100. hely közöttiek már közelharcot vívnak az életben maradásért, a rajtpénzekért és hogy őket is meghívják egy-egy rangosabb, jobban díjazott versenyre.

„Más sportágakban nincsenek ilyen jól csengő címek, amikért érdemes áldozni a sakkért rajongóknak, illetve a sakkozásból megélni szándékozóknak. A visszaélések viszont rámutatnak, hogy még erősebb kontroll szükséges, és a FIDE ennek megfelelően egyre több módon igyekszik garantálni a játék izgalmát és tisztaságát a nézőknek” – összegzett Kállai.