Alapjaiban forgathatja fel a magyar adórendszert a globális minimumadó

Egymással párhuzamosan az OECD és az Egyesült Államok is olyan adóreform bevezetését tervezi, amely a nemzetközi vállalatcsoportok esetében minimum szintet írna elő a társasági adóra vonatkozóan. Sok még a nyitott kérdés, és csak ezek megválaszolását követően lehet megmondani, hogy a koncepciók megvalósulása miatt mennyit veszít Magyarország a versenyképességéből és tőkevonzó erejéből.

Az OECD 2019 óta dolgozik egy globális minimumadó szabályozás megalkotásán. Az eredeti elgondolás fókuszában még csak a digitális szolgáltatások, illetve a nagy technológiai óriások nemzetközi adóztatásának egységes megoldása szerepelt. A szervezet tavaly év végén publikált, továbbdolgozott tervezete azonban már valamennyi olyan vállalatcsoportot célba vesz, amelynek összárbevétele meghalad egy bizonyos szintet.

A javasolt globális minimum adókulcs a társasági adóra vonatkozna, a minimumadó alapját pedig az anyavállalat konszolidált beszámolójából kiindulva kellene meghatározni. Az elgondolás lényege, hogy ha egy multinacionális vállalat leányvállalatának adókötelezettsége az adott országban nem éri el a minimálisan meghatározott szintet, akkor a különbözetet az anyavállalatnak a saját országában kell megfizetnie.

Tehát például 15 százalékos minimum adókulcs bevezetése esetén egy magyarországi leányvállalattal rendelkező anyagvállalatnak 6 százalékos társasági adó különbözetet kellene fizetnie otthon, hiszen a magyar társasági adókulcs jelenleg 9 százalék.

Sok múlik a részleteken

A tervezet vonatkozásában rengeteg még a nyitott kérdés. Egyelőre nem ismert például az adókulcs pontos mértéke. A javaslatcsomag megalkotóinak nyilatkozatai alapján ez valahol 10 és 15 százalék között lehet majd (az érték nem a névleges, hanem az effektív adókulcsra vonatkozna). Szintén nem ismert az a globális árbevételi szint, ami felett az adott vállalatcsoport a minimumadó szabályozás hatálya alá kerül. Ez valószínűleg 750 millió euró lesz.

Az OECD terveivel kapcsolatban az általános szakmai álláspont az, hogy számos buktatót rejt és hatásait tekintve sok múlik a részleteken. A vele szemben megfogalmazott legerősebb kritika, hogy a javaslat bevezetése komoly akadályokat gördíthet a tőke szabad áramlása elé és ellehetetlenítheti a legjobb adózási gyakorlatok alkalmazását. Komoly vita tárgyát képezi a minimumadóba beszámítható adók köre és az adóalap megállapításának módja is. Az OECD javaslata ugyanis az anyavállalat országában érvényes, konszolidált beszámolóra vonatkozó számviteli szabályokból kiindulva határozná meg a minimumadó alapját a vállalatcsoportok estében. Az egyes országok társasági adó alapjai azonban számtalan okból eltérhetnek ettől.

Milyen hatással lehet ez a magyar adórendszerre?

A globális minimumadó bevezetése alapjaiban befolyásolná a magyar adórendszer működését és szerkezetét. Gazdaságtörténeti okokból hazánk – a többi kelet-európai államhoz hasonlóan – a tőkeimportőr országok sorába tartozik. Annak érdekében, hogy minél vonzóbb célpontja legyen a befektetéseknek, az elmúlt évtizedben a magyar kormány jelentősen csökkentette a tőkét és a jövedelmeket terhelő adókat. Ennek eredménye az EU legalacsonyabb társasági adókulcsa (9%) és a világviszonylatban is rendkívül alacsonynak számító személyi jövedelemadó kulcs (15%). A markáns magyar adópolitikának persze ára is van: a világ legmagasabb ÁFA-kulcsa (27%) és a fogyasztást terhelő egyéb adók.

A 9%-os magyar társasági adónál magasabb minimumadó miatt Magyarország mindenképpen veszítene versenyképességéből és tőkevonzó erejéből.

Ugyanakkor látni kell, hogy a beruházási döntések meghozatalakor a társasági adó mértéke csak az egyik szempont. A beruházás megtérülési idejét és a várható profitot ezen felül olyan tényezők is befolyásolják, mint a bérszínvonal, a munkaerő képzettsége, az infrastruktúra fejlettsége, a piacok közelsége vagy a termelés költsége.

A javaslat magyar adórendszerre gyakorolt hatásának erejét nagyban meghatározza, hogy a minimumadó kiszámításakor milyen adóterheket lehet majd figyelembe venni. A legtöbb országban, így Magyarországon is a vállalkozási tevékenység után befizetett adók nagy részét nem a társasági adó teszi ki, hanem a munkabérre rakodó adóterhek, a vissza nem igényelhető közvetett adók (pl. le nem vonható áfa, jövedéki adó, vám, stb.) és a különböző helyi adók. Hazánk esetében ez utóbbi körbe tartozik az önkormányzatok által beszedett helyi iparűzési adó is.

A fentieken kívül az OECD tervezete számos olyan szakmai kérdést felvet, amelyekre egyelőre nincs egyértelmű és megnyugtató válasz.

Nem tisztázott még, hogy mi lesz a magyar állam által eddig nyújtott, a társasági adóhoz köthető kedvezményekkel, mint például a fejlesztési adókedvezmény vagy a K+F kedvezmény. A magyar társasági adókulcsnál magasabb minimumadó esetén ezek ugyanis okafogyottá válnának. Szintén tisztázandó kérdés, hogy a multinacionális cégek mellett a magyar kisvállalkozások is az új adókulcs szerint adóznának-e a jövőben, vagy innentől fogva kétkulcsos lesz a társasági adó.

A magyar kormány álláspontja

Az OECD javaslatról szóló tagállami egyeztetéseken Magyarország is aktívan részt vett. A Pénzügyminisztérium alapvetően indokoltnak és szükségesnek tartja az összehangolt nemzetközi fellépést a nagyvállalatok mesterséges adóelkerülési megoldásaival szemben, ugyanakkor komoly elvi fenntartásokat fogalmazott meg a globális minimumadó bevezetésével kapcsolatban. Szijjártó Péter kedden az OECD főtitkárával való egyeztetés után úgy nyilatkozott, a magyar kormány nem fogadja el a globális minimumadót.

A szaktárca álláspontja az, hogy a nemzetközi szabályozásnak elsősorban a nyereségátcsoportosítási technikák visszaszorítására kell fókuszálnia, míg a valós tevékenységhez kapcsolódó nyereségek esetében tiszteletben kell tartani az államok adózási szuverenitását. Magyarország olyan megoldásra törekszik, amely a lehető legkevésbé korlátozza a valós beruházásokért folytatott legitim adóversenyt, képes rugalmasan kezelni az egyes országok adórendszerei közti eltéréseket, nem akadályozza a legjobb adózási gyakorlatok elterjedését és minden résztvevőre egyformán vonatkozik.

A Pénzügyminisztérium egy olyan minimumadó szabályozást tart elfogadhatónak, amelynek értelmében az adó mértéke csak kevéssé haladja meg a magyarországi 9 százalékos kulcsot, és amely az effektív adókulcs meghatározásakor szélesen hagyja a beszámítható adók körét úgy, hogy abba többek között a helyi iparűzési adó is beletartozzon. A tárgyalások során a szaktárca által képviselt szempontok közé tartozik még többek között, hogy a valós tevékenységhez kötődő nyereségre ne vonatkozzanak a minimumadó-szabályok és a korábban megítélt adókedvezmények kapjanak átmeneti mentességet.

Biden terve katalizálhatja a folyamatot

Az előzetes elképzelések szerint az OECD 137 tagállamának 2021 közepéig kellene elfogadnia a globális minimumadó-szabályozást. A javaslatcsomag mögött egyelőre azonban messze nincs konszenzus, a tervet számos kritika érte, fontos részletek nincsenek tisztázva és kevés az olyan értékelhető gazdasági hatásvizsgálat, amelyre támaszkodva körültekintő döntést lehetne hozni.

Az előkészítő munkát és a döntési folyamatot jelentős mértékben katalizálhatja az amerikai elnökválasztás végeredménye. A Biden-adminisztráció érdekeivel ugyanis egybevág a nemzetközi adóverseny erősebb korlátozása, ezért az OECD javaslatához hasonlóan szintén társasági minimumadó bevezetését tervezi, csak éppen az amerikai cégekre, illetve azok leányvállalataira vonatkozóan.

A Demokrata Párt választási ígéretei között szereplő terv legalább 21 százalékos adukulccsal számol, de ennek mértéke akár 28 százalék is lehet. Ez könnyen azt eredményezheti, hogy az OECD által javasolt globális minimumadó mértéke is emelkedni fog, és fölé megy az eredetileg tervezett 10-15 százalékos sávnak.

Különbségek a két program között

Bár az OECD és az Egyesült Államok adóreform terve a célokat és a megvalósítás módját illetően sok hasonlóságot mutat, mégis érdemes elválasztani őket és megvizsgálni a köztük lévő különbségeket. A két koncepciónak ugyanis eltérő hatása lehet a magyar cégekre és adórendszerre, ezen felül a jogalkotás tekintetében is más-más feladatokat indukálnak.

Az OECD javaslatcsomagjáról elmondható, hogy korlátozza a tagállamok adópolitikai szuverenitását,

mert az adójogi, az eljárásjogi és a számviteli szabályozás tekintetében is szűkíti a jogalkotói mozgásteret, ami magával vonhatja egy átfogó hazai adóreform szükségességét. A Biden-javaslat ezzel szemben gyakorlatilag egy belső szabályozás, amelynek globális hatásai vannak. Ennél fogva nem vet fel szuverenitási kérdéseket adópolitikai szempontból és a hozzá való alkalmazkodás sem igényel komplett hazai adóreformot.

Mik a lehetséges forgatókönyvek?

Az amerikai adóreform-tervek elfogadása egyelőre nem borítékolható. A jelentős demokrata többségű kongresszus minden bizonnyal zöld utat fog adni számára, de a kiegyenlített erőviszonyok miatt a szenátus döntése már erősen kérdéses. Különösen annak fényében, hogy az adószakmai szempontból egyértelműen visszalépésnek számító elképzelést a demokrata képviselők között sem fogadott mindenki nagy lelkesedéssel.

Ha mindezek ellenére a javaslat a mostani formájában törvényerőre emelkedik, arra nemcsak az OECD-nek, de az Európai Uniónak és a magyar adópolitika irányítóinak is reagálnia kell.
Abban az esetben, ha csak az Egyesült Államok vezet be minimumadó szabályokat, első körben bővíteni kell a társasági adó mellett beszámítható adófajták körét. Ide tartozik a helyi iparűzési adó, a Robin Hood adó és a pénzügyi szektor különadói. A feladat itt az, hogy ezeket az adófajtákat amerikai oldalról is a társasági adók között ismerjék el. Ezen felül a minimumadó szempontjából szükséges még tisztázni az állami támogatások és az egyedi kormánydöntéssel megítélt támogatások státuszát, hiszen ezek segítségével csökkenthetők a beruházások költségei.

Ha az OECD javaslatcsomagja is zöld utat kap, a szabályok átültetése során kulcskérdés lesz, hogyan kell kezelni a hazai és a multi cégek közötti különbségeket. Bár a szabályozást elvileg egységesen, vagyis minden adózóra egyformán kell megalkotni, fontos gazdaságpolitikai cél, hogy a hazai vállalkozások nyereségadó-terhét a korábbi szinten lehessen tartani. Ebből adódóan az egyeztetések során tisztázni kell, hogy az OECD vagy az EU milyen szabályozást vár el Magyarországtól a multik és a hazai cégek viszonyában, vagyis lehetőség lesz-e eltérően adóztatni őket.

Fontos kérdés az is, hogy az EU akar-e esetleg közös adóalap meghatározást bevezetni, emiatt a számviteli szabályok harmonizálására is szükség lehet, illetve engedélyezi-e az OECD koncepcióját, hogy a minimumadót csak külföldi leányvállalatokra kell és lehet alkalmazni. Ez ugyanis versenyjogi kérdéseket vet fel az egységes piac működését illetően.