Ha azt gondolta, hogy Svédország a klímavédelem élharcosa, nagyot tévedett

Török Zoltán természetfilm-rendező, a Vadlovak – Hortobágyi mese és a Vad Magyarország alkotója 15 éve költözött családjával Svédországba. Azóta hol túrázóként, hol filmesként bejárta szinte minden szegletét, így a saját szemével is látta, hogy mennyire drámai a klímaváltozás hatása az országra. Erről forgatta a Változó vadon – Az én Északom című új természetfilmjét, aminek csütörtök este az Uránia moziban volt a díszbemutatója.

Az andalító képsorokat, a meditatív állapotba kerülést időről időre megszakítják a klímaváltozásról beszámoló, megrázó adatok

Mint a filmben elhangzik, amikor Svédországba költöztek, a Balti-tenger Stockholm környékén még szinte minden télen befagyott, de erre már több mint tíz éve nem volt példa. A kúpos fókáknak ez elég nagy csapás, mert tél végén, a párzási időszakban, évezredek óta a fővárostól nem messze, egy apró sziget környékén gyűlnek össze. A fagy hiánya miatt azonban a több ezer fóka összezsúfolódik a szigeten, és ez amellett, hogy stresszessé teszi őket, azzal is jár, hogy könnyebben terjednek közöttük a betegségek is, ez pedig sok áldozatot követel.

A felmelegedés azonban nemcsak ezt az apró szigetet érinti, hanem a jó pár száz kilométerre északra lévő, tőzeghalmok között megbújó palsákat is, ahol a pajzsos cankók járják gyönyörű násztáncukat. A madaraknak emiatt északabbra kell vonulniuk, de ennél is nagyobb baj, hogy a gyorsan olvadó tavakból szén-dioxid és metán szabadul fel, tovább melegítve a környezetüket és a bolygót. Török Zoltán a filmben azt mondja, hogy az utolsó pillanatban filmezte le ezt a különleges tájat, ami nemsokára el fog tűnni Svédországból.

Bár a rendező képsoraiból látszik, hogy szerelmes a svéd tájba, nem rejti véka alá, hogy a Balti-tenger a világ egyik legszennyezettebb tengere, amit erősen sújt a túlhalászat is. De azt sem, hogy az ország 250 gleccsere is látványosan olvad, annak következtében, hogy Észak-Európa gyorsabban melegszik, mint a kontinens többi része. Egyet be is mutat egy 1910-es fotó alapján, amin még hófehér és hatalmas volt, a mai állapota azonban siralmas, feketébe borult a hegy, csak a sapkáin van némi hófolt.

A melegedés a számi őslakosok életét is nagyon megnehezíti, a rénszarvaspásztoroknak is egyre északabbra kell vándorolniuk az állataikkal. Már csak azért is, mert manapság néha télen is eső esik hó helyett, ami ha éjszaka megfagy, jégpáncéllal vonja be a tájat, elzárva az állatokat táplálékuktól, a zuzmóktól, emiatt jó néhány példány szó szerint éhen hal.

Bár az ország felszínének 70 százalékát erdők borítják, érintetlen tájat a rendező szerint már csak messze északon lehet találni. A film egyik legmegrázóbb pillanata, amikor a levegőből filmezve bemutatja a kilométer hosszan tarra vágott erdőket, aminek nyomán nemcsak a fák, hanem a velük szimbiózisban élő ökoszisztémák is eltűnnek. De az is sírnivaló, amikor egy elképesztő vízesés hangjai közé becsempészi az információt, hogy Svédországban szinte már az összes folyón vízerőműveket építettek, amelyek tönkreteszik ezeket a szépséges zuhatagokat.

A filmben azért az is elhangzik, hogy a svédek jó példát is tudnak mutatni: 25 évvel ezelőtt csak 50 sarki róka élt az országban, de egy sikeres etetési programnak köszönhetően a számuk mára megtízszereződött. De sikeresen megmentették az édesvízi gyöngykagylókat is, amik szinte már kihaltak Európa vizeiből, de miután Svédországban megtiltották a gyöngyhalászatot, és a kagylók védettséget kaptak, milliószám fordulnak elő a patakokban.

Persze Török Zoltán filmje nem csak a klímaváltozásról szól, sőt. Egy hozzá méltóan gyönyörűen filmezett, szép és személyes történetszállá összeálló természetfilmet készített, amiben gombszemeivel pislogó erdei pocok, lomha járású rozsomák, bocsait ölelő medve, könnyű léptű hiúz és játékos sarki rókakölyök varázsolja el a nézőket. Ráadásul néhol könnyed humort is belecsempészett a narrációba, ami miatt gyöngyöző gyerekkacajok borították be a nézőteret.

Az andalító képsorokat, a meditatív állapotba kerülést azonban időről időre megszakítják ezek a megrázó adatok és a rendező aggodalmai, hogy milyen jövőt hagyunk itt a gyerekeinknek – és ezt kivételesen szó szerint kell érteni, Török Zoltán filmjének emberi főszereplői ugyanis a saját családja, a felesége és a két tinilánya.

A svéd társadalom is most ébred rá, hogy mi folyik a zöld álca alatt

A 60 perces film bemutatója után a forgalmazó Mozinet közönségtalálkozót tartott a rendezővel, Török Zoltánnal, aki a film alkotóinak és narrátorának, Molnár Piroskának a színpadra hívása után, Ljasuk Dimitry filmrendezővel beszélgetett. A moderátor elsőként felidézte, hogy Török Zoltán 25 éve van a pályán, ezalatt 18 természetfilmet rendezett, amik több tucat díjat nyertek.

A rendező a beszélgetés során többek között elmondta, hogy Magyarországon kívül a kedvenc terepei az északi országok, forgatott már Grönlandon, Izlandon, Finnországban és Oroszországban, mert szereti ezeket a zord tájakat, még ha ott forgatni technikailag jóval nehezebb is. Példaként elmondta, hogy még a mostani filmjének operatőre, a sokat látott és tapasztalt Jan Henriksson is kikészült, amikor a hátán 35 kilónyi felszereléssel meneteltek hóban, fagyban 30 kilométereket, míg napok alatt találtak egyetlen állatot a tundrán.

A Változó vadon két és fél évig tartó forgatása során gyalogolva, korcsolyával, kenuval, hajóval, autóval, helikopterrel fedezték fel a skandináv vadont ezer kilométer hosszan, a Lappföldtől a déli partokig, összesen több mint 600 óra anyagot forgatva, ebből kellett őrült munkával elkészíteni ezt a 60 percet. Eredetileg tévéfilmnek készült, Svédországban karácsonykor kerül a képernyőkre. Magyarországon azonban az előző filmjeinek, a Vadlovak és a Vad Magyarország forgalmazója, a Mozinet karolta fel, és így itt filmként debütál a mozikban.

Török Zoltán elmondta, hogy a klímaváltozás mindenhol hatalmas probléma, választott hazája azonban sokszor úgy próbál szerepelni a médiában, mintha a klímavédelem élharcosa volna, „nem szeretném lerombolni ezt a mítoszt, de muszáj lesz, mert nem minden zöld, ami annak tűnik”. A természetvédelem ott is súlyos problémákkal néz szembe, riasztó mértékben tűnnek el természeti értékek. Mint mondta, ő ezt a filmet úgy vállalta el, hogy még egyszer „reklámfilmet” már nem akar csinálni, hogy megmutassa, milyen szép a természet.

Szerinte régebben a természetfilmesektől elvárták, hogy ne beszéljenek például olyan problémákról, hogy kihalnak a sarki rókák. Ki kellett takarniuk a védett és megjelölt állatok füléből a nyomkövetőket, vagy ki kellett takarniuk az Afrikában készülő filmeken a szafarin haladó Land Rovereket a tájból. „Ez még tíz éve is így ment, ma már ezt nem lehet megcsinálni, mert mindenki tudja, a nézők is tudják, hogy baj van.”

Szerinte Svédországban is sokakat meg fog lepni a filmje, mert az él még mindig az emberek fejében, hogy az ő országuk az erdők földje, „igen, de a többségük ma már sorba ültetett norvég fenyő”. A filmnek volt már egy közönség előtti vetítése Uppsalában, ami után sorban jöttek hozzá oda a megdöbbent emberek azzal, hogy „mi ezt nem tudtuk”.

Török Zoltán szerint az sem köztudott, hogy „Svédországban tervezik most Európa legnagyobb szélerőműparkját felépíteni, több mint ezer turbinát, ami azt jelenti, hogy tarra kell vágni egy hatalmas területet. Tehát a klímaváltozás elleni harc jegyében kell hatalmas erdőket kivágni.”

De nemcsak a brutális fakitermelés, ami már az ősi erdőket is érinti, hanem az ország vadgazdálkodása is problémás szerinte, például az, hogy az ország 2500 barna medvéjéből évente 600-ra adnak kilövési engedélyt. Vagy az, hogy a farkasokat egy bizonyos szélességi foktól felfelé nem engedik vándorolni, egyszerűen kilövik, és a film egyik legcukibb szereplőjére, a rozsomákra szintén lehet vadászni, ahogy hiába tiltott, trófeavadászok is bőven vannak az országban.

Török Zoltán szerint mindezek miatt mára hatalmas a felháborodás az országban, nagy viták vannak, mert a svéd társadalom is most ébred rá, hogy mi folyik a zöld álca alatt.

A Változó vadon – Az én Északom csütörtöktől látható a mozikban.