Közösségi finanszírozással adnák ki újra a 2012-es év gyerekkönyvét

Tíz évvel azután, hogy elnyerte vele az Év Gyermekkönyve-díjat, Lakatos István ismét kiadja a Dobozváros című fantasyját. Az egykor a Magvető kiadásában megjelent kötetet ezúttal a könyvpiacon még szinte ismeretlen megoldással, közösségi finanszírozásból összegyűjtött pénzből tervezi megjelentetni Lakatos (aki ettől a tervétől függetlenül tavaly nyáron egy új ifjúsági és képregénykiadót is alapított).

A kampány a magát a magyar Kickstarternek is nevező Brancsközösség.hu-n indult, és még 49 nap van hátra belőle. A szerző-könyvkiadó célja az, hogy kétmillió forintot gyűjtsön össze a kötetre, a gyűjtés 55 százalékon, 1,1 millió forintnál jár. A kötet megjelenését 2000-40 000 forinttal lehet támogatni. A könyvből csak annyit nyomtatnak, ahányan támogatják a kampányt, és a magasabb összegű támogatásokból limitált mennyiség van.

A Dobozváros igazi gyerekirodalmi szenzáció volt 2011-12-ben, később egyes általános iskolai tananyagokba is bekerült. Lakatos eredetileg egy gyerekirodalmi pályázaton, az Aranyvackoron akart illusztrátorként részt venni (ő korábban már elnyerte az év képregény-rajzolója díjat is), de nem talált maga mellé írót, így kitalált egy történetet – ezért a szövegért aztán két különdíjat is kapott. A könyvet 2011 végén adták ki, „a Dobozváros nem éppen tündérmese. Borúsabb, koszosabb, kegyetlenebb annál. Afféle gyerekkönyv-armageddonnak mondanám” – írta róla akkor a Könyvesmagazin kritikája.

A hagyományos, kiadói modelltől eltérő könyvkiadásra nem a Dobozváros az egyetlen példa. Mint tavasszal megírtuk, a kortárs magyar líra egyik legjelentősebb szerzője, Szálinger Balázs szerzői könyvkiadásba kezdett idén, új verseskötetét magánkiadásban, a háború előtti időszakot idéző kivitelben jelentette meg, és augusztusra az eladott példányszám elérte az 500-at. Ő csaknem másfél évtizedes kiadói léttel szakított. „Abba a közhelybe nőttem bele, hogy a verset nem lehet eladni, hogy a költőknek el kell viselniük, hogy kevésbé pörgeti őket a kiadó, mint a prózaírókat, hiszen az a modell él a köztudatban, hogy a nyereséges könyvekből befolyó bevételből adják ki a versesköteteket, és most jöttem rá, hogy ez nem vagy nem így igaz” – mondta akkor.