Ez nem Amerika, folyton visszaránt a magyar valóságba Benedek Szabolcs új könyve

2022. június 14. – 05:27

frissítve

Ez nem Amerika, folyton visszaránt a magyar valóságba Benedek Szabolcs új könyve
Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Ez nem Amerika címmel jelent meg a József Attila-díjas író, Benedek Szabolcs legújabb regénye. A kötet címe nem árul zsákbamacskát: a Becsey család három generációját felölelő történetében hol a jelen, hol a múlt Magyarországán járunk. A zenész és frontember Becsey Marci küzdelmes élete mellett egyre többet megtudunk a szülőkről és nagyszülőkről is. Elénk tárul a család története, traumái a felszabadítás éveitől egészen napjainkig.

A Telex tárcarovatának szerzője, Benedek Szabolcs hivatásos Beatles-rajongónak vallja magát, már több könyve is megjelent a híres brit együttesről. A két életrajzi kötetben, a 2012-ben Beatles-apokrifben az együttes szólóéveiről ír, a 2017-ben megjelent Beatles vágatlanul pedig olyan sztorikról, amelyek a közvélekedéshez képest meglehetősen más képet festenek az egykori sztárokról. De nem mindenki akkora Beatles-fanatikus, mint ő, például Becsey Márton, az Ez nem Amerikaegyik főhőse. Tény, hogy zenészként ő is elismeri a liverpooli négyes tevékenységét, és az íróhoz hasonlóan becsülettel végigolvasta Ungvári Tamás Beatles-bibliáját, valamint meghallgattaazösszes Beatles-lemezt, azonban mégis azt gondolja, hogy van bennük valami irritáló, a hangzásuk pedig túl lágy. A történet szerint Becsey Marci, alias Doki, a Halolaj rockzenekar frontembere. A banda nincs könnyű helyzetben, hiszen a hosszú hónapok óta tartó koronavírus-járványt a hazai zeneipar is igencsak megsínylette. De nem ez okozza neki a legnagyobb fejfájást, hanem egy testi-lelki krízis, amire talán a bandamenedzsertől kapott sárga pirulák jelenthetik a gyógyírt, vagy egy pszichológus segítsége.

Marci egyedül tengeti napjait galériás városi lakásában, aminek gyakori látogatója a múlt nem kívánt szellemeként visszatérő és álláskereső Tamara. Míg a zenekar élén sikeres frontember, addig a magánéletben egy kissé szerencsétlen, sodródó típus. Még a középiskolában ismerkedett össze Zitával, akivel egy vidéki lagzi után nem sokkal szétváltak útjaik, és már csak közös lányuk, Réka köti őket össze. Köztük sem különösen szoros a viszony, amit talán jól leír, hogy Marci még Réka nagy napján is elbizonytalanodik, mi is újdonsült vejének a neve.

Az ő történetével néhol párhuzamosan, néhol egybefolyva megismerjük apját, az újságíróból megyei párttitkárrá avanzsált Becsei Árpádot is. Már az iskolai füzeteire is i-vel került fel a Becsei név, mert érdemes volt az idegen hangzású neveket magyarosítani, így az arisztokratikus ipszilont elhagyni vagy sima i-re változtatni. Az ő valósága a szocializmusban játszódik, azokban az időkben, mikor még újdonság volt a panellakás, és nagy szó volt a családot Bécsbe vinni, vagy a pult alól kapott kazettákról nézni Rambót és Rockyt. Becsei Árpád a regényben egy tisztességes és dolgos figura, aki, ha tehette volna, kerüli a politizálást. Bár persze kérdéses, hogy azokban az időkben mégis mekkora ráhatása volt bárkinek bármire is. És Becsei Árpád is tudta, hogy ez nem Amerika, ahol ingyen teljesülnek az álmok.

Marci és Árpád történetein keresztül, amik felváltva követik egymást a több mint ötszáz oldalas Benedek-regényben, megismerjük a bíró nagypapa, Mihály és a színésznőből forradalmárrá, majd újságárussá lett Emma nagymama karakterét is. Ők egy olyan kor valóságát élték meg, amit sokan ma már nem ismerhetnek, legfeljebb elbeszélésekből. Ez nem Amerika, hogy kerteljünk, a Becsei nagyszülők esetében meg pláne nem, hiszen egy olyan korban élnek, amikor testközeli élmény volt az elnyomás és a rettegés. Külföldről importált bűnügyi filmeket adott le a Magyar Televízió, és a Kossuth márkájú cigaretta füstje töltötte meg a párttitkári irodákat, ahol emberi sorsokról döntöttek. Például Emmáéról, aki a színházon kívül egyszer lépett nagyközönség elé, egy lebombázott színház előtt, mikor tömegeknek szavalta a Nemzeti dalt.

A fentiek alapján már nyilván sejthető, hogy az Ez nem Amerika valóban nem Amerikában játszódik, hanem a magyar ember valóságában. Abban a valóságban, ami már a szocializmus előtt is létezett, és amiben a mai napig élünk. Ez nem a bátorság hazája, az ember olykor megalkuszik és KISZ-tagnak vallja magát azért, hogy publikálhasson. Itt az ember tisztában van azzal, hogy az álmoknak áruk van, ahogy gitárok sem fán teremnek. Itt senki sem biztat arra, hogy gondolkodj pozitívan, a beugró árából pedig nem enged senki. A regény könnyen olvastatja magát, és hiába mozgunk térben és időben a fejezetek között, mégis gond nélkül követhető. A sztori sokszor szókimondó, főként amikor a Marci és Tamara közti kapcsolatról beszél, de miért is ne lehetne kendőzetlenül írni egy olyan problémáról, ami valószínűleg nem csak Marcit érinti. Végül is Ez nem Amerika, ami a kötetben úgy elevenedik meg, mint egy saját szabályok szerint játszó, lehetőségekkel teli világ az óceán túlpartján.

Benedek Szabolcs legújabb, Ez nem Amerika című kötetét június 2-án adta ki a Helikon Kiadó.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom