Elvette volna a vesztes ellenzéki vezetők mandátumát – most megírta a memoárját

2022. május 17. – 20:40

Másolás

Vágólapra másolva

Csatasor címmel írt könyvet Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF és a Demokratikus Koalíció egykori politikusa. Memoárjában ezerszáz név szerepel.

„Mondjuk ki, hogy nem alternatíva számunkra egy ellenzéki DK a következő országgyűlési választás után, és vállaljuk a felelősséget a végeredményért. Rögzítsük, hogy ha nem nyer valamilyen szerkezetben a mai DK-t is magában foglaló ellenzék a következő választáson, akkor az országos elnökség azon tagjai, akik mandátumot szereznek, lemondanak arról, és nem foglalják el képviselői helyüket.”

- írta Kerék-Bárczy Szabolcs 2016-ban, a 168 órában megjelent Paradigmaváltást! című írásában.

A politikus ebben az évben, 2016-ban vonult vissza teljesen a politizálástól. 2022-re jutott el oda, hogy megírja visszatekintését naplóiból és jegyzeteiből és Csatasorban címmel erről könyvet is adjon ki.

Kerék-Bárczy 1994-től volt hol aktív, hol kevésbé aktív politikai szereplő. A közéletben eltöltött 22 éve alatt rengeteg helyen megfordult. Volt az MDF tanácsadója, az első Fidesz-kormány alatt Stumpf István kabinetfőnöke, később Martonyi János és Bokros Lajos tanácsadója is, majd Los Angeles-i főkonzul. Politikai pályafutását a Demokratikus Koalícióban fejezte be és messze nem azért mert kiöregedett volna a szakmájából.

Ahogy a könyvének ajánlója is írja, Kerék-Bárczy Szabolcsnak egészen Antall Józseftől Orbán Viktorig, Dávid Ibolyától Gyurcsány Ferencig, a rendszerváltás utáni közélet szinte valamennyi első és másodvonalbeli szereplőjéről – több mint ezerszáz nevet tartalmazó névjegyzékkel – van mondanivalója, és persze véleménye is. Azonban nem bulvár vagy botránykönyvet írt, ahogy a szerző a saját művéről fogalmazott: „itt személyes sztorikat írok le, ez egy angolszász típusú memoár.” Több mint húsz év visszaemlékezései, naplóbejegyzések alapján, amiben mindig leírta, hogy kivel találkozott és miről beszélgetett.

2016-os közélettől való visszavonulásáról könyvének bemutatóján úgy fogalmazott, hogy „már nagyon időszerű” volt. Zavarták a folyton megkötött érték- és modorbeli kompromisszumok, szerinte ideje volt elismernie, hogy a többség nem úgy gondolkozik, ahogyan ő. Az látta, hogy mindenhova ugyanazok az úgynevezett „beszélő fejek” járnak be kielemezni az aktuális politikai történéseket, ami idővel rettentő unalmassá válik. Mikor elkezdte ezt a pályát, olyan emberekkel dolgozhatott együtt, akikkel való közszolgaként tekintettek magukra, azonban 2016-ra szerinte ez ellehetetlenült. A mostani politikai közeget szerinte alapjaiban meg kellene változtatni, azonban ennek egy csapatmunkának kellene lennie, amihez pedig alulról érkező igényre is szükség lenne.


„Az elmúlt egy hónap pedig nem azt mutatta, hogy igény lenne a változásra”

A mai magyar közéletben a 20 évvel ezelőtti arcok mozognak, ezt tökéletesen szemlélteti, hogy az ezeregyszáz neves névjegyzékben Gyurcsány Ferenc, Kósa Lajos, Orbán Viktor nevei mellet olyan közszereplők is előkerülnek a könyvben, mint a miniszteri kinevezésére váró Szalay-Bobrovniczky Kristóf , akit Kerék-Bárczy még 2005-ben a German Marshall Fund ösztöndíjasának ajánlott. A szerző Szalay-Bobrovniczkyval akkoriban baráti kapcsolatot ápolt és ahogy leírja, máig nem érti, hogy miért lett „a Fidesz rendszerének egyik dicstelen tevékenységet végző, oszlopos tagja”.

Kerék-Bárczy Szabolcs a politikai paletta rengeteg oldalát látta, a szereplőkről személyes sztorikat ír. A Demokratikus Koalícióban eltöltött éveiből egy kihelyezett elnökségi ülésről idézte fel emlékeit, ahol Gyurcsány Ferenc azt mondta a NER visszaéléseit ecsetelő összefoglalója végén, hogy „azért tudjátok, hogy nem szabad túltolnunk a korrupciós biciklit, mert arra mi is rámehetünk”. Ezt a mondatot Kerék-Bárczy értetlenül fogadta, ahogy írja: „nem is értettem”. Ez is egy olyan pillanat volt a szerzőnek, ahol újra megfogalmazódott benne, hogy a politika számára nem cél, hanem eszköz.

„Ha a korrupcióellenes küzdelemnek az az ára vagy egyik következménye, hogy mi is eltűnünk a politika porondjáról, akkor én ezt vállalom”

- írja Csatasor című könyvében.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom