Külföldről néha úgy tűnik, mintha itt egy apokalipszis zajlana

2021. június 02. – 17:05

frissítve

Külföldről néha úgy tűnik, mintha itt egy apokalipszis zajlana
Fotó: Bődey János / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Az előző évtizedben Berlinbe költözött Nagy Borbálára az egyetem után a tanári pálya várt volna, de inkább elment önkéntesnek egy német filmfesztiválra, onnan pedig ment tovább a berlini filmakadémiára. Készített filmet a bevándorlási hullám idején a magyar határon járőröző rendőrökről, a Pannónia dicsérete című filmje pedig 2020 végén megkapta a legjobb német rövidfilm díját.

A film ritka politikai szatíra. Egy gimnáziumban játszódik, ahol a miniszterelnök érkezését várják. A miniszterelnökét, akinek a tiszteletére egy Nagy-Magyarország-alakú torta készült, aki miatt fát kell ültetni az udvaron, és aki miatt egy diáknak beszédet kell mondania az iskola rezesbandája előtt. A torta aztán nem fér be a hűtőbe, a beszéd pedig nem egészen úgy sül el, ahogy azt mindenki, főleg az egész ünnepséget gőzerővel szervező titkárnő (Rainer-Micsinyei Nóra) vagy a fejben teljesen máshol járó igazgató (Janklovics Péter) elképzelte.

A film magyarországi bemutatója a Friss Húson volt, a rendezővel a vetítés előtti percekben beszélgettünk. Azóta a Pannónia dicsérete nyerte meg a legjobb élőszereplős magyar rövidfilmnek járó díjat a fesztiválon.

Milyen érzés várni a Pannónia dicsérete magyar premierjét?

Nagyon örülök, és nagyon izgulok is. A múlt héten Pozsonyban volt egy vetítés, jó volt látni végre megint nagy vásznon a filmet, de témája miatt ez a magyar közönségnek azért egy különlegesebb élmény lesz.

Milyenek voltak az első visszajelzések, amikor Németországban bemutatta?

A világpremier Saarbrückenben volt 2020 januárjában, a lezárások előtt nem sokkal. Fontos kérdés volt a forgatókönyvírás során, hogy Magyarországon kívül fog-e működni ez a film. Saarbrückenben kiderült, hogy működik. Tudtak vele menni. Minden kiszólást nem feltétlenül értettek, de nagyjából valamit sejtenek arról, hogy például Erdély mit jelent.

Milyen érzés volt megnyerni a legjobb német rövidfilm díját?

Eléggé izgultam. Online tartották a ceremóniát, az operatőrnél voltunk, ott volt a producer is. Jó, hogy nem egyedül ültem otthon a nappalimban. Nagyon örültem, amikor kihirdették a nyertest, de hirtelen nem is értettem, hogy mi történik. Valaki megkérdezte tőlem nemrég, hogy mi volt a zsűri indoklásában, és az az igazság, hogy nem emlékszem. Én csak próbáltam lélegezni, hogy ne ájuljak el, mert tudtam, hogy a díj virtuális átvétele után valamit még mondanom kell.

Nem félt, hogy egzotikumként tekintenek önre, hogy itt van valaki, aki mesél nekik Magyarországról, és a figyelem ezért is járt?

Ez a film tulajdonképpen ráül erre a hullámra, bár ez eszembe sem jutott a készítése közben. Nagyon érdeklődnek a németek Magyarország iránt, és nagyon aggódnak is. Én is minél hosszabb ideig nem látogatok haza, annál inkább elfog a szorongás. Aztán itthon, ha kimegyek az utcára, látom, hogy azért nagyjából rendben vannak a dolgok. Az az igazság, hogy külföldön elég egyoldalúan állítja be a sajtó a magyar viszonyokat. Sok hír csak egy sarkított változata a valóságnak. A külföldi sajtót olvasva néha úgy tűnik, mintha itt egy apokalipszis zajlana. Az EU és többek között Németország felelősségéről pedig leginkább mélyen hallgatnak.

Azt gondolom, hogy a németeknek nem a magyarság a kuriózum, hanem egy migrációs hátterű filmestől sokszor azt várják, hogy beszéljen kritikusan a hazájáról. Ebből azért szeretnék kitörni. Vannak még problémák a világon, amikről beszélni kell és amiknek semmi közük Magyarországhoz.

Fotó: Bődey János / Telex

A berlini filmakadémia is szolidaritást vállalt a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel (SZFE), amikor a tüntetések zajlottak. Milyen volt ezt magyar filmesként Németországból végignézni?

Elszomorított az ügy, de közben borzasztóan fel is villanyozott az ellenállás. Nagyon tetszett, ahogy a diákok ebbe beleálltak. Művészemberekről van szó, akik kreatívan reagáltak a történésekre. Szerintem ez egy nagyon fontos pillanat volt. Azért is éreztem empátiát, mert nekünk is volt egy hasonló esetünk a berlini DFFB-n. De mi egyáltalán nem voltunk ilyen kreatívak. Illetve a 80 milliós Németországban mi elvesztünk a kis ügyünkkel, ami nem érdekelte különösebben a sajtót. Miközben az SZFE ügye nagyon nagy port kavart.

Mi volt a berlini eset?

Másfél évig nem volt igazgatója a DFFB-nek. Az addigi igazgató egy évvel korábban felmondott, mint kellett volna a szerződése szerint, és elment Los Angelesbe. Egy külső kuratórium döntött az új igazgatóról, és nekünk semmi beleszólásunk nem volt ebbe a döntésbe. Akkor éppen HÖK-ös voltam az akadémián, úgyhogy eléggé ki kellett vennem a részemet a diáktüntetés-sorozatból. Valahol nevetséges volt az egész, hiszen az egyetlen követelésünk az volt, hogy egyszerűen beszéljenek velünk. Méghozzá azért, mert az igazgatóválasztás egy totálisan intranszparens eljárás keretében zajlott, a kuratórium meg sem kérdezte az iskolát, hogy mire lenne szükség. Emiatt felálltunk, és azt mondtuk, hogy legyen dialógus. Azt sikerült elérni egy év küzdelem után, hogy a hatfős kuratóriumból három főt most már az iskola delegál.

Mi volt a Pannónia dicsérete kiindulópontja?

Szerettem volna reflektálni arra, hogy mi történik Magyarországon, hogyan osztja meg a társadalmat a politika, és mindez hogyan csapódik le a kamasz generációban. Illetve mivel elvégeztem a tanárképzést az ELTE-n, mindenképpen akartam az iskolák helyzetével foglalkozni. Az oktatásról beszélni kell. A legelső nagy kérdésem az volt a történettel kapcsolatban, hogy kamaszkorban számít-e már a politikai vagy tágabban az erkölcsi meggyőződés, valamint hogy ebben a korban megtörténhet-e az, hogy egy barátság szétmegy amiatt, mert két fiatal tök mást gondol a világról. A barátság volt a film eredeti magja, de az egyéves fejlesztés során sokat változott a könyv. Ez a téma egyre inkább a háttérbe szorult, miközben egyre nagyobb teret nyert az a mikrokozmosz, amiben a történet játszódik.

A Pannónia dicsérete előzetese:

A filmben egyszerre vannak nagyon konkrét részletek a középiskolai mindennapokról és általános élmények is. Voltak olyan elemek, amik a való életből jöttek?

Vannak benne konkrét dolgok, de át vannak alakítva. Amikor a filmben említik, hogy egy ünnepségen elégett az iskola magyar zászlaja, az igaz történeten alapszik. A Madáchban volt egy aradi vértanús megemlékezésünk, ahol előadás közben egy mécses miatt kigyulladt mögöttünk a díszlet. Úgyhogy ez a motívum innen jön. De a tortának is van alapja: Egerben volt egy Nagy–Magyarország-emlékmű, aminek az elcsatolt részei leszakadtak egy vihar miatt. Akkor már megvolt a torta ötlete, és tökéletesen össze lehetett kapcsolni az emlékmű tragédiájával.

A tortának mi lett a sorsa?

Két torta volt a forgatáson, egy kellék torta és egy igazi. Az igazi az volt, ami a film elején és a végén látszódik. Ez elég minimalista módon volt elkészítve, például nem volt benne tojás, hogy ne romoljon meg, mert a valóságban sem fért be a hűtőbe. Szerencsére február volt, így ki tudták rakni a cukrászok a kertbe. Én titokban megkóstoltam, nem volt rossz, de állítólag rossz ómen megenni a kelléket.

Az ominózus torta a Pannónia dicsérete című filmben – Kép: Friss Hús

Az iskolai jelenetek hol készültek?

Kőbányán, a Bercsényi Miklós élelmiszeripari középiskolában.

Meg kellett mutatni előre a forgatókönyvet?

Nem kérdezte senki az iskolában, hogy pontosan mi a szándék a film mögött. Az a vicces a Pannónia történetével, hogy ha nem úgy adod elő, ahogy szánva van, akkor teljesen oké. Jön a miniszterelnök, lesz egy ünnepség, végül is nincs ebben semmi provokatív.

Hogyan született meg a döntés, hogy megmutassák a filmben a miniszterelnököt?

Az volt a cél, hogy ne lehessen látni, de igazából nem baj, hogy mégis látszik picit. Egyébként ez is vicc önmagában, hogy a miniszterelnököt Dudás Péter alakítja, aki egy Orbán Viktor-imitátor.

Nagyon sajátos az, ahogy a Pannónia dicsérete kinéz: a jelenetek hosszúak, a kamera nem mozog, de szinte folyamatosan pásztáz minden irányba, a szereplők pedig keresztül-kasul járnak a képben. Hogyan alakult ki ez a stílus?

Praktikus okokból indult, pedig egyáltalán nem praktikus így forgatni. Az operatőrrel mind a ketten szeretjük a kihívásokat és a korlátokat is. Szerintem felszabadító, ha szabályokat adsz magadnak. Néztünk sok román új hullámos filmet, a Sieranevadát például, ott iszonyatosan hosszú beállítások vannak, igaz, közben azért néha vágnak is. Eredetileg mi sem úgy gondoltuk, hogy minden jelenet egy beállítás lesz, de az operatőrrel megbeszéltük, hogy ha meg tudjuk oldani őket egy beállításból, akkor nem kell második. És kiderült, hogy meg tudjuk.

Janklovics Péter, Rainer-Micsinyei Nóra és Angelus Hanna a Pannónia dicsérete című filmben – Kép: www.borbalanagy.com

Hogyan találta meg a színészeket a filmhez?

Mivel nem vagyok sokat itthon, nem ismerem jól a színházi szcénát. Rainer-Micsinyei Nórát viszont a nővérén keresztül ismertem, így egyszerűen ráírtam a Facebookon. A többi felnőtt szereplő megtalálásában Bereczki Csilla rendező segített. Olyan emberek kellettek, akik nincsenek agyonhasználva, esetleg nem is színészek. Janklovics Péter sem a klasszikus kőszínházból jön, a konyhás nénit játszó Faragó Zsuzsa pedig eredetileg dramaturg.

Janklovics Péter mit szólt egy olyan felkéréshez, hogy akkor legyen egy német gyártású rövidfilmben iskolaigazgató?

Először a testneveléstanár szerepével kerestem meg, el is vállalta. De aztán rájöttem, hogy a lányoknak a tesitanáruk általában nő szokott lenni. Viszont az igazgatóra akkor nem volt még színész, így felhívtam Pétert, hogy mit szólna ehhez a szerephez. Nagyon csodálkozott, de mondta, hogy ha én úgy gondolom, hogy ez egy jó ötlet, akkor felőle oké. Nekem akkor amúgy fogalmam sem volt, hogy ő ismert standupos, ez csak később esett le.

Elkészült egy nagyjátékfilmterve, a címe Nincs itt semmi látnivaló. Az miről szól?

Ez is egy iskolában játszódik, de most egy másik generációra koncentrálok: az igazgatónő lesz a központi figura. Szeretném még részletesebben megmutatni a társadalmi hierarchia természetét. A film egy iskolai botrányról szól: készül egy hitleres paródiavideó a suli vezetőségéről, mintha az igazgatónő lenne Hitler, a tanárok pedig a tábornokok. Ez a poén egy lavinát indít el, és egy modern kori boszorkányüldözésbe torkollik, mert az igazgatónő túlkapással reagál a helyzetre, ahelyett, hogy önvizsgálatot tartana. Egy megtörtént eset az inspiráció, de a karakterek teljesen fiktívek, csak ezt az alapeseményt tartottuk meg.

Hogy lehet elkerülni, hogy egy ilyen film, ami diákokról és az internetről szól, ne legyen idejétmúlt, mire elkészül?

Az előző filmem, a Minden rendben esetében például nagyon meg kellett nyomni a posztprodukciót, hogy gyorsan ki tudjon jönni a film. (A filmben Vilmányi Benett egy rendőrt alakít, akit a bevándorlási hullám idején kirendelnek a határ menti szögesdróthoz járőrözni – KD.) A Pannónia dicsérete három évig készült, szóval ez néha rizikós. Viszont ez alatt a három év alatt nem változott nagyot a világ. A Nincs itt semmi látnivalóban pedig az a jó ebből a szempontból, hogy a hatalmi mechanizmusokat vizsgálja, ami egy időtlen téma.

Június 7-én, hétfőn, a fődíjas Pannónia dicséretét is meg lehet nézni Budapesten, a Városháza udvarán a Friss Hús egyik utóvetítésén, kedden pedig az összes díjnyertes filmet vetítik ugyanott. Ezekre a vetítésekre csak online lehet jegyet venni. Június 11-től pedig a díjnyertes filmeket is tartalmazó bestof-válogatásblokkot a Cinego oldalán lehet majd megnézni 14 napon át. További információkért érdemes megnézni a fesztivál honlapját.