Meghalt Méray Tibor, Kossuth-díjas író

Kilencvenhat éves korában tegnap elhunyt a Párizsban élő Méray Tibor író, újságíró, a magyar emigráció egykori legjelentősebb lapja, az Irodalmi Újság szerkesztője – írja a Népszava.

Méray magyar-latin szakos középiskolai tanárként végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 1946-ban, ugyanebben az évben a Szabad Nép újságírója és tudósítója is lett. „A Horthy-érában, 1942-ben, zsidó létemre felvettek az egyetemre. Akkoriban a zsidó hallgatók száma hat százalék lehetett, és én ebbe belekerültem” – mondta a Népszavának erről hat éve.

A háború alatt munkaszolgálatosként egy katonai pékségben dolgozott. „Éjszaka dolgoztunk, a forró kenyerektől csupa seb lett a kezünk. Máskor elhullott állatok tetemének kellett gödröt ásnunk. Előfordult, hogy a Dunán lévő hajóról száz kilós zsákokat rakodtunk ki egy keskeny pallón keresztül. Nem vagyok valami ügyes fiú, soha sem tudtam, mikor zuhanok bele a folyóba” – mondta ezekről az időkről.

1953-ban a Magyar Írók Szövetségében lett párttitkár, majd egy évvel később a Szabad Nép szerkesztőbizottságában dolgozott, ám 1955-ben Nagy Imre politikájának támogatása miatt eltávolították. Végül 1957-ben, a forradalom leverése után a megtorlásoktól tartva Jugoszlávián keresztül Párizsba ment feleségével és közös gyermekükkel. A disszidálás után évtizedekig nem térhettek haza. Először 1989-ben, Nagy Imre újratemetésére látogatott haza.

Méray Párizsban az Irodalmi Újság című lapot szerkesztette több mint 30 évig, ami „az ’56 utáni időszakban a szellemi és nemzeti ellenállás legfontosabb fórumává, Nagy Imre örökségének fáradhatatlan ápolójává vált” – írja a Népszava.

Méray kétszer kapott József Attila-díjat (1951, 1952), 1953-ban pedig Kossuth -díjat. 1992-ben életművéért Pulitzer-emlékdíjat kapott, két évvel később pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át. A Francia Köztársaság Becsületrendjét 1997 januárjában Budapesten Jacques Chirac elnöktől vette át. 2009-ben Budapest díszpolgára lett.