Ahol még mindig csípi az emberek szemét egy ártalmatlan mesekönyv

Kult

2004-ben jelent meg az And Tango Makes Three című, igaz történetet feldolgozó, kisgyerekeknek szóló mesekönyv, amit még ma is támadnak az állítólagos családellenessége miatt, és hasonló indulatokat váltott ki, mint a Magyarországon nemrég megjelent Meseország mindenkié.

2006-ban egészen más világ volt az Egyesült Államok popkultúrája. Kezdjük azzal, hogy az elnök George W. Bush volt. Az év legnézettebb filmje A Karib-tenger kalózai második része volt, akkoriban a népszerűsége újabb csúcsát élvező Johnny Depp-pel. Az emberek valami miatt megőrültek ezért a számért, én pedig áldanám azt a világot, amikor soha többet nem kell hallgatnom. 

És valami miatt egyes államok túlbuzgó szülei azzal voltak elfoglalva, hogy eltávolítsanak az ország könyvtáraiból egy nagyon aranyos mesekönyvet. 

Egy mesekönyvet, ami egy minden elemében megtörtént esetet dolgozott fel: Manhattan közepén, a Central Park állatkertjében élt két állszíjas pingvin Silo és Roy, amik annak mutatták minden jelét, hogy ők egy párnak tekintik magukat, és minden áron szeretnének kikelteni egy tojást. Ez problémába ütközött, mert mindkét állat hím volt. A gondozójuk viszont észrevette a viselkedésükön, hogy mit szeretnének annyira, és egy amúgy felesleges pingvintojást a fészkükbe tett, onnantól pedig 34 napig kotlottak rajta, amíg meg nem született Tango, akit együtt neveltek fel. 

Silo, Roy és Tango történetéből cikket írt a New York Times, a cikk pedig az érzelmi szívmasszázs mellett az állatvilágban felbukkanó homoszexualitás különböző példáit vizsgálta. Megemlítette, hogy nem ezek a pingvinek az egyetlenek New York városában sem, amik egynemű párként élnek, közösen neveltek fiókát, és egymással próbáltak párzani. Miközben a fogságban tartott állatok boldogan élhettek együtt, az amerikai társadalom nagyjából ott tartott, hogy egyes államokban külön törvénymódosítások kellett beterjeszteni annak érdekében, hogy a melegeket ne diszkriminálják a munkahelyeken. Ebben az időszakban Spanyolországban már házasodhattak azonos neműek, Németországban örökbe is fogadhattak.

És ebben a hangulatban született Silo és Roy sztorijából az And Tango Makes Three című, nagyjából 5 perc alatt el- és felolvasható mesekönyv, gyönyörű rajzokkal, egyenes és érthető mondatokkal, ami még évekkel később is a legtöbb panaszt érő kiadvány volt az Egyesült Államok könyvtáraiban.

A cím több angolszász szófordulatra utal, az „it takes two to tango” szó szerint azt jelenti, hogy két ember kell a tangózáshoz, a magyar megfelelője talán a „kettőn áll a vásár”. Szóval ha Magyarországon készült volna a könyv, akkor nagy valószínűséggel Vásárnak hívnák a fiókát, ami nem annyira vagány név, mint a Tango. A másik szófordulat a „you and me and the devil makes three”, azaz „te meg én és az ördög, így vagyunk hárman”, aminek semmiképpen sem a Bajor Imre-féle Én, a Gyula meg az Ottó a magyar változata. Ez a kifejezés arra utal, hogy két ember valami csibészségre készül.

A könyvet egy pár írta: Peter Parnell drámaíró és Justin Richardson pszichiáter. Az előbbi dolgozott Az elnök emberei sorozat első két évadán, Richardson többek között az amerikai Terápia szakértője volt. Ez volt az első gyerekkönyvük.

Részlet a könyvből

A Guardiannek elmondták, hogy az ötlet akkor jött, amikor egyikőjük elkezdte a másiknak hangosan felolvasni az eredeti New York Times-cikket, és pontosan olyannak tűnt, mint egy mese a gyerekkorukból, szokatlan főhősökkel, akiknek sikerül megugraniuk egy akadályt és elérni a céljukat. Mindketten tudták, hogy sokkal megosztóbb lehet a mesekönyvük az átlagnál, ezért megtettek mindent, hogy a lehető legpontosabbak legyenek. 

Többször is elmentek az állatkertbe, hogy a részletek a helyükön legyenek, és ne csak másodkézből ismerjék a történetet. Szándékosan kerülték azt a megoldást, hogy az állatoknak emberi jellemzőket adjanak, tudatosan nem ismerjük a pingvinek gondolatait és érzéseit, csak a cselekedeteiket látjuk. Richardson kifejtette, hogy a könyv azzal a szándékkal jött létre, hogy segítsenek válaszokat adni a szülők kezébe. A pszichiáter professzor szerint a szülők jelentős része a homoszexualitásról tud a legnehezebben beszélgetni a gyerekeivel, annak ellenére, hogy már egyre gyakoribb (az Egyesült Államokban), hogy egy osztálytársnak két apukája lehet.

De ami jól megy Manhattanben, az nem biztos, hogy jól megy az ország többi részén is. Az egyébként akkor a Central Park szomszédságában tanyázó Publishers Weekly könyves újság még szép kritikát közölt le az And Tango Makes Three-ről, azzal zárva a recenziót, hogy a 4 és 8 év közöttieknek szánt mesekönyv egy nagyon gyengéd kiindulópontja lehet szülők és gyerekek között az azonos nemű párokról szóló beszélgetésekhez. Ezek a beszélgetések nem mindig sültek el jól.

Az Illinois állambeli Shilohban néhány szülőt felháborította a könyv létezése, Lilly Del Pintót egész pontosan az, hogy az ötéves kislánya a könyvtárból ezt a mesét hozta haza. Del Pinto elkezdte gyanútlanul olvasni lányának, aztán eljutott ahhoz a részhez, amikor a gondozó azt mondja, hogy Roy és Silo biztos szeretik egymást. „Ez volt a pillanat, amikor abbahagytam a mesét” – mondta az anyuka, aki azt követelte, hogy ez a könyv kerüljön inkább a felnőtteknek szóló szekcióba, ahonnan a gyerekek csak engedéllyel vehetnék ki a shiloh-i iskolai könyvtárból. Akkor a könyvtár felelőse, Jennifer Filyaw nem tágított, és ragaszkodott ahhoz, hogy ez a könyv igenis a 4 és 8 év közötti gyerekeknek való. 

Filyaw elmondta, hogy egy iskolai könyvtár feladata az, hogy a teljes társadalmat kiszolgálja, amibe beletartoznak különböző családok, vallások és hitek. A kerületi ügyész véleménye az volt, hogy ha könyvet átpakolják egy másik, felnőtteknek szóló polcra, az kimerítené a cenzúra fogalmát.

Del Pinto egyébként saját elmondása szerint nem egy vasvillákkal támadó, mérges homofób volt, hanem egy anyuka, akit teljesen váratlanul ért a mese tartalma. Egyetértett a könyvtárossal, hogy a könyvet semmiképpen sem lenne szabad cenzúrázni, és ő is pontosan tisztában volt azzal, hogy a gyerekek találkozni fognak a „homoszexuális életstílussal”, de szerette volna, ha ezt a szülők dönthették volna el, hogy mikor teszik meg. Azt azért hozzátette, hogy nem szokta ünnepelni a homoszexualitást, de ők is megbecsült emberek szerinte. Egy másik szülő szerint a szexualitás nem olyan dolog, amivel egy olyan gyereknek kellene foglalkoznia, aki még a színekről meg a számokról tanul.

Missouri államban pár panaszkodó szülőnek sikerült azt elérni, hogy Parnell és Richardson könyve a nem-fikciós polcra kerüljön azzal az indokkal, hogy igaz történet alapján készült. A helyi könyvtárhálózat vezetője akkor azt nyilatkozta, hogy így kevesebb az esély arra, hogy az olvasókat váratlanul fogja érni a könyv témája. Charlotte városában egy időre lekapták a könyvtárak polcairól, de nem sokkal később visszarakták. A Virginia állambeli Loudounban egy szülő addig kötötte az ebet a karóhoz, amíg a könyvet le nem vették a könyvtár polcairól, igaz, a gyűjteményben maradt, de pont a célközönség nem férhetett hozzá.

Az And Tango Makes Three már megjelenésének évében a legtöbbet bepanaszolt könyv lett az Amerikai Könyvtárak Szövetségénél (ALA). Aztán 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban is az lett. 2009-ben az Alkonyat letaszította a trónról. De 2010-ben megint visszamászott az első helyre. Ismétlem, egy pár oldalas, kedves, szépen illusztrált gyerekkönyvről van szó, amit meglátva felnőtt emberek vették a fáradságot, és beadtak egy hivatalos panaszt a könyvtáraknak, olyan indokokkal, hogy „nem felel meg a korosztálynak”, „vallásos nézete van”, esetleg „családellenes”, vagy egyszerűen csak annyi volt a panasz, hogy „homoszexualitás”. Az mindegy volt aztán, hogy közben Barack Obama lett az elnök, mert a könyv 2012-ben, 2014-ben, és 2017-ben is ott figyelt a legtöbb panaszt kiváltó könyvtári könyvek listáján. Még 2019-ben is befért a 10. helyre, a Harry Potter-sorozat mögé, 14 évvel a megjelenése után.

Részlet a könyvből

Amíg az Egyesült Államokban panaszos szülők és iskolai bizottságok csaptak össze több esetben arról, hogy a könyv a könyvtárakban maradhasson, a szingapúri Nemzeti Könyvtári Bizottság kerek-perec 2014-ben bejelentette, hogy ők akkor most meglépnek egy nemzeti szintű Dúró Dórát, és bezúzzák a könyvet, két másikkal egyetemben. Aztán ezt még ők is átgondolták, és inkább átrakták a gyerekpolcokról a felnőttek szóló könyvek közé, az And Tango Makes Three mellett a szintén azonos nemű szülőkről és az örökbefogadásról szóló The White Swan Express című kötettel egyetemben. Hongkongban ismeretlen okokból lekerült a polcokról, más hasonló témájú könyvekkel együtt. Magyarországon nem jelent meg hivatalosan magyar fordításban.

Silo és Roy nem sokkal később szétmentek. Egy másik pingvinpár kitúrta őket a fészkükből, Silo pedig összeállt egy nőstény állattal. A könyvet társíró Justin Richardson azt nyilatkozta New York Timesnak, hogy őket nem különösebben rázta meg az állatok szakítása, már ha lehet egyáltalán ezt annak nevezni. 

„Azért írtuk ezt a könyvet, hogy segítsünk a szülőknek az egynemű párokról mesélni a gyerekeiknek. Nem nagyobb érv a meleg párkapcsolatok mellett, mint az, hogy a gyerekek nyeljék le egyben a halakat, vagy köveken aludjanak” 

mondta Richardson.

(Borítókép: 2014-ben a szingapúri központi könyvtár döntése ellen tüntettek azzal, hogy egy boltban elérhetővé tették a könyvet mindenki számára. KUA CHEE SIONG / ST / Singapore Press Holdings via AFP)