Már a parlamentet is összehívták, hogy döntsön India átnevezéséről

Sokan háborogtak, még többen értetlenkedtek, amikor India a hétvégén elküldte a hivatalos meghívókat a G20-as csúcstalálkozóra, akkor azon a vendéglátó ország neve „India” helyett „Bharat” formában szerepelt, és az Újdelhiben esedékes esemény házigazdái is ezt az elnevezést fogják viselni névtábláikon. Ez a megoldás elemzők szerint arra utalhat, hogy Narendra Modi hindu nacionalista kormánya valóra válthatja a világ legnépesebb országának régóta lebegtetett újrakeresztelését (pontosabban re-namakaranáját).

A névváltoztatás ötletének és jelenségének megértéséhez érdemes legalább felidézni a soknemzetiségű és -vallású ország identitásával kapcsolatos ellentmondásokat. India 1947-es függetlenné válásakor a vezetők előtt három lehetőség hevert:

1. A szanszkrit eredetű „India”, mely az Indus-völgyi civilizáció öröksége, és amit az Óperzsa Birodalom óta használtak az idegen hatalmak is a szubkontinens megnevezésére.
2. „Hindusztán”, ami évezredeken keresztül ugyancsak elterjedt elnevezés volt, és elsősorban az északi és középső területekre utalt.
3. A „Bharat” név az i. e. 1500 körül összeállított szanszkrit Rigvédában szerepel egy klán neveként, de híres Mahábhárata eposz címe is valami olyasmit jelent, hogy „Bhárata nagy nemzetsége”. Bharatot a hindu nacionalista mitológia a hinduk ősatyjának tekinti.

A három elnevezést a függetlenség kikiáltása után igyekeztek egymás kiegészítéseként és szinonimájaként használni, és csak az alkotmány 1949-es írásakor született meg a döntés, hogy az India és a Bharat megnevezések egyenrangúnak számítanak (a Hindusztánt ejtették). Az egyébként angol nyelvű alaptörvény első sora ezért így hangzik: „India, azaz Bharat államok uniója”, az indiai útleveleken mindkét változat szerepel.

Ez a kompromisszumos megoldás már akkor is nagy vitákat váltott ki, kritikusai ugyanis úgy vélik, hogy az „India” a hódítók, gyarmatosítók által az országra aggatott név. A köznapi nyelvhasználatban azonban nincs feszültség: az országban beszélt nyelveken „Bharat”-ot mondanak, külföldön pedig „Indiá”-t. Azonban a kormányzó Bharatiya Janata Párt (BJP) a hivatalos szóhasználatban is egyre gyakrabban használja az előbbi elnevezést, és a „Bharat”-ra való váltást beilleszti a brit gyarmati múlt emlékeinek – és India gazdag muszlim örökségének – eltörlésére indított kampányába, melynek keretében például ledózerolják Újdelhi gyarmati időkből (melybe a hivatalos történelemszemlélet a tényleges gyarmatosítás időszaka mellett az „idegen” muszlim uralkodók korszakát is beleérti) származó jelentős épületeinek nagy részét.

Az elnevezés nemzetközi diplomáciában való használata a kormánypárt berkeiből nagy méltatásban részesült, mint „egy újabb lépés a gyarmati mentalitás felszámolása felé”, és a parlament szeptember végén 5 napos rendkívüli ülést fog tartani, hogy ezen tárgyalja meg a névváltoztatást.

A húzás kritikusai szerint azonban India sokszínű múltjának és jelenének meghamisítását jelenti, és részben az ellenzék INDIA név alatt tető alá hozott nagykoalíciójának diszkreditálását célozza. Shasi Tharoor ellenzéki képviselő szerint „mindkét név értékes, és remélem, a kormány nem lesz olyan bolond, hogy teljesen leszámol az India elnevezéssel, mely az évszázadok alatt nemzetközi branddé is vált”.

(via Guardian, Deutsche Welle)