Kilenc év után követelik az olaszok az autópálya-pótdíjat egy olvasónktól

Az utóbbi években tisztességes nemzetközi irodalmat termelt ki, hogy az olasz autópálya-üzemeltető cégnél a lehetetlenre vállalkoztak. Megpróbálják behajtani az öt éven túli autópálya-pótdíjakat a nem olasz rendszámú autók gazdáitól is. Mivel Olaszországban kapus fizetési rendszer van, látszólag nem lehet bliccelni, hiszen felhajtás előtt el kell venni a jegyet az automatából, a távozás előtt pedig le kell olvastatni a kijáratnál, hogy az automata kiszámolja a használatarányos összeget, és csak akkor engedi ki az autóst, ha fizetett.

Olvasónk, Mátyás és családja 2013. január 26-án Cessaltótól Milánó keleti részéig utazott az E70 (A4) jelzésű autópályán, majd a közel háromszáz kilométeres szakasz végén lehajtott az útról. Mindezt azért tudják ilyen pontosan, mert október végén, vagyis kilenc évvel és kilenc hónappal később magyar nyelvű pótdíjfizetési felszólítást kaptak a Nivi nevű olasz követeléskezelő cégtől. Az Autostrade per L'Italiára, vagyis az állami útüzemeltető részvénytársaságra hivatkoznak, fekete-fehér fotót mellékeltek a levélhez az autó faráról, a körülbelül 20 eurós autópályadíjra rádobtak 32 euró munkadíjat, vagyis nem jótékonysági szervezetről van szó. Az összesen 57 euró 65 cent nem fájdalmasan sok pénz, de ennyi idővel a történtek után azért joggal kérdezheti bárki, hogy miért nem korábban szólt a cég, miközben jóformán senki nem őrzi meg a fizetési igazolásokat közel egy évtizeden át.

Mátyás állítja, hogy korábban egyetlen felszólítólevél sem érkezett Olaszországból, és nem akartak bliccelni sem, persze nincs is már meg a nyugta a kihajtásról. Ezek szerint a követeléskezelő eleve nyert helyzetben van?

Megkerestük dr. Kovács Kázmér ügyvédet, aki találkozott több hasonló, olaszországi úthasználati pótdíjas esettel. Ezeknek egy részében egy magyar ügyvédi iroda küldött fizetési felszólítást az érintetteknek a kinti autópályacég megbízottjaként, máskor pedig a Mátyásék ügyéhez hasonló módon, egy kinti behajtócég jelentkezett.

Az ügyvéd az autósok helyében nem fizetne, mert véleménye szerint nem életszerű és nem elvárható egy jármű gazdájától, hogy ennyi évvel később igazolni tudja, nem távozott fizetés nélkül egy külföldi autópályáról.

Magyarországon és Európában öt év a jellemző elévülési idő a polgári jogban, és ezt alkalmazza a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. is.

Dr. Kovács Kázmér szerint a mostani sorozatos levélküldések hátterében az állhat, hogy az olasz autópálya-üzemeltető szeretné leírni adójából ezeket a régi kintlevőségeket, illetve tartozásokat. Ehhez a cég igazolni akarja a helyi adóhatóság felé, hogy minden lépést megtett az összegek megtérítéséhez. Az ügyvéd aggályosnak tartja azt is, hogy az olvasónk által bemutatott, 2013-as eset óta eltelt időben a legtöbb autó gazdát cserélhetett. Így kérdés, hogy az akkori úthasználó valaha értesül-e a tartozásáról, vagy azt a behajtó a mostani tulajdonossal próbálja-e meg kifizettetni, miután kikérte a magyar nyilvántartásból az aktuális üzembentartó adatait.

Az olasz autópálya-pótdíjas ügyekről többek közt cikkezett a Magyar Autóklub is, miután egyeztetett az olasz autóklubbal, az ACI-val (Automobile Club d'Italia). Ez alapján arra jutottak, hogy az autópálya-pótdíjas ügyek polgári jogi követelések, ezért ezeket akár végrehajtó útján is be lehet hajtani, de csak öt éven belül. Ugyanakkor van egy fenyegetőbb eshetőség is, mert az ilyen ügyek miatt közigazgatási eljárás indulhat az autóssal szemben, akit szabálysértése miatt 430-tól 1731 euróig terjedő összegre megbírságolhatnak. Ez utóbbi esetben 360 napon belül kellene értesítést küldeniük az olasz hatóságoknak, a behajtó cégnek pedig szintén öt éve van beszedni a pénzt.

Mivel német autósok szintén kapnak évekkel korábbi pótdíjfizetési-felszólításokat, az üggyel 2015-ben a Spiegel is foglalkozott. Ők egyebek mellett a német autóklub, az ADAC megkérdezését követően arra jutottak, hogy nem érdemes figyelmen kívül hagyni a fizetési felszólításokat, mert legkésőbb a következő olaszországi utazás során kiszedhetik a mit sem sejtő autóst a forgalomból.

A Spiegelnek megszólaló szakértő azzal magyarázza az olasz követeléskezelő cég bevonását, hogy az autópálya-üzemeltető csak így juthat hozzá a pénzéhez, míg egy úgynevezett európai bírságeljárás az országok közt zajlik le, a végén pedig abban az országban marad az összeg, ahol a behajtási eljárást lefolytatják. Szintén a Spiegel gyűjtésében fedezte fel a mostani ügyben érintett olvasónk, hogy bizonyos esetekben azért nem tudtak útdíjat fizetni az autósok, mert sztrájkoltak az olasz autópályacég emberei, esetleg nem működik a jegykiadó automata, miközben az ellenőrző kamerák ilyenkor is látnak és rögzítenek mindent.

A fentiek alapján képtelenség eldönteni, hogy mit tegyen, aki ilyen levelet kap Olaszországból, az viszont több mint valószínű, hogy a jelenség Magyarországon sem egyedi, és nem is fog mostanában megszűnni.

Dr. Gombolai Éva csoportvezető jogtanácsost, a D.A.S. Jogvédelmi biztosító munkatársát is megkértük, segítsen tiszta képet teremteni. Ehhez megkérdezte a nemzetközi cég olasz kirendeltségét is, a válaszok alapján pedig nincs okunk félvállról venni a közel tízéves pótdíjas ügyeket.

A szakértő szerint egyáltalán nem mindegy, hogy egy autós olyan felszólító levelet kap-e, mint Mátyásék, vagyis polgári jogi követelésről írnak-e neki Olaszországból, vagy a nemfizetéssel megvalósított szabálysértésről küld értesítést a kinti hatóság. Az olasz KRESZ szerint az autó tulajdonosa és vezetője egyaránt felelős az útdíjfizetésért. Mindkét esetben érdemes megnézni, hogy nem maradt-e meg esetleg a fizetésről szóló igazolás valahol, mert ezzel gyorsan rendezhető az ügy akár utólag is, a pótdíjat pedig törlik a rendszerből.

Dr. Gombolai Éva szerint a kinti informatikai rendszer hibáiról az autósok azonnal kapnak igazolást a kihajtáskor, de sokan nem tudják, hogy ez a fizetésről szól-e, vagy arról, hogy az átutalás valamiért meghiúsult. Ilyenkor utólag kell kifizetni az útdíjat, ha lehet, a következő ügyfélszolgálatnál.

Ennek az igazolásnak azért is van jelentősége, mert a pótdíjat a legtávolabbi belépési ponttól kalkulálják. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az útfenntartó cég abból indul ki, hogy a bliccelő végighajtott Olaszországon, és nem fizetett érte. Az igazolással viszont bizonyítható, hogy hol hajtott fel. Az autópálya-kezelő honlapján viszonylag gyorsan lehet tisztázni a félreértést, és az akár 70 eurós vagy még magasabb pótdíjak 1-2 euróra csökkenthetők.

A jogtanácsos azt javasolja, hogy ha valakinek ilyen igazolása sincs, az írja meg egy levélben az Autostrade per L'Italiának, hogy hol és mikor hajtott fel a fizetős útra. A levélhez csatolhat akár szállásról vagy bármely más kiadásáról szóló számlát, illetve blokkot, ami alapján az ügyintéző helyt adhat a reklamációnak, visszanézheti a kamerafelvételeket és csökkentheti a pótdíjat.

Dr. Gombolai Éva annak is ezt a megoldást javasolja, aki véletlenül az elektronikus bérletesek (Telepass) gyors áthajtáshoz kialakított sávjába keveredik és így lépi át a fizetőkaput. Fontos persze, hogy az érintett ekkor is írja le a fel- és lehajtás dátumát, majd keressen egy ügyfélszolgálatot, ahol néhány euróért rendezheti az ügyét. 15 napon belül nem is lesz többletköltsége, ráadásul az egész online is elintézhető.

A D.A.S tapasztalatai szerint először az autópálya-társaság küld felszólítást a nemfizetőknek. Ha ez eredménytelen, átadja az ügyet egy behajtócégnek, illetve ügyvédi irodának, ami viszont többletköltséget jelent, ahogy Mátyásék esetében is látjuk. Azokban az esetekben, amikor egy autó időközben gazdát cserélt, és nem annak szól a pótdíj, akinek az adatait kikérte a nyilvántartásból, illetve az Európai Gépjármű és Vezetői Engedély Információs Rendszerből (EUCARIS) a cég, a vétlen tulajdonos az adásvételi szerződés másolatával tisztázhatja magát.

Ugyanakkor az útdíj meg nem fizetése miatt az autópálya-társaság fel is jelentheti az autóst a rendőrségen. Bár ezt nem mindig teszik meg, dr. Gombolai Éva szerint azért fontos ellenőrizni a feladót, mert a bírságokat behajtják, és 2 büntetőpontot számolnak fel. Bár a közigazgatási bírság elévülési ideje valóban öt év, az autópálya-pótdíjat polgári jogi igényként lehet érvényesíteni. Ez pedig az olasz törvény szerint tíz év alatt évül el, ráadásul az olasz szabályok alapján a felszólítás megszakítja az elévülési időt, így az azzal újrakezdődik. Ezért a szakértő azt javasolja, hogy az Olaszországból érkező levelek címzettjei csak akkor hivatkozzanak elévülésre, ha tényleg nem kaptak korábban felszólítást.

Dr. Gombolai Éva kutatásaiból kiderült még, hogy 2018-ban szigorítottak a szabályokon, és jogerős büntetőítéletek születtek az autópályadíjak elmulasztása miatt. Egy, az olasz legfelsőbb bíróságig jutott ügyben az autó üzembentartója és a vezetője is vádlott volt, ráadásul a bűncselekmény (!) elkövetését a legfelsőbb bíróság szintén megállapította annak ellenére, hogy az ügyvédek arra hivatkoztak, hogy csupán szerződéses jogvitáról van szó. Ebben az ügyben egyébként azért nem fizetett egy autós eredetileg, mert nem volt nála készpénz. A legfelsőbb bíróság nem fogadta el a mentséget.

Bár a D.A.S jogtanácsosa nem tud olyan magyar autóst érintő ügyről, amely megjárta az olasz bíróságot, ebből nem következik, hogy általában lesz-e a pótdíjas ügyeknek folytatása, vagy sem. Úgy látja, hogy ha jogos a cég és a Nivi követelése, de az érintett nem reagál a levélre, akkor most még nem kockáztat sokat, de ez a helyzet bármikor változhat.

Mátyáséknak semmilyen bizonyítékuk nem volt arra, hogy befizették-e az útdíjat, amikor 2013. január 26-án lehajtottak az olasz sztrádáról, végül úgy döntöttek, hogy átutalnak 59 eurót. Hogy pontosan miből adódott az eredeti összeghez képest kéteurós többlet, azt Mátyásék már nem firtatták, mert nem akarnak tovább tartozni a Nivinek.