Ukrajna látványosan megsérti a kisebbségek jogait, de az EU-t ez valószínűleg egyáltalán nem fogja érdekelni

Kisebbségi jogok a magyar külpolitikában és Ukrajna EU-csatlakozása címmel szervezett online konferenciát az Eötvös Csoport, amelyen Fiala-Butora János jogász-közgazdász és Techet Péter jogász-történész adtak elő. A fő kérdés az volt: milyen lehetőségei vannak Magyarországnak az ukrajnai kisebbségek jogainak kiharcolásáért, és mit kellene képviselnie ezzel kapcsolatban az országnak Ukrajna EU-csatlakozásával kapcsolatban.

A nemzet fogalmának értelmezésén múlik

A beszélgetés elején Techet Péter adott elő, amiben inkább elméleti-filozófiai szempontból közelítette meg a kérdést. Szerinte a kisebbségi jogokat érdemes szembeállítani az egyéni jogokkal, a kettő ugyanis nem mindig jár együtt. Ennek megfelelően minden országnak mérlegelnie kell, hogy melyikből mennyit biztosít állampolgárainak, hiszen a kisebbségek kollektív jogai gyakran az egyéni jogok ellenében valósulnak meg.

Techet Péter szerint a kisebbségi jogok egy közösségnek járnak, az egyén ebből akkor kap, ha az adott kisebbséghez tartozik. Az alapgondolat itt az, hogy a nagy közösségen (nemzet) belül létezik egy kisebb közösség (például nemzetiség vagy vallási kisebbség). Az emögötti háttérkoncepció etnicista, hiszen a jogok származás alapján járnak.

Azt, hogy egy ország hogyan áll a különböző etnikumú lakóihoz, Techet szerint az határozza meg elsősorban, hogy milyen nemzetfelfogásban gondolkodik. Ennek megfelelően van:

• Államnemzet. Ez a francia típusú nemzetfelfogás, ami szerint minden állampolgár egyenértékű, a nemzet egy és oszthatatlan. Ez elvileg mindenkit egyenlőnek fogad el, mindenkit ugyanolyanként kezel, viszont semennyire nem vesz tudomást a nemzetiségekről. Így éppúgy kötelező franciának lennie egy Párizsban élő arabnak, mint mondjuk egy elzászi németnek – egy francia nyelvű genfi viszont semennyire nem francia.
• Akaratnemzet: Ez a nemzet fogalmának második megközelítése, ami azt jelenti, hogy a nemzet szuverén egyének és közösségek akaratából alakul meg, azaz az számít az állam részének, aki ahhoz akar kapcsolódni. Ez Svájcban valósul meg, ahol a különböző kantonok más nyelven beszélnek.
• Kultúrnemzet: A harmadik szerint az tartozik a nemzethez, aki bizonyos etnikai vagy nyelvi csoport tagja. A nemzet eszerint több, mint egy ország állampolgárainak összessége, hozzá tartoznak a határain túl élő, ugyanolyan nyelven beszélő vagy ugyanolyan származású személyek. A kultúrnemzeti megközelítést vallják a németek és az olaszok, valamint a kelet-európai országok többsége, ez alapján minden (történelmi) nemzetiségnek járnak kisebbségi jogok, például anyanyelvi oktatás.

Techet szerint az ukrán állam az utóbbi években nem nagyon tudta eldönteni, hogy államnemzetben vagy kultúrnemzetben gondolkodik. A rendszerváltás után sokáig úgy nézett ki, hogy tiszteletben akarják tartani a kisebbségeiket, a Krímnek az orosz megszállásig autonómiája is volt. Később azonban elmozdultak az államnemzet felé, ami a kisebbségek jogainak csorbításával jár együtt.

Techet szerint a kisebbségi jogokkal számos probléma jár, így vezethet párhuzamos társadalmak kialakulásához, megkérdőjelezheti az állampolgárok lojalitását, illetve belekényszerítheti a kisebbségek tagjait egy olyan identitásba, amit nem biztos, hogy magukénak éreznek. Ennek ellenére Techet szerint az ukránok sokkal jobban járnának, ha megadnák a nemzetiségi kisebbségeknek az általuk kért autonómiát és jogokat, ezzel ugyanis sokkal sikeresebben lehetne biztosítani a lojalitásukat az államhoz.

Ukrajna nem felel meg az EU kisebbségi jogi elvárásainak sem

A második előadó Fiala-Butora János jogász-közgazdász volt, aki nemzetközi jogi szempontból közelítette meg a kérdést. Bevezetésként két dolgot emelt ki:

• egy állam nem lehet semleges nyelvi kérdésekben, hiszen egy hivatalos nyelvet ki kell választania hivatalosnak;
• általában amelyik nyelvet nem lehet intézményekben használni, azok meggyengülnek vagy eltűnnek.

Ezt a kisebbségek tagjai is tudják, ezért is szokták kérni, hogy az intézményekben is használhassák a nyelvüket. Az EU-ban a tagoknak nincsenek kisebbségi jogi előírásai, viszont a tagjelölteknek van. Ehhez két egyezményt kell ratifikálni, amiben az országok megígérik a kisebbségeik jogainak tiszteletben tartását.

Fiala-Butora szerint Ukrajna régen sem felelt meg az EU kisebbségi jogi elvárásainak, a 2017-es oktatási törvénnyel viszont még ettől is jelentősen visszaléptek. A 2019-es államnyelvtörvény pedig egyenesen nem vesz tudomást a kisebbségi nyelvek használatáról, mintha azokat nem is beszélné senki. A nemzetközi szervezetek ezért rendszeresen kritizálták az országot.

Az viszont, hogy ezt az EU számon akarja-e kérni Ukrajnán, egyáltalán nem biztos. Könnyen lehet, hogy a jogsértések ellenére nem tartják ezt fontosnak, és más körülmények, például a háború miatt eltekintenek a számonkéréstől. Így jogilag ez önmagában nem zárja ki, hogy az ország belépjen az EU-ba – mondta Fiala-Butora János.

Ukrajna EU-csatlakozása jó lenne, de még jobb lenne kisebbségi jogokkal

Fiala-Butora szerint Ukrajna EU-csatlakozása Magyarország számára és a kárpátaljai magyarok számára is sok előnnyel járna: ilyen a gazdasági együttműködés, a határátlépések megkönnyítése, de akár az árvízvédelem is. Könnyen lehet viszont, hogy Magyarország ennél fontosabbnak tartja az ukrajnai kisebbségek jogait, ezért nem fogja támogatni Ukrajna felvételét az unióba.

A probléma egyik megoldása az lehet, ha egy országra a csatlakozás során kényszerítik rá a kisebbségek jogainak biztosítását. Ez történt Szlovákiával az ország EU-csatlakozása előtt. Más kérdés, hogy az ukrán vezetésen ezt át lehet-e majd nyomni, hiszen az ukrán többség ma teljes erővel a kisebbségi jogok szavatolása ellen van, az orosz nyelvű kisebbség jogainak támogatottsága nagyon alacsony.

A jogász elmondása szerint ma Európában sokan relativizálják a kisebbségi jogok fontosságát, a korábban említett egyéni jogok fontosságára hivatkozna. Ezért vannak, akik egyszerűen elnéznék az ukránoknak, hogy nem tartják be az európai elvárásokat, mások egyenesen megszüntetnék a normákat. Ha viszont Ukrajnának elnéznék a kisebbségek elnyomását, az rossz precedenst teremthet, hiszen a jövőben bármikor lehet majd hivatkozni arra, hogy az EU még a saját szabályait sem veszi komolyan.

Azt is egy lehetőségnek látja, hogy a magyar kormány egy nemzetközi szerződés részeként próbál meg megegyezni Ukrajnával a kárpátaljai magyarok helyzetéről. Ennek viszont elég kevés az esélye, ugyanis még az ukrán kormánnyal nagyon jó viszonyt ápoló lengyel kormánynak sem sikerült semmilyen külön státuszt kiharcolni az ukrajnai lengyelek jogaiért.

A jogász felvetette, hogy Magyarország nemzetközi szervezeteken, így például az EU-n vagy a NATO-n keresztül próbálhat meg nyomást gyakorolni Ukrajnára a kisebbségi jogok terén. Ezzel a magyar kormány korábban meg is próbálkozott. Más kérdés, hogy Fiala-Butora szerint a többi tagállam nem nagyon hiszi el, hogy Magyarországot tényleg a nemzetiségi jogok érdeklik, feltételezhetik azt is, hogy az oroszok érdekében akarnak kitolni Ukrajnával.

Magyarországnak tehát nem nagyon vannak lehetőségei kikényszeríteni Ukrajnában a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Sokkal valószínűbb, hogy ha a magyar kormány emiatt vétózza Ukrajna EU-csatlakozását, akkor az unió kiveszi a csatlakozási elvárásai közül a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását. Ez viszont az egész kontinensen visszalépést jelentene a kisebbségi jogok érvényesülésével kapcsolatban.

Kisebbségi jogok EU-csatlakozás előtt vagy után?

A beszélgetéshez hozzászólt Jeszenszky Géza volt külügyminiszter is. Felidézte, hogy a kisebbségek helyzete az EU-csatlakozás után jelentősen javult mind Szlovákiában, mind Romániában. Ez pedig szerinte Ukrajnában is hasonlóan történhet meg. Fiala-Butora szerint viszont ez azért nem így van, Szlovákiában máig nem kapott egyenlő státuszt a magyar nyelv a szlovákkal.

Egy másik kérdésre válaszolva Fiala-Butora kifejtette, hogy egy ország EU-csatlakozása után valószínűleg már kevésbé akarja majd elnyomni a kisebbségeit. Ha viszont a jogsértés ellenére felveszik, akkor az EU-nak már semmilyen lehetősége nem lesz számonkérni az elvárásait.

Felmerült az a kérdés is, hogy vajon jobb-e mindenkinek az anyanyelvi oktatás, vagy előnyösebb, ha mindenki az állam hivatalos nyelvén tanulhat. Jeszenszky Géza szerint a tapasztalat azt mutatja: egyértelműen jobb, ha a kisebbségek tagjai a saját anyanyelvükön tanulhatnak. Techet Péter hozzátette: felmerül az is, hogy valamennyire a többségnek is igazodnia kellene a kisebbséghez, Dél-Tirolban például az olaszoknak is meg kell tanulniuk németül, azonkívül, hogy a német anyanyelvűek megtanulnak olaszul.

A beszélgetés végén felmerült az is, hogy az ukránok vajon tisztában vannak-e a nyelvtörvényük elnyomó jellegével. Fiala-Butoria János szerint nem, ő több olyan ukrán vezetővel beszélt, aki meg volt győződve arról, hogy Európában mindenhol máshol ugyanúgy el vannak nyomva a kisebbségek. Azt, hogy ezt miért gondolják az ukránok, a beszélgetők nem tudták megfejteni.

Végszóként Fiala-Butora kiemelte, hogy a háborúhoz való hozzáállásnak nem feltétlenül kell tükröznie a kisebbségi jogokhoz való hozzáállást. Ő például határozottan az ukránokat támogatja a háborúban, de nagyon fontosnak találja, hogy az ukránokból így vagy úgy kikényszerítsék a kisebbségi jogok tiszteletben tartását. Ez utóbbival ugyanis ők is nyernének.

Techet szerint Ukrajna csak népirtással tudna etnikailag homogén nemzetállamot létrehozni, és emiatt érthetetlen, miért próbálkoznak ezzel. Összességében így azt mondja: Ukrajna nyerne a kisebbségei tiszteletben tartásával, ezzel jelentős legitimációt szerezne az országban lakók szemében.

Az Eötvös József Csoport egy konzervatív akadémikusok által alapított szervezet, amely rendszeresen tart konferenciákat aktuális közéleti témákban. Ezekről a Telexen rendszeresen beszámolunk, cikkeink itt olvashatók.