Matektankönyvek is elesnek az amerikai kultúrháborúban

A floridai oktatási minisztérium a múlt héten kiadta az elfogadott új tankönyvek listáját, amiből kiderült, hogy 132 matematika-tankönyvből 54-et elutasítottak. Eleinte nem hoztak konkrét példát arra, hogy pontosan miért is nem találták megfelelőnek ezeket a könyveket, de annyit elárultak, hogy „tiltott témákat és kéretlen stratégiákat” tartalmaztak.

„Florida meggátolta a kiadók próbálkozásait a diákok agymosására” címmel adta ki a minisztérium a jelentést, és büszkén megjegyezték, hogy az állam történetében ez a legtöbb egyszerre elutasított tankönyv. Az állam azt nehezményezte az elutasított tankönyvekben, hogy olyan témákat és módszereket tartalmaztak, mint a kritikai rasszelmélet (critical race theory; CRT) vagy a szociális érzelmi tanulás (social emotional learning; SEL). A jelentésben példaként bemutatott képek kapcsán pedig elutasítják, hogy egy tankönyv a rasszizmust említse egy feladatban.

A SEL egy olyan tanítási módszertan, amely már az 1960-as évek óta használatban van, és amely az oktatás során próbálja kiaknázni és fejleszteni a diákok személyiségét, érzelmeit, közösségi kapcsolatait is.

Ez elsőre pozitívnak tűnhet, de van, aki sötét hátsó szándékot sejt a módszer mögött – mint például Chris Rufo jobboldali aktivista, a Manhattan Intézet kutatója. Emailben azt írta a New York Timesnak, hogy a SEL elméletben pozitív, de valójában csak a radikális pedagógiai irányzatok trójai falova. Ilyennek tartja például a CRT-t és a gender dekonstrukcionizmust, azaz az uralkodó nemi normák leépítését. Utóbbira jó példa szerinte például a 20. század elejének női egyenjogúsági mozgalmai.

„A SEL szándéka az, hogy érzelmi szinten elpuhítsa a gyerekeket, elnyomássá és internalizált rasszizmussá értelmezze át a normális viselkedésüket, hogy aztán áthuzalozza azt, hogy megfeleljenek a baloldali ideológia iránymutatásának”

– írta.

A másik téma, amit a minisztérium kifogásolt, a kritikai rasszelmélet volt. Ez napjainkban az amerikai közbeszéd egyik meghatározó eleme. Nagyon nagy vonalakban: egy olyan, eredetileg akadémiai elmélethalmaz, ami azt vizsgálja, hogy a rasszok közötti viszony hogyan alakította az amerikai társadalom, törvényhozás és igazságszolgáltatás alakulását. A „kritikai” jelző tehát itt akadémiai értelemben szerepel, azaz tudományos szempontból kritizál, és nem arról van szó, hogy valaki az összes fehér, heteroszexuális amerikait hibáztatja az ország minden gondjáért. Viszont sok, főleg a republikánus államokban élő szülő pont ettől tart – pontosabban attól, hogy a gyerekeiket ilyen támadás éri az iskolában. Hiába áll heves viták középpontjában, a kritikai rasszelmélet egyelőre még mindig főleg akadémiai körökben jelenik meg.

Az elmélet alapja az, hogy a faji megkülönböztetés beépült az Egyesült Államok jog- és intézményrendszerébe. Gyakran hozzák példaként, hogy arányaiban sokkal több fekete amerikai kerül börtönbe, mint bármelyik másik rassz tagjai. Ennek pedig az egyik oka az, hogy azonos bűncselekményekért a fekete elkövetőkre gyakran szigorúbb büntetést szabnak ki a bíróságok. Ez időnként már a jogalkotásban is tetten érhető, híres példa egy 1986-os törvény, ami szigorúbban bünteti a crack kokain használatát, mint a poralapú kokainét. Az előbbi lényegesen olcsóbb, így népszerűbb, megfizethetőbb a szegényebb társadalmi rétegek körében, míg a tisztább, drágább kokain inkább a felsőbb rétegek kábítószere. A törvény szerint 5 gramm crack terjesztéséért minimum 5 év járt, de a „sima” kokainból csak 500 gramm terjesztése után kapható ugyanekkora büntetés.

A törvény életbelépése után négy évvel a kábítószerek miatt feketékre kiszabott szövetségi büntetések átlagosan 49 százalékkal magasabbak voltak, mint amennyit a fehér kábítószer-terjesztők kaptak.

Noha legalább 40-50 éves elmélet, a kritikai rasszelmélet 2020-ban, George Floyd meggyilkolása után robbant be az amerikai köztudatba. Vállalatok, sportklubok és intézmények gondolkoztak el azon, miképpen is állnak a rasszizmussal, és léptek akcióba, néha alaposan felkavarva a közhangulatot. A washingtoni NFL-csapat például nevet váltott, a kb. „rézbőrű” jelentésű, az őslakos indiánok szerint sértő Redskins helyett Commanders név alatt játszanak. Rufo és sok másik konzervatív (néhány esetben szélső-) jobboldali gondolkodó pedig elkezdte kongatni a vészharangokat.

„A konzervatívoknak fel kell ébredniük. Az Egyesült Államok léte került veszélybe”

– mondta Rufo a Fox News műsorában. A Media Matters szerint a Fox Newson három és fél hónap alatt több mint 1900-szor említették a kritikai rasszelméletet. A Guardian szerint viszont az elmélet az akadémiai szint alatt ritkán jelenik meg az amerikai oktatásban.

Már több republikánus államban is hoztak olyan törvényt, ami korlátozza a kritikai rasszelmélet vélt vagy valós megjelenését a közoktatásban. Tennesseeben például nem szabad olyan dolgokat tanítani, amik nyomán egy diák a nemi vagy faji hovatartozása miatt rosszul érezheti magát. Ahogy azt sem, hogy az Egyesült Államok alapvetően rasszista vagy szexista lenne, rendszerszinten fordulnának elő ezek a jelenségek. Két tanár azt mondta a Reutersnek, hogy ezek után nem igazán tudják, miként beszéljenek tanórán a rabszolgatartásról vagy az ország történetének más, kényelmetlen aspektusáról, hiszen az állásukat kockáztatják.

Értelem és érzelem

A minisztérium ezt a két témát emelte ki a jelentésében. Ron DeSantis republikánus kormányzó a SEL-re utalva azt mondta, hogy a matematika arról szól, hogy megtaláljuk a helyes választ, nem pedig arról, hogy milyen érzéseink vannak egy feladvány kapcsán. A Harvard egyik fejlődéspszichológusa, Stephanie M. Jones viszont úgy gondolja, hogy fontos beszélni a problémák miatt előjövő érzelmekről.

„Érzelmek folyamatosan bukkannak fel – amikor dolgozunk az irodánkban, vagy amikor a gyerekek új dolgokat tanulnak. Logikus, hogy megvizsgáljuk ezeket az érzéseket, hogy leküzdjük őket, vagy hogy hatékonyabbak legyünk abban, amit épp csinálunk”

– mondta a New York Timesnak.

Az elutasított könyvek egy része is figyelembe vette ezt a szempontot. Az egyikben például van egy év eleji feladat, ami arra ösztönzi az ötödikeseket, hogy írják le, mit éreznek a matekkal kapcsolatban, valamint az, hogy hogyan segíthet nekik a matematika a céljaik elérésében.

Jones szerint ez sokat segít a gyerekeknek, mert ha szembenézünk a félelmeinkkel és aggodalmainkkal, könnyebben legyőzhetjük őket. A gyerekek írásait elolvasva a tanárok jobban kiszúrhatják, kinek van szüksége több segítségre, támogatásra. Egy másik könyvben egy matematikával kapcsolatos kérdés után a diáknak ki kell fejtenie, hogyan értheti meg az érzéseit.

De a SEL-hez kapcsolódóan olyan irányzatok is megjelentek, amiket inkább baloldalról ér kritika. Sokuk alapja az, hogy kemény munkával és kitartással bármi elérhető, de kritikusok szerint ezek tipikusan a felső középosztálybeli gyerekek problémáival foglalkoznak, pedig egy mélyszegénységben élő diák egészen más akadályokkal szembesül az életben, és nagyobb segítségre is szorul.

Ezek az elméletek gyakran népszerűek azok körében, akik hisznek a közmondásos amerikai álomban, vagy akik fontosnak tartják az ember karakterét. Bár konzervatív szakemberek alapvetően támogatják a gyerekek karakterének fejlesztését, Floridában több olyan matektankönyv is elbukott, amik kiemelik a közös tanulás, a kitartás, a kíváncsiság és a céltudatosság fontosságát.

A SEL nem egy faji alapú módszertan

„A SEL-nek semmi köze nincs a kritikai rasszelmélethez, de mégis össze lett vele mosva az iskolai értekezleten, a helyi közösségekben és a nemzeti párbeszédben”

– mondta Timothy Dohrer, az Északnyugati Egyetem professzora.

Bár a minisztérium tart attól, hogy faji témák jelennek meg a tankönyvekben, azokban a visszadobott példányokban, amiket a New York Times újságírói átnéztek, nagyon kevés utalás van ilyen jellegű kérdésekre. A legtöbb kiadó figyelt arra, hogy ne menjenek tovább annál, hogy különböző eredetű neveket vagy ételeket hoznak fel a szöveges feladatok megfogalmazásában.

Egy másik példa: a McGraw Hill nevű kiadó egy nyolcadikosoknak szóló tankönyvében több matematikusról is írtak néhány sort. Az említett tudósok jelentős része nő vagy színes bőrű volt, mint például Dorothy Johnson Vaughan, egy afroamerikai matematikus, aki a NASA elődintézményében egy matematikus csapatot vezetett. Vaughant Octavia Spencer játszotta A számolás joga című, 2016-os filmben.

Az esetben alapvetően nem az a hírértékű, hogy egy állam elutasított néhány tankönyvet, ez minden évben előfordul. Az érdekesség inkább az elutasítás alapja és bejelentésének módja – hogy gyakorlatilag gyermekvédelmi kérdést csináltak egy szakmai témából.

Vincent T. Forese, a Link-Systems International kiadó elnöke azt mondta a New York Timesnak, hogy három tankönyvüket is visszautasították, bár nem a SEL vagy a CRT miatt. Forese nem igazán érti, hogy miért büszke az állam a tankönyvek elutasítására.

„Nem igazán értem, hogy a politikai hasznon túl mi értelme van egy ilyen bejelentésnek”

– mondta.

A kiadóknak 21 napjuk van, hogy fellebbezzenek a minisztérium döntése ellen, addig ha megkapják, átnézhetik az kifogásolt részeket, és ezek alapján változtathatnak a tankönyvek tartalmán.