Ezrek életét menthették meg a védettségi igazolványok

A legtöbb, járvány alatt bevezetett egészségügyi intézkedés valamilyen mértékű ellenállásba ütközött – legyen szó a kötelező maszkról, a kijárási korlátozásról vagy a védettségi igazolvány bevezetéséről. Ez nemcsak Magyarországra volt jellemző, sőt. Itthon is volt néhány tüntetés – a Mi Hazánk például többször is utcára vonult az általuk vizionált „Covid-diktatúra” ellen –, de Franciaországban például rendszeresen tartottak több tíz-, akár százezres tüntetéseket a kormány különböző egészségügyi intézkedései miatt.

Az ilyen jellegű intézkedések bevezetésénél az adott kormánynak, hatóságnak mérlegelnie kell, hogy haszon-kockázat arányban megéri-e a korlátozás. A Nature cikke alapján úgy tűnik, hogy az oltási igazolások bevezetése többnyire jó ötlet volt, bár volt néhány gubanc is.

Az egészségügyi kutatók szerint az oltásokat leginkább a hajlandóságot növelő oktatással, illetve megfelelően kiépített infrastruktúrával lehet hatékonyan terjeszteni. Az oltatlanok korlátozását csak végső esetben ajánlják, mert bizalomvesztéshez, a vakcinák makacs elutasításához vezethet. Az ilyen lépések támogatói szerint azonban ezekkel az intézkedésekkel pont, hogy új normákat lehet kiépíteni, és nem utolsó sorban növelni az oltottak számát.

Ez korábban már működött: a brit kormány 1853-ban bevezette a gyerekekre vonatkozó kötelező himlőoltást, ami ellen többen tüntettek, mert szerintük (ahogy a mai kötelezőoltás-ellenesek szerint is) korlátozzák a szabadságjogaikat. A vége az lett, hogy a társadalom végül elfogadta az oltást, emiatt egyre többen váltak védetté anélkül, hogy elkaptak volna egy potenciálisan halálos betegséget, és 1980-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bejelentette, hogy vége a betegségnek.

A jelenlegi járványt vizsgáló kutatások szerint úgy tűnik, hogy most is hasonló a helyzet. Mármint még nincs vége a járványnak, de az oltatlansághoz társított korlátozások bevezetése megdobta az oltási hajlandóságot, ami valószínűleg sokat segített abban, hogy ne legyen még rosszabb a helyzet, mint most (világszerte nagyjából 6,3 millióan haltak bele a Covid-19 szövődményeibe, a fertőzés hosszú távú hatásait pedig még mindig nem ismerjük teljesen).

Ki így, ki úgy

Ahogy a magyar védettségi igazolvány sem volt kizárólag oltáshoz kötött, úgy a legtöbb országban a miénkhez hasonló modellt vezettek be, tehát az igazolt fertőzés is elég volt a védettség igazolásához. Mindenkire nézve kötelező oltást szinte sehol nem vezettek be, de egy-egy csoportra vonatkozóan igen, illetve számos országban az oltási igazolványon túl más módszerekkel is igyekeztek előnyben részesíteni az oltottakat. Szingapúrban például az oltás nem volt kötelező, csak melegen ajánlott, ugyanis az állam nem fedezte azoknak az orvosi ellátását, akik nem voltak hajlandóak beoltatni magukat, pedig megtehették volna. Olaszországban az 50+-os, Görögországban a 60+-os embereknek viszont valóban kötelezővé tették az oltást, 100 eurós bírság járt annak, aki nem oltatja be magát.

Szakértők szerint nem segített a korlátozások megítélésén, hogy a hatóságok nem voltak elég egyértelműek azzal kapcsolatban, hogy mi is a céljuk. Biztonságosabb környezetet, a vírus terjedésének csökkentését vagy több oltottat szerettek volna elérni? Ez nem feltétlenül derült ki. Maxwell Smith, az ontarioi Nyugati Egyetem bioetikusa és a WHO Covid-19 oltások szabályozásáról készült etikai iránymutatásának vezető szerzője szerint az egyértelműen kommunikált célok növelik az emberek bizalmát, így együttműködőbbek. Smith szerint a legtöbb országban nem voltak tiszták a célok, és így a lépések eredményességét is nehezebb tanulmányozni.

Sokan ezért azt vizsgálják, hogy az oltáshoz társuló előnyök bevezetése mennyire befolyásolta az átoltottságot. Ez azonban bonyolult, mert gyakorlatilag egy valós szituációt kell összehasonlítani egy hipotetikussal. Dariusz Walkowiak, a Poznani Orvostudományi Egyetem kutatója ezt úgy próbálta meg áthidalni, hogy Lengyelország számait összehasonlította Litvániáéival. Tisztában volt vele, hogy a módszer nem felel meg a legszigorúbb tudományos elvárásoknak, de úgy volt vele, hogy jobb híján már abból is megtudhat valamit, ha összehasonlít két, egymáshoz eléggé hasonló országot.

Litvánia 2021 júliusában bejelentette az oltási igazolvány bevezetését, amivel a védettségi igazolványhoz hasonló engedmények jártak, Lengyelország viszont nem hozott ilyen döntést. Walkowiak kutatása arra jutott, hogy a litván átoltottság megugrott a bejelentés után, 12 százalékponttal lehagyva a lengyelt. Valamilyen jellegű oltási igazolvány bejelentése után Kanada tartományaiban is megugrott az oltási hajlandóság.

„Becsléseink szerint átlagosan 66 százalékkal gyorsult fel az oltási tempó”

– mondta Shih En Lu, a Simon Fraser Egyetem közgazdásza.

Kutatásuk során arra jutottak, hogy tartományonként ez a szám 34 és 326 százalék között mozgott. Leginkább ott ugrott nagyot az oltási kedv, ahol rövid idő telt el a korlátozás bejelentése és bevezetése között, valamint ahol amúgy is alacsonyabb volt az önkéntes átoltottság. A tanulmányuk szerint nagyjából 970 ezren csak a bejelentett korlátozások miatt voltak hajlandóak beoltani magukat, ami az oltásra jogosult lakosság 2 százaléka.

Hasonló eredményre jutottak azok a kutatók is, akik európai országokat vizsgáltak. Egy ilyen elemzés szerint Franciaországban az oltási igazolvány bevezetése 8,6 millió extra adag oltás beadásához vezetett, míg egy másik (preprint, tehát tudományos bírálaton még nem átesett) tanulmány szerint a 2021-ben beoltott franciák 13 százaléka csak a korlátozások miatt kérte a vakcinát. Ez Olaszországban 9,7 százalék lehetett. Több országban is azt figyelték meg, hogy a további szigorítás (például az, hogy Németországban novemberben a munkahelyekre is kiterjesztették az igazolványt) újabb oltási hullámhoz vezetett.

Kanadához hasonlóan Európában is az a tendencia jelent meg, hogy minél több oltatlan volt eredetileg, annál nagyobbat ugrott az oltási kedv az igazolvány bevezetésével. A különböző korosztályoknál megfigyelt oltásihajlandóság-növekedésből kiindulva csak Franciaországban négyezer ember életét menthette meg az oltási igazolvány bevezetése, Olaszországban és Németországban pedig ezer-ezer emberét.

A szerzők becslése szerint az igazolványok bevezetése 0,3-0,6 százalékkal növelte az egyes országok GDP-jét. Az egészségügyi ellátórendszer terheltségét vizsgálva azt is megállapították, hogy a francia védettségi igazolvány megelőzte a harmadik lezárást.

A kutatás szerint leginkább a fiataloknál volt hatásos az oltási igazolvány bevezetése, valószínűleg azért, mert sok szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz köthető helyet is érintett. Az idősebbekre vonatkozó korlátozások sem maradtak eredmény nélkül. Még vizsgálják, hogy a korábban említett bírságnak milyen hatása volt Olaszországban, de Görögországban látható az eredmény: a novemberi bejelentése előtt nagyjából 530 ezer oltatlan 60+-os volt, december végére viszont a 42 százalékuk már meg is kapta az első oltást.

A munkahelyeken is hatékony

James Lee, az USA járványügyi központjának járványkutatója egy olyan (szintén preprint) kutatást vezetett, amiben 12 875 egészségügyi dolgozót kérdeztek meg az oltottságukról. Ahol ennek a csoportnak kötelező volt az oltás, ott (saját bevallásuk szerint) 90,5 százalékos volt az átoltottság, ahol nem, ott 73,3.

Magánvállalatoktól nehezebb ilyen adatokat begyűjteni, de a United Airlines jelentése szerint a cégen belül bevezetett kötelező oltás eredményeként a 67 ezer alkalmazottjuk 99 százaléka beoltatta magát. Az ehhez hasonló eseteknél segített, hogy a cégek nemcsak kötelezővé, hanem könnyen elérhetővé is tették az oltást.

Lee kutatása szerint egyenlőségi szempontból is hatékony volt a kötelező oltás bevezetése: azokban az egészségügyi intézményekben, ahol nem volt kötelező az oltás, a több mint 75 ezer dollárt keresők 79,6 százaléka volt beoltva, az állami létminimum alatt élőknek (például kórházi takarítóknak) pedig az 52,9 százaléka. Ahol viszont kötelezővé tették az oltást, ott ez a különbség jelentősen kisebb lett: a jól keresők 92,7, az alacsonyabb fizetésűek 80,8 százaléka oltatta be magát.

Az Egyesült Királyságban ugyanez nem volt túl sikeres. Hasonló kötelezettség bejelentése után öt hónapon belül 26 ezer idősotthonban dolgozó alkalmazott mondott fel, a kórházi dolgozók tiltakozása miatt pedig a Nemzeti Egészségügyi Szolgáltató (NHS) munkavállalói számára végül nem tették kötelezővé az oltást, pedig a kormány tervezte.

Az oltási igazolványok vagy a kötelező oltások bevezetését nem lehetett elválasztani a politikától. Sokaknak a vakcina elutasítása lehetőséget adott arra, hogy nemtetszésüket fejezzék ki a kormányukkal szemben. Azonban az elég veszélyes lehet, ha a közegészséget érintő kérdéseket ennyire áthatja a politika, mert a jövőben ez akadályozhatja a védekezést egy esetleges krízis ellen. A bizalom visszaszerzése persze a kormányok, hatóságok feladata.

Egy Németországban végzett kutatás alapján a lakosságnak mindössze 3 százaléka ellenezte az oltást, ha az önkéntes volt. A kötelező oltást azonban már a válaszadók 16 százaléka ellenezte. Érdekesség viszont, hogy az időközönként elvégzett felmérés során nem mindig ugyanazok tartoztak ebbe a 16 százalékba: nagyjából a válaszadók felének változott idővel a véleménye, amiért leginkább a kormány iránti bizalom és a vakcinák hatékonysága volt a felelős.

Németországban nagyjából annyian mentek el az oltásért, amint elérhetővé vált, ahányan elfogadták az önkéntes oltások szükségességét. Ez azt jelenti, hogy ha a kormány előbb jelentett volna be az oltatlansághoz társuló korlátozásokat, akkor lehet, hogy alacsonyabb lett volna a lelkesedés. Ezért is fontos kielemezni a járvány során hozott intézkedéseket és azok hatásait, mert így hatékonyabban felkészülhetünk hasonló esetekre.

Azonban nemcsak az átlagemberek fáradtak bele a koronavírusba, hanem sok kutató is. Ez nem segít azon, hogy az emberek járványhoz való hozzáállását és viselkedését nagyon bonyolult elemezni.

„Az emberek fáradtak. Szerintem már mindenki maga mögött tudná ezt az egészet”

– mondta Noni MacDonald, a Dalhousie Egyetem gyerekorvosa és a WHO Vakcinabiztonsági Globális Tanácsadói Testületének egyik alapító tagja. Abba viszont még jobban belefáradt, hogy a kormányok nem tanulnak korábbi közegészségügyi válságok tanulságaiból. „El kell végeznünk ezeket az elemzéseket” – jelentette ki.