Mi látható a 10 ezer, koronavírusban meghalt magyar ember adataiból?

Március elején mutatták ki az első koronavírus-fertőzöttet Magyarországon, a koronavírussal is összefüggésbe hozható halálesetek száma tíz hónap elteltével átlépte a 10 ezret. Jól mutatja a járvány őszi felfutását, hogy október közepén még az első ezer halottról írtunk, aztán két és fél hónap alatt a halottak száma megtízszereződött.

Szándékosan szerepel a cikk elején a „koronavírussal is összefüggésbe hozható halálesetek” kifejezés, hiszen az elhunytak kórtörténeti adatait végignézve látható: jelentős részük idős, több súlyos krónikus betegséggel is küszködő ember volt. Egy részükről nem tudni, mi lett volna velük, ha nem kapják el a koronavírust. Anélkül is meghaltak volna most, vagy valóban a vírus vitte át őket az élet és a halál határán?

Idős és fiatal férfiak és nők

Mostanra megszoktuk, hogy mindig azt olvassuk a sajtóban: az elhunytak többsége idős, krónikus beteg volt. Pedig ha valamit megtanulhattunk az elmúlt hónapokban, az az, hogy a koronavírus egyik legnagyobb veszélye a kiszámíthatatlansága. A vírus akár fiatal, egészséges emberekben is képes váratlanul súlyos, végzetes állapotot okozni.

Sajnos mindez látható is azon a nagyon szomorú hivatalos listán, amely több mint 10 ezer magyar ember betegségének és halálának alapadatait sorolja fel. Mivel az alap- és társbetegségekről szóló hazai adatszolgáltatás igencsak kaotikus, két egzakt adatra tudunk nagy biztonsággal támaszkodni: az elhunytak nemére és életkorára. Ezen a korfán 10 080 elhunyt adatai láthatók, amelyeket január 5-ig jelentettek a hazai kórházak.

• Az elhunytak átlagéletkora 75 év.
• A számok alapján igaznak bizonyul, hogy a 65 év feletti korosztály a legveszélyeztetettebb. Az elhunytak 85 százaléka volt 65 évnél idősebb, összesen 8487 ember.
• Korosztályos bontásban nézve a legtöbb elhunyt a 85 évnél idősebb generációhoz tartozott. Ők teszik ki a halottak egynegyedét (2520 ember)
• Majdnem fele-fele arányban haltak meg férfiak és nők a járványban. Valamivel több férfi (5146) van az elhunytak között, az arány 51-49 százalék. A 25–74 évesek között mindegyik korosztályban több férfi halt meg, mint nő a járvány ideje alatt. A nemi arányok csak amiatt egyenlítődtek ki az összesítésben, mert a 85 évnél idősebbeknél döntő részben már nők hunytak el azon egyszerű oknál fogva, hogy ebben a korosztályban a férfiak nagy része már nem él, több a nő, mint a férfi.
• A két legfiatalabb áldozat egy 18 és egy 19 éves fiú volt. Egyiküknél társbetegségként akut leukémiát, a másiknál bakteriális és gombás eredetű fülgyulladásból kialakult agytályogot jegyeztek fel társbetegségként.
• A 10 080 elhunyt közül 100-nál (0,9 százalék) nem szerepel semmilyen kimutatható alapbetegség, és 15 elhunythoz írták azt, hogy „jelenleg nincs adat” társbetegségről.

Itt már ingoványos területre tévedünk, ugyanis a hivatalos kormányzati koronavírus-oldalon közölt adatok az elhunytak alap- és társbetegségeiről nehezen összesíthetők. Miután az adatokat feltehetően kézműves módszerekkel rögzítik a kórházak, és nem egy egységes adatbázisba kerülnek, amelyben legördülő menük segítségével egyféle terminológiát lehet csak használni, ember legyen a talpán, aki ezekből az adatokból rendes statisztikai elemzést tud majd végezni. Csak egy példa: a koronavírus egyik kiemelt rizikótényezője a hivatalos statisztikában háromféleképpen szerepel: magasvérnyomás-betegségként, magas vérnyomásként és hipertóniaként. A most következő adatokkal ezért inkább csak a trendeket szeretnénk érzékeltetni:

• Az elhunytak 66 százalékánál szerepel a magas vérnyomás alap- vagy társbetegségként.
• Legalább 30 százaléknak volt valamilyen szívbetegsége. A pontos számot azért nehéz meghatározni, mert több elhunytnál többféle szívbetegséget is feltüntettek.
• Az elhunytak 25 százaléka volt cukorbeteg.
• 11 százaléknál állapítottak meg veseelégtelenséget (1176 fő)
• 10 százaléknál tüntettek fel valamilyen daganatos betegséget (1064 fő)

2020 novemberére nagyon megemelkedett a halálozás

A koronavírusnak a hazai halálozásra gyakorolt hatása elég egyértelműen látszik, ha az előző év vagy évek heti halálozási adataival hasonlítjuk össze az aktuális heti adatokat. A Központi Statisztikai Hivatal grafikonján a 2019-es és a 2020-as heti halálozási számok láthatók (a 48. hétig, azaz 2020. november 29-ig).

Ez a grafikon az összhalálozást mutatja, amelyben tehát a balesetek, egyéb betegségek, gyilkosságok, öngyilkosságok következtében elhunytak is szerepelnek. Az átlagos halálozás általában minden évben azonos, kiugrásokat egy durvább influenzajárvány vagy egy erősebb nyári hőhullám szokott okozni.

A grafikonon jól látható, hogy október elejétől kezdett el megnövekedni a halálozás Magyarországon. 2020 novemberében 52 százalékkal többen haltak meg (!), mint 2019 tizenegyedik hónapjában.

Ugyan fentebb azt írtuk, hogy sok idős, beteg ember feltehetően a koronavírus nélkül is elhunyt volna, a grafikon egyértelművé teszi, hogy a járvány ennél sokkal nagyobb mértékben növelte az idei halálozást. A 444.hu újabb adatok alapján készült elemzése szerint december első két hetében 40 százalékkal többen hunytak el, mint az előző öt év hasonló időszakában. Szeptember eleje és december 13. között a többlethalálozás 9422 volt, de az operatív törzs adatai szerint ebben az időszakban hivatalosan 6515 koronavírusos hunyt el. Arra egyelőre nincs magyarázat, mi okozhatta a többlethalálozásból fennmaradó további 2907 halálesetet.

A magyar egészségügy nem teljesít jól

Érdemes körüljárni még egy kínzó kérdést: sok vagy kevés 10 ezer halott egy ilyen járványban? A válasz persze egyértelmű: egy ember elvesztése is sok.

A KSH kutatói korábban az egyes évek átlagos halálozási számai közötti különbségek alapján mutatták ki azt, hogy a 2015 első negyedévében jelentkező influenzajárvány 5690-nel növelte meg az átlagos halálozást Magyarországon. Ehhez képest teljesen egyértelmű, hogy a koronavírus jóval súlyosabb következményekkel járt. Mint a cikk elején is említettük: két és fél hónap alatt legalább 9 ezer ember halálával volt összefüggésbe hozható a vírus.

A sok vagy kevés kérdésében érdemes nemzetközi kitekintést is tenni. A fő kérdés az, hogy a magyar egészségügyi rendszer milyen hatékonysággal képes megmenteni a súlyos állapotba kerülő koronavírusos betegeket. Ebben az összehasonlításban nagyon nem állunk jól. Lakosságarányosan, 1 millió lakosra vetítve a magyarországi Covid-halálozás azokéhoz az országokéhoz közelít, amelyekről az a kép alakult ki, hogy súlyosan érintette őket a járvány, és nem kezelték megfelelően azt.

Az egészségügyi rendszerek hatékonyságát más esetekben is úgy mérik, hogy hány olyan ember életét tudják megmenteni, akiknek megfelelő kezelés mellett nem lenne szabad meghalniuk. Eleve nem állunk jól ezekben a nemzetközi mutatókban, és több jel utal arra, hogy a koronavírus-járvány kezelése sem volt megfelelő ebből a szempontból.

Amennyiben volt elegendő lélegeztetőgép, volt elég ágy és elég szakképzett személyzet (utóbbi egyáltalán nem biztos), később elemzendő kérdés, hogy mi okozta a magas halálozási arányt nálunk azon túl, hogy a magyar lakosság egészségi állapota nem tartozik a legjobbak közé Európában.

Egy lehetséges magyarázatot Novák Hunor orvos igyekezett szolgáltatni, aki egy intenzív terápiában dolgozó professzort interjúvolt meg covidos tapasztalatairól. Tőle tudjuk, hogy két nagy, nem budapesti intenzív osztályon a koronavírus miatt intubált, azaz gépi (invazív) lélegeztetésre szoruló páciensek 92-95 százaléka meghalt. A professzor azt is mondta: a legjobb túlélési adat, amelyet más intenzív osztályról tud, 22 százalékos volt. A professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy nyugaton több helyen már paradigmaváltás történt, a beteget csak végső esetben teszik invazív lélegeztetőgépre, amíg csak lehet arcmaszkon, orrszondán keresztül kap oxigént, majd pedig a légzésüket magasabb szinten támogathatják, de még mindig nem invazív módon.

Egyre több jel utal arra, hogy a járvány második hulláma alábbhagy Magyarországon. Előbb az új fertőzöttek, majd hosszú idő után a halottak száma is csökkenésnek indult. Azt nem tudni, hogy a karácsonyi és szilveszteri összejövetelek mennyivel növelik meg ismét a fertőzöttek számát, és azt sem, hogy Magyarországon mennyire terjed el a vírus gyorsan terjedő mutációja, amely több országban az eddiginél is nagyobb megterhelést jelent az egészségügyi rendszerekre.