Ahogy az infláció emelkedik, úgy nő az inflációkövető állampapírok népszerűsége. Ez persze érthető, hisz a Prémium Magyar Állampapír kamata az idén 16 százalék, jövőre pedig még ennél is magasabb, akár 17-19 százalék is lehet. Ez pozitív – egyre többen tudatosan foglalkoznak megtakarításaikkal. Az azonban már jóval kevésbé értékelhető kedvezőnek, hogy a nagy pörgést látva megjelentek a spekulációs befektetések is, amelyekkel egyre többen élnek, nem ismerve, így nem is számolva az ezekkel összefüggő kockázatokkal.
Mi sem mutatja jobban az inflációkövető állampapírok népszerűségét, mint az, hogy idén tavaszra az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) adatai szerint már 5300 milliárd forintnál is nagyobb értékben tartott Prémium Magyar Állampapírt (PMÁP) a magyar lakosság. Ez rendkívül sok pénz a teljes lakossági megtakarításokon belül.
Ingyenpénz kockázat nélkül (?)
Olyannyira rápörgött a lakosság a PMÁP-ra, hogy beindultak az ilyenkor már megszokott spekulációs befektetések is. Csak a múlt héten több „remek” megoldást is hallottam ezek közül.
Előbb azt mesélte valaki, hogy éppen szabad felhasználású jelzáloghitelt vesz fel, hiszen annak a kamata jóval alacsonyabb a 16 százalékos PMÁP-kamatnál, így a megkapott hitelösszeget PMÁP-ba fekteti. Egy másik történet pedig arról szólt, hogy a lakáshitelként kapott pénzt forgatja be valaki az inflációkövető papírba, magyarán nem a megtakarításából vásárol ingatlant, hanem a pénzt inkább PMÁP-ba teszi, és hitelből veszi meg a lakást.
Mindkét konstrukciónál elhangzott, ha az infláció egy-két éves távlatban leesne a mostani szint alá, vagy a hitelkamat esetleg felmenne a PMÁP kamata fölé, akkor egyszerűen eladja majd a kötvényt (1 százalékos díj mellett) és visszafizeti a hitelt. Ezzel a megoldással „ingyenpénzt” lehet csinálni. „Szinte kockázat nélkül”.
Hitelből állampapír: még ez is elcsesződhet…
Egyre nagyobb hírverést kap az a helyzet szülte konstrukció, hogy „szabad felhasználás” célú 10 éves fix kamatozású ingatlanfedezetes kölcsönt vesz fel valaki és azt magasabb kamatozású állampapírba helyezi. Könnyű pénz…? Nem feltétlenül…
Hasonló kijelentéseket mostanában még hozzáértőktől is egyre gyakrabban hallok, olvasok…
A PMÁP nem tökéletesen likvid
Egy dologgal azonban nem számol az, aki ilyen vagy ehhez hasonló konstrukciókban fekteti be Prémium Magyar Állampapírba a pénzét; azzal, hogy ez a kötvény nem tökéletesen likvid!
Előfordulhat, hogy az Államadósság Kezelő Központ úgy dönt, nem 1 százalékos „díjért” veszi vissza az inflációkövető papír, ha lejárat előtt akarja valaki visszaadni. Az ÁKK bármikor dönthet úgy, hogy ezt a díjat megemeli bármekkora értékre, vagy akár olyan döntés is születhet, hogy egyáltalán nem veszi vissza a kötvényt a lejárat előtt. És ha ez történne, akkor sem tenne semmi olyat, amit nem mondott el előre. Nem minősülne ez utólagos feltételmódosításnak, és nem minősülne államcsődnek sem. Akárhány PMÁP-befektetővel beszélek erről, ez a kijelentés szinte mindenkit meglepetésként ér, mondhatni szíven üt.
Nézzük, hogy is van ez!
A korábbi nagyon népszerű lakosságiállampapír-fajtánál a szuperállampapírként is elhíresült Magyar Állampapír Plusznál (MÁP+) valóban „elkövette azt a hibát” az Államadósság Kezelő Központ, hogy a kötvény nyilvános ajánlattételébe (a kibocsátási dokumentációjába) beleírta, hogy a kamatfizetéseket követően korlátlan mértékben és mindenféle díj nélkül (névértéken) visszaveszi akár lejárat előtt is ezt a papírt a befektetőktől. Ez a kötvény évente egyszer valóban tökéletesen likvid volt. Ezzel a lehetőséggel persze a befektetők éltek is: amint 6 százalék fölé ment az állampapírhozam (ez tavaly következett be) szinte minden a megtakarítására odafigyelő befektető rá is öntötte ezt a kötvényt az ÁKK-ra, amely vissza is vette azt.
Erre a helyzetre reagálva az ÁKK annyit módosított, hogy az időközi (vagyis a kamatfizetést követő öt napon kívüli) visszaváltási díját az akkor megszokott 0,25 százalékos mértékről egyoldalúan 0,5 százalékra emelte. Biztosak lehetünk viszont abban, hogy tanult is ebből az ÁKK: a többi lakossági állampapírnál korlátlan és díjmentes idő előtti visszaváltási kötelezettség már nem szerepel a kötvények kibocsátási tájékoztatójában.
Alaposan átböngészve a most legkedveltebb 7 éves inflációkövető papír (PMÁP 2030/J) hivatalos ismertetőjét abban szó szerint azt írja a kibocsátó:
„Törlesztés, visszaváltás: A Prémium Magyar Állampapírt a Kibocsátó lejárat előtt nem váltja vissza. A Prémium Magyar Állampapír névértékének visszafizetése a lejáratkor egy összegben esedékes.”
Teljesen korrekt, egyenes beszéd.
Akkor mégis hogyan is működik az az elhíresült „úgyis 1 százalékért vissza lehet váltani” szabály? Ennek a pontos részletiről itt írtam még 2019-ben, ez azóta sem változott. Röviden erről annyit, hogy az Államadósság Kezelő Központ nem vállal visszaváltási garanciát, viszont árjegyzőként árat jegyez a korábban kibocsátott lakossági állampapírokra. Vagyis mégis visszaveszi azokat idő előtt is, de az általa meghatározott feltételekkel.
A hangsúly itt az „általa meghatározott feltételeken” van! Ezt úgy kell érteni, hogy az ÁKK mindennap feltölt egy dokumentumot a honlapjára, amelyben leírja, hogy azon a napon éppen mik ezek a visszaváltási feltételek. A mindenkori aktuális napi feltételrendszer itt érhető el. A PMÁP 2030/J és minden más prémium államkötvény kvázi visszaváltási díja jelenleg valóban 1 százalék, és így volt ez a múlt héten és minden korábbi napon is.
DE!
Ezt megváltoztatni mindössze annyi, hogy holnap egy másik számot ad meg a kincstár, és már nem a névérték 99 százalékán (azaz a 100 százalékhoz képest 1 százalékkal alacsonyabb áron) veszi vissza ezeket az állampapírokat, hanem írhat oda 98, 97, 95, 90 vagy akár ennél is durvább árfolyamot 2, 3, 5, 10 vagy ennél is magasabb százalékos díjra emelve a lejárat előtti visszaváltás költségét.
És ez nem jelentené semmilyen korábban leírt szabály megsértését.
Nem lenne nemfizetés, államcsőd.
Még csak inkorrekt sem lenne, hiszen mindenhol megfelelően tájékoztatják azokat, akik ezeket a papírokat megveszik arról, hogy a kibocsátó a lejárat előtt nem váltja vissza – legfeljebb napi áron az éppen aktuális árjegyzés alapján visszavásárolja azt.
Az apró betűs részből más is kiderül, például az, hogy a megadott árfolyamok maximum 50 millió forint névérték vételére jelentenek kötelezettséget, sőt – ami még fontosabb –, hogy a
kereslet-kínálat változásának függvényében a kincstár a napközbeni árfolyam-változtatás jogát is fenntartja!
(Ez az a pont, ami miatt ezt a cikket megírtam.)
A reménykedés nem stratégia
Egyre több konstrukció jön létre a 4 vagy 7 éves PMÁP várhatóan kedvező kétéves hozamára alapozva. A lakosság egy része ráadásul hitelből és/vagy jóval rövidebb időtávra tervezi megvenni ezeket a papírokat.
Sokan számolnak azzal, ha az infláció csökken és már nem lesz ennyire vonzó a PMÁP hozama, vagy amikor már megkeresték a következő két év hozamát, vagy esetleg akkor, amikor megijednek valamiért és hirtelen jobban éreznék magukat forint helyett valamilyen más devizában, akkor majd biztosan el fogják tudni adni egy százalékos „díjjal” és korlátlan mértékben a Prémium Magyar Állampapírjukat.
Bár komoly bizalomvesztést okozna a lakossági állampapírokra nézve, ha ezen az egy százalékos visszaváltási gyakorlaton jelentősen változtatna az ÁKK, de vajon biztosan nem állhat elő olyan helyzet a következő 4-7 évben, amikor a bizalomvesztés kisebb károkat okoz, mint az idő előtti visszavásárlás?
A helyzetről az az idézet jut eszembe, hogy „Hope is not a strategy!” vagyis a remény(kedés) nem stratégia. Bízzunk abban, hogy minden befektető úgy készült a likviditásával, hogy nyugodtan ki tudja majd ülni a PMÁP lejáratáig az időt, ha változnának a korai visszaváltási feltételek, mint ahogy abban is bízom, hogy ugyanezek a befektetők nem egyszerre fogják valamiért azt gondolni, hogy ideje eladni a PMÁP-ot és nem akarnak majd ötezer milliárdnyi kötvényt egyszerre a kincstárra önteni.
És abban is bízom, hogy amikor esetleg mégis sokan egyszerre szeretnék visszaváltani a kötvényüket, akkor majd a kincstár megengedheti magának, hogy kifizessen zsebből vagy friss kibocsátásból, ha szükséges akár forint nyomtatásából (akár jelentősen is gyengítve ezzel a forintot) annyit, amennyit a lakossági visszaváltók igényelnek.
Mindenesetre „hope is not a strategy”! Mindenkinek azt ajánlom, hogy 4-7 éves befektetésnél gondolja át az ideálistól eltérő forgatókönyveket is, és legyen „B” terve, meg akár „C” terve is, ha mégsem az ideális forgatókönyv következne be.
Egy felelős befektetőnek ez elengedhetetlen feladata, egy portfóliókezelőnek pedig egyenesen kötelező!
A teljes bejegyzés a HOLDBLOG-on olvasható.
A cikk szerzője Soós Péter, a HOLD Alapkezelő egyik ügyfélkapcsolattartó privátbankára, akit a fentiekkel kapcsolatos kérdése esetén ezen a címen érhet el: privatvagyonkezeles@hold.hu
JOGI NYILATKOZAT
A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.
