Hallott már Jack Welchről? És Henry Singletonról? A hosszú távú befektetések királya címet melyiküknek adná?
2021. december 30. – 07:06
Jó eséllyel sokaknak lehet ismerős Jack Welch neve, a valaha volt legnagyobb amerikai ipari konglomerátum, a General Electric legnépszerűbb és legismertebb vezetőjeként. Welch 1981 és 2001 között irányította az amerikai óriást, amely 1999-ben a világ legértékesebb vállalata volt 451 milliárd dolláros piaci kapitalizációjával. Ugyanebben az évben Welcht a Fortune „Az évszázad menedzsere”-nek választotta, a Financial Times pedig a „részvényesi érték atyjának” nevezte.
Miért vettem elő ezt a régi történetet most?
Bő egy hónapja a General Electric jelenlegi vezérigazgatója Larry Culp bejelentette, hogy a vállalatban eddig megtartott – és egyébként legértékesebbnek gondolt – üzletágakat is szétbontják külön cégekbe:
- az orvosi diagnosztikai eszközöket fejlesztő és gyártó GE Healthcare-re,
- a gázerőművi turbinákat gyártó és a megújuló iparban érdekelt GE Powerre valamint
- a világ legjelentősebb repülőgép hajtómű gyártójára, a GE Aviatonre.
Szétesik tehát az elmúlt 130 év gazdaság- és tőzsdetörtének egyik emblematikus vállalata, az utolsó nagy ipari konglomerátum.
A bejelentés nem okozott meglepetést a piacon, még csak nagy címlapsztorik sem születtek a hírről – az okoskütyük, a streaming háborúk és a különböző fancy coinok világában ma már talán fel sem tűnik egy ipari vállalat szétesése…. és persze nem is volt meglepő, hisz a cég elmúlt másfél évtizede a veszteséges üzletágak leépítéséről, átszervezéséről szólt. Ma 96 dollárt kell fizetni egy GE részvényért, piaci kapitalizációja 106 milliárd dollár. De a legsötétebb napokban, 2018 végén volt ez közel fele ennyi is. Ez volt az az év is, amikor, 119 év után a társaság részvénye a New York-i tőzsde legnagyobb iparvállalatok részvényeinek árfolyammozgását követő Dow Jones indexéből is kikerült – utolsóként azok közül a részvények közül, amelyek az 1899-es induláskor az indexkosárban szerepeltek.
Ennek ellenére úgy gondoltam érdemes a GE dicsőséges múltját, és kevésbé dicsőséges végét megvizsgálni. Milyen okokra vezethetők vissza a történtek? Milyen tanulságait érdemes megjegyezni a történetnek? Bonyolult, szerteágazó tevékenységű cégek ugyanis ma is léteznek, sőt, a legnépszerűbb részvények közül is sok tartozik ezek közé. Nem ok nélkül gondolhatjuk azt, veszélyes üzem az ilyen óriásokba fektetni.
Az elektromos izzó feltalálója, Thomas A. Edison által alapított General Electric 130 éves történetéről, szétesésének okairól részletesebben is olvashat a cikk HOLDBLOG-on megjelent hosszabb változatában. A bejegyzésben a szerző a 21. század óriáscégeivel összefüggő befektetői dilemmákra is kitér.
Nézzük például a Disneyt. A Film és Televízió részleg mellett különböző zenei és rádiós vállalatok, játékfejlesztők, filmstúdiók, kiadók, fogyasztási cikkeket gyártók, pénzügyi, és egyéb társaságok is találhatóak a cégcsoportban. Üzleti szempontból a Disney nagyon ügyesen fűzi össze ezeket a divíziókat, közel sem annyira összedrótozott a struktúra, mint a néhai nagy ipari konglomerátumoknál, például a GE-nél volt. Nehéz azonban elhinni, hogy a tőkeallokációs döntések mindenkor a leghatékonyabban valósulnak meg.
Hasonlóan jó példa egy másik iparágból az Alphabet, leánykori nevén a Google. Az elsősorban keresőmotorjáról és hirdetési megoldásairól ismert cég bátran vág bele olyan fejlesztésekbe, amik nem igazán kapcsolódnak az alaptevékenységéhez, vagy nehezen látni azt, hogy lesz-e belőlük valaha is profit. Gondolva itt például az önvezetőautó-technológiára, ahol hatalmas a verseny: a hagyományos gyártók (egyebek mellett a Daimler), az innovátorok (például a Tesla) és az olyan tech-szereplők, mint az Apple is a rajtvonalhoz álltak, hogy ezen a területen meghatározó részt hasítsanak ki a piacból. Persze, ha ezek a ma még csak érdekes lehetőségként értékelhető befektetések nem járnak túl nagy kiadással, a vállalat puszta mérete elbírja az ilyen hóbortokat, de nem segítik a befektetők számára az átláthatóságot.
Másként kell tehát az ilyen cégek esetén a beszállás lehetőségét vizsgálni, mint egy átlátható cégstruktúrával rendelkező társaságnál.
Nem jelenti persze mindez azt, hogy az ilyen társaságok ne lehetnének esetlegesen igazán jól jövedelmező befektetések. Jó példa erre a Teledyne, amelynek egyik alapítója volt Henry Singleton, akire valószínűleg jóval kevesebben emlékeznek mint Welchre, a GE emblematikus vezetőjére.
Singleton 1966-tól irányította a Teledyne-t.
Következetesen olyan üzletágakba fektetett, ahol a szakismereteinek vagy a kínálkozó piaci lehetőségeknek köszönhetően magas marginokat, és így jó tőkearányos megtérülést tudott elérni. A rosszul teljesítő, vagy rossz kilátásokkal rendelkező divíziókat rendre eladta.
27 évig állt a cég élén. Ez idő alatt Teledyne 20,4 százalékos éves átlagos hozamot ért el. Perspektívába helyezve ez azt jelenti, hogy tizenkétszeresen teljesítette túl az S&P500-at a vonatkozó időszakban.
Singleton teljesítményével kétségkívül a hosszú távú befektetések királya. (Ha részletesebben érdeklődik az iránt, hogyan csinálta, érdemes elolvasnia kollégám, Cser Tamás egy korábbi bejezését a HOLDBLOG-On.)
Ezzel együtt a Teledyne kiváló példával szolgál arra az esetre is, hogy a konglomerátumoknál különösen oda kell figyelni a tőkeallokációs döntésekre. Erre pedig a legjobb indikáció a múltbéli döntések minősége.
A szerző további cikkeit itt olvashatja.
A cikk a Telex és a Hold Alapkezelő közötti szponzorált tartalmi együttműködés része.
