Volt, aki azt hitte, maximum 3 millió forintot bukhat, aztán jött egy levél, hogy 50 millióval tartozik – és még mindig követelik rajta

A Telexen nemrég beszámoltunk arról a jó hírről, hogy az egykori Buda-Cash károsultak sorra kapják vissza a Saxo Banknál őrzött értékpapírjaikat és bizonyos pénzeszközeiket, vélhetően leginkább az időközben a részvényeik után kifizetett osztalékokat. Mint írtuk, az állami felszámoló, vagyis a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit (PSFN) Kft. az adatbázisa alapján levélben értesíti az ügyfeleket, míg a kifizetésekkel, illetve értékpapír-transzferekkel megbízott Equilor Befektetési Zrt. elkezdi hívogatni azokat, akikhez van telefonszáma.

Cikkünk megjelenése után azonban ügyfelek közül nagyon sokan írtak és telefonáltak. Volt, aki megerősítette értesüléseinket, volt, aki jelezte, hogy ő még semmit nem kapott, de akadt olyan ügyfél is, aki egy másik percsoportra hívta fel a figyelmet, nevezzük őket a negatív egyenlegeseknek. Igyekeztünk a kérdéseknek utánajárni, mert a korábbi sok ezer ügyfélből még sokakat érinthet az ügy, leírjuk, hogy mire jutottunk.

Tényleg zajlik a kártalanítás

Kezdjük azzal, hogy a PSFN, mint a Buda-Cash felszámolója válaszaiban megerősítette előző cikkünk értesüléseit. Mint a cég írta, az ügyfelek vagyonának kiadása érdekében a Buda-Cash és az Equilor Befektetési Zrt. között együttműködési megállapodás jött létre, amelynek értelmében a legalább ötezer forint piaci értékű ügyfélvagyon kiadására vonatkozó ügyfélmegbízások benyújtása érdekében az Equilor keresi meg az ügyfeleket.

Aki több mint 9 év után is küzd az ötezer forint piaci érték alatti ügyféleszközeinek visszakapásáért, az továbbra is a (felszámolás alatt álló) Buda-Cash fa-val marad kapcsolatban. Az érintett ügyfelek részletes tájékoztatást kaptak írásban a nyilvántartott ügyféleszközök állományáról, valamint a vagyonkiadással kapcsolatos tudnivalókról. A vagyonkiadási megbízások folyamatosan érkeznek mind az Equilorhoz, mind a Buda-Cash-hez.

Az elmúlt közel 4 hónap alatt mintegy 1,5 milliárd forint értékű ügyféleszköz kiadására került sor. Ugyanakkor még mindig jelentős azon ügyfelek száma, akik többszöri megkeresés ellenére sem rendelkeztek a Saxo Banktól hazaérkezett portfólión kívüli, kiadható vagyonuk felett.

Hirtelen jött

Még összetettebb azon ügyfelek helyzete, akik úgynevezett negatív egyenlegesek lettek. Ha valaki még emlékszik a szomorú 2015-ös napokra, a Buda-Cash rettenetes állapota voltaképpen egy svájci történet miatt jött hirtelen felszínre.

2015. január 15-én történt a hírhedt „frankageddon”, amikor egyik napról a másikra, soha nem látott mértékben megerősödött a svájci frank. A svájci jegybank ezen a napon a korábbi devizapolitikájával és nyilatkozataival ellentétesen váratlan lépésre szánta el magát. Reggel fél tízkor eltörölte a 2011 óta bevezetett 1,2-es svájci frankos árfolyamküszöböt az euróval szemben.

Mindez persze a jogában állt, bár 3,5 éven keresztül ígérte, hogy nem teszi meg, azon a héten is, amikor megtette. A piac ezért nem számított rá, hogy hirtelen eltörlik a frank árfolyamának központi megvédését, ami eredetileg a svájci export védelmét szolgálta. Addig ha a frank 1,2 alá erősödött volna az euróval szemben, akkor mindig beavatkozott a jegybank és frankeladással gyengítette a svájci pénzt, ebben pedig semmi nem korlátozta. Ha nem lett volna elég frankja, legfeljebb nyomtat – a saját deviza ellen, vagyis a gyengítés irányába mindig tud játszani egy jegybank. Akkor szokott nagyobb baj lenni, ha a deviza megmentésére, erősítésére van szükség, vagyis a másik oldalon kell beavatkozni.

A hirtelen változást valóságos árfolyamsokk követte, ezen a napon egyik pillanatban még 1,2 frankot kellett adni egy euróért, majd az intervenció eltörlése után 0,8 frankot.

Mit jelentett ez? Akinek reggel volt 120 ezer frank megtakarítása, vagyis 100 ezer eurója, annak estére már 150 ezer eurója volt, miközben a svájci gazdaság versenyképessége szempontjából valóban komoly csapás volt egy ekkora felértékelődés.

A svájci frankban tartozók fekete napja

A nem svájciak közül elsősorban annak volt rémálom ez a nap, akinek frankban volt tartozása. Szerencsére ekkor már túl voltunk a svájci frankos devizahitelezésen, így olyanok nem voltak, akiknek a reggel még 20 millió forintos lakáshitele estére 30 millió forintra ugrott. A legrosszabbul így inkább azok a befektetők jártak, akik frank eladási pozícióban ültek, mert abban bízhattak, hogy nem futnak kockázatot, hiszen ha a frank megerősödne, akkor a jegybank beavatkozik (frankot ad el), így 1,20-nál úgysem lesz erősebb a frank.

Mondhatnánk, hogy óvatlanok voltak, hiszen a svájci jegybank megtehette, hogy ígérete ellenére eltörli az árfolyamfalat, ugyanakkor valójában a befektetők zömében még ez ellen is védekeztek. Ők beállítottak egy olyan automatikus tranzakciót, ami az árfolyamfal eltörlése esetén, mondjuk 1,195-nél kiüti a kockázatos pozíciót.

Egyvalamire azonban nem számíthattak a legtapasztaltabb befektetők sem: hogy miután a pozíciójukat lezárja a Saxo bank, amelynek rendszerén zajlottak az ügyletek, azt egy nappal később, utólag átárazza.

Ennek okát a bank évekig próbálta magyarázni, mivel azonban a saját üzletszabályzata alapján úgynevezett árjegyző bank volt, gyakorlatilag maga állt az ügyletek túloldalán, és az ügyleteket csak jóval később zárta le félelmében, hogy azok tartósan veszteségesek maradnak. Az ebből származó saját veszteségét próbálta lenyomni ügyfelei torkán azzal, hogy a velük megkötött ügyletet átárazta.

A döbbenet

A dán Saxo értesítette a megdöbbent magyar ügyfeleit, hogy más árfolyamokon sikerült csak likvidálnia a pozíciókat, és olyan árakat közölt, amelytől bárki sokkot kapott volna: az ügyfelek a beállított, legfeljebb 5-20 százalékos veszteség helyett akár 100-200 százalékos veszteséget szenvedtek volna el.

Képzeljük el, ha valaki azt hitte, hogy a legrosszabb esetben is csak 3 millió forintot bukhat, majd kapott egy levelet, hogy 50 millió forinttal tartozik.

Ezek a negatív egyenleges ügyfelek nagyon kicsi részben fizettek, de döntően nem tették, sokan inkább pereskedtek. 2024-ben azonban úgy tűnik, hogy a PSFN nem engedte el a negatív egyenlegesek tartozását, sőt, értékesítette a követeléseit külső követeléskezelőknek, akik elkezdték bombázni az ügyfeleket.

A helyzetet elég nehéz megítélni, de hát erre vannak a bíróságok. Egyszerre felvethető, hogy egy befektető miért vállal egyáltalán jelentős kockázatot, de az is, hogy amennyiben a Saxo vállalta, hogy az ügyfelek akár elmehetnek nyaralni, mert a biztonsági likvidálást vállalja a cég, akkor az már legyen az ő felelőssége, ha mégsem sikerült megkötnie a likvidáló pozíciókat.

Volt olyan ügyfél, aki a Buda-Cashnél azt látta, hogy ugyanannak a napnak a pozícióját több napon visszamenőlegesen lekérdezve megváltoztak az adatok, pedig ez elvileg lehetetlen, a múlt nem változhatott volna.

A PSFN szigorú

Megkérdeztük a PSFN álláspontját. A felszámoló szerint az ügyfelek a Ptk. vonatkozó rendelkezései, valamint a közöttük és a Buda-Cash Zrt. között létrejött bizományosi szerződés előírásai alapján is

kötelesek az ügyletek kapcsán keletkezett veszteséget a Buda-Cashnek, mint bizományosnak haladéktalanul megtéríteni.

Álláspontjuk szerint „a Buda-Cash által a felszámolás kezdetén kimutatott, az ügyfelek Saxo Banknál elszenvedett veszteségei eredményeként fennálló követelései jogszerűek”. A felszámolás kezdetén negatív egyenleggel rendelkező ügyfeleknél kimutatott követelésállomány a Buda-Cash felszámolási vagyonának része, írják, amelynek behajtása, érvényesítése a felszámoló jogszabályban rögzített kötelezettsége.

Azt a PSFN sem tagadta, hogy külső cégek kopogtatnak az ügyfeleknél. A Telexnek azt írták, a követelésállományra több nyilvános árverési hirdetményt tettek közzé, amelyek eredményesen zárultak, így átadták azt követeléskezelőknek.

A több károsult csoport által együtt indított Facebook-csoportok azonban már úgy vélik, hogy eldöntötték az ügyet az ügyvédeiken keresztül. A „Saxo bank károsultak” csoport szerint bár Magyarországon nincsen precedensjog, minden egykori negatív egyenlegesnek érdemes tudnia, hogy az eddigi peres eljárásokból már kettőt megnyertek a károsult magánszemély ügyfelek és ezek a végzések már jogerősek.

Van ennek még alapja?

A Buda-Cash ugyanis nem fizetett a Saxo Banknak az eset után. Csak a számlákon lévő pénzt vitte el a dán intézmény, de a magyar ügyfelén, vagyis az ügyfeleket összefogó magyar brókercégen már nem akart valamiért pótbefizetéseket beszedni.

A Saxo Bank nem jelentkezett be hitelezőként a felszámolás során, ezért vélhetően a jövőben sem kell felé teljesíteni. Ebben a logikában a felszámoló és az általa helyzetbe hozott magyar követeléskezelők sem jogosan kérik a pénzt.

Az ügy már majdnem tíz éve folyamatban van, de a károsultak ügyvédei szerint a jelenleg szétosztásra kerülő eszközökből tartalékot kellene képezni arra az esetre, ha a negatív egyenlegesek pert, pereket nyernek, mert a vérmesebbek nemcsak pluszpénzt nem szeretnének fizetni, de a már lefoglalt pénzeszközeikből is kérnének vissza.

Az ezzel kapcsolatos hitelezői igényük elbírálása a bíróságokon folyamatban van. A helyzet persze nem egyszerű, mert ha egy a negatív egyenleges kérdésben nem érintett ügyfél nem jutott a pénzéhez, ő meg azon háboroghat, hogy a felszámoló miért nem szedi be a kintlevőségeket, hogy több pénz jusson, milyen alapon adja el a követeléseket limitált áron?

A negatív egyenleges károsultak szerint a baj az, hogy sok ügyfél közül páran biztosan nem ismerik a különböző jogi eljárásokat és megijednek, ha rajtuk pénzt követelnek, majd egy alku során gyakran valamennyit fizetnek. Biztos, hogy vannak, akik annyit idegeskedtek az elmúlt 10 év során, hogy akár fizetni is hajlandóak, de a tisztességes az volna, ha az ügyfelek helyzetét végre sokkal határozottabban, a jogerős bírósági döntésekkel összhangban rendeznék és erről széleskörű tájékoztatást is kapnának az érintettek.

A jogi ügyek bonyolultak és lassúak, de nem lennénk azok helyében, akik 9 éve egyszer csak megtudták, hogy a megtakarításaikat ellopták, aztán az elmúlt, közel egy évtizedes időszak során sem tudtak szabadulni ettől a vélhetően rettentően idegőrlő ügytől.